„Állandó pittyegés, amint bejött egy új mailem; folyamatos böfögések és szellentések kíséretében – ez volt az én mindennapos „zenei” aláfestésem a kijárási korlátozások, a nagy #maradjotthon idején. Ha épp nem a férjem durrantott egy nagyot, akkor a három gyerek közül valamelyik tuti biztosan eleresztett egy galambot. Valaki mindig rotyogtatott” – idézi föl a nem is olyan régmúlt „sérelmeit” Emma. Férje a koronavírus járvány előtt minden nap bejárt az irodába dolgozni, a legnagyobb gyerek iskolában, a két kicsi pedig bölcsiben volt.

„Ha egy kisgyerek véletlen elböffenti magát az asztalnál, az még vicces is tud lenni. Amikor viszont non-stop együtt vagytok és állandóan ezt hallod mindenkitől, akkor az már nem annyira humoros. Nekem legalábbis nem volt az. Úgy éreztem magam, mint aki csapdába szorult az "elállatiasodott" családtagjaval, akik ott, akkor eresztettek el bármit, ahol és amikor ingerenciájuk támadt hozzá.”- mondja Emma.

Hasonló „élményekről” számol be Sara is, annyi különbséggel, hogy ő - egyelőre még férj és gyerekek nélkül - „csak” a barátjával karanténozott. „A covid még sehol nem volt, amikor hirtelen-váratlan szembesültem a barátom egy elég gusztustalan szokásával. Egy céges videóhívásban volt éppen, amikor éppen felé fordultam, hogy mondjak neki valamit: erre mit látok; az orrában túr könyékig, majd, amit kibányászott onnan, azt meg is ette.

Teljesen lemerevedtem, azt hittem, rosszul látok. Mikor kérdőre vontam, hogy mégis mi volt ez; először letagadta, majd beismerte, hogy „hát ez bizony néha előfordul..” Belegondoltam, hogy én ezzel az emberrel csókolózom és elfogott az undor” – meséli.

Többek között érzelmi, pszichológiai reakciót is jelezhetsz vele. Kifejezheti akár a kommunikáció hiányát is: amikor például az egyik fél az „undorodom tőle” pajzsával tartja távol magától a másikat – mondja egy párkapcsolati pszichoterapeuta.

Catriona Wrottesley úgy véli, a viszolygást akár az is táplálhatja, hogy azt gondoljuk, a párunk nem tisztel minket eléggé és ezért ereszti el magát teljesen a jelenlétünkben. A #maradjotthon alatt többek besokalltak ilyen téren (is). Hiányzott a szabad, friss levegő – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt" – véli a szakértő.

"Mindenkinek megvannak a maga kulturális normái; s hogy mik azok a dolgok, amik ebbe még beleférnek; illetve melyek a tabu témák" – mondja a szakember. Ami viszont nagyon lényeges szerinte, az az, hogy próbáljuk meg tisztelni és figyelembe venni a másikét is – főleg akkor, ha egyértelmű jelét is adja annak, hogy bizonyos szokásaink zavarják, kényelmetlenül érzi magát miattuk. Nem szerencsés, ha olyan szinten belekényelmesedünk a kapcsolatunkba, hogy már nem vesszük észre, hogy átléptünk egy határt” –teszi hozzá.

Galériánk szereplői arról mesélnek, hogy bírnák ki, ha lenne még egy karantén. És Te?