Jaj, csak egy picit náthás, igazából semmi baja! Tegnap kirándulni voltunk és ebben a szeles időben megfázott - hadarja a reggeli rohanásban anyuka a portás néninek; miközben fél kézzel már tolja is befelé párás szemű, torkát köszörülő kisfiát. A lázmérést még azért megvárja az ajtóból, lopva odasandít.. 35,2 fok?! na jól van, hát nem megmondta, hogy nincs itt semmi baj.

A 2. óra után

-Azért hívom, mert Norbika nem érzi jól magát. Érte tudna jönni valamelyikük? - hívja az osztályfőnök anyukát.

-De hát reggel még semmi baja sem volt. Legföljebb egy picit meghűlt, tegnap kirándultunk. Belázasodott, vagy mi történt?

- Lázasnak épp nem lázas, megmértük az orvosiban. Viszont panaszkodik, hogy rázza a hideg, folyik az orra, kétpercenként fújja. És köhög is. Úgyhogy a saját maga és a többiek érdekében is nagyon kérem, ha mielőbb haza tudnák vinni, annál jobb lenne. Egyébként pedig elmesélte, hogy anya tegnap adott abból a kanalas orvosságból, aminek ő annyira nem szereti az ízét.

-Értem.. azaz nem egészen. Reggel még tényleg semmi baja se volt. De ha ez a kérés, akkor megyek, igyekszem...a kistesó alszik, de megoldom valahogy.

3 óra múlva az ebédlőben

Nem, ez teljesen biztos, hogy gyomorrontás volt. Az a fura hús lehetett az oka, mesélte itthon a Lizike, hogy amikor ránézett, na akkor nem bírta tartani tovább - utólag ez volt a magyarázat arra, hogy a kislány egyszer csak sugárban hányt le mindent maga körül az ebédlőben. Az osztályfőnök szerint előtte 1-2 nappal Lizu sokat panaszkodott, fájlalta a hasát.

A soksok Norbika és Lizuka aztán - hiába vette föl szófogadóan a taknyos kis pofijára a maszkot a szünetekben, amikor kiment az osztályteremből - körbe karikába fertőzött mindenkit, akit csak ért. Tanárokat, diákokat egyaránt. Így történhetett meg, hogy a járvány kirobbanása után közel egy évvel, 2021 februárjában a gyerekeink újra itthon, digitális oktatásban. Elméletileg csak egy hétig, merthogy a suli lehúzta a redőnyt, bezártak egy hétre. Aztán majd az igazolt, pozitív koronavírusos esetek számának függvényében kiderül, mennyi is lesz az az annyi.

Dejavu...

Megértem, hogy elfogyott. A türelem. A szabadság. A pénz. Kinek mi, vagy minden. DE mi kell még ahhoz, hogy belássuk, ha nem változtatunk ezen a hozzáálláson, csak pörgünk tovább az ördögi körben? Tünetet produkáló gyerek nem való közösségbe. Pont. Világjárvány idején meg aztán végképp nem. (Nem mellékesen megjegyzem, egy „sima” influenzajárvány alatt sem…) Legalább, aki meg tudja oldani, az tartsa otthon a félig kókadt gyerekét.

Drága Szülőtársak, legalább mi ne szúrjunk ki egymással. Uff.

Galériánkban pedig egy kis segítség azoknak a sorstársaknak, akiknek egyszerre megint nagyon sokmindent kell megoldaniuk otthon!