A tudomány szerint a böjt nagyobb boldogságot okoz, mint a tobzódás

böjt,herbatea Forrás: Getty Images
Ha visszaveszünk az élvezetek halmozásából, jobban értékeljük őket. Máshogy fogalmazva a kevesebb több. Ezt persze több helyütt olvashatjuk a Bibliában, de kutatások is megerősítik.

A Nagyböjt a keresztény hagyomány szerint húsvét előtt hat és fél héttel kezdődik; a célja a megtisztulás és az, hogy megbánjuk bűneinket, magunkba mélyedjünk és gyakoroljuk a lemondás képességét. A böjt időszakát nem csak gyakorló keresztények „használják ki”; valahogy mindenkinek könnyebb ilyenkor visszavenni a mértéktelen fogyasztásból. De miért? Mi a tudományos oka annak, hogy böjtben könnyebb… nos, böjtölni?

Egy pár évvel ezelőtti kutatásban, amit a Social Psychological and Personality Science című szaklapban publikáltak, a kutatók 55 emberrel megkóstoltattak egy kocka csokoládét és megkérték őket, mondják el, milyen érzés. Ezután néhányukat megkértek, hogy tartóztassák meg magukat a csokoládéfogyasztástól egy hétig, egy másik csoportnak azt mondták, hogy annyi csokit ehetnek, amennyit csak akarnak, a harmadiknak pedig nem mondtak semmit.

Egy héttel később mind az 55 kísérleti alany kapott egy újabb darab csokoládét. Az első csoport, tehát amelyik egy hétig nem evett csokit, sokkal nagyobb boldogságélményről számolt be, mint a másik két csoport.

Mi több, akik annyit ehettek, amennyit akartak, kevésbé érezték boldognak magukat ettől az újabb csokoládétól, mint attól, amit a hét elején kaptak.

A tanulmány tehát azt hozta ki, hogy ideiglenesen lemondani valami élvezetforrásról boldogságot okoz.

Az emberek túl gyorsan hozzászoknak a finom vagy élvezetes dolgokhoz és hamar természetesnek veszik a jelenlétüket. Ha többet kapnak belőle, egyszerűen lecsökken az élvezeti érték, nehezebb átélni az öröm minden percét. Egyszerűen pszichésen eltompulunk tőlük.

Egyéb kutatások is ezt a felismerést erősítik meg. Kétszer annyit eszünk, mint amennyire szükségünk van (főleg ünnepek idején), tévénézéssel és videójátékozással ütjük szét az agyunkat, hogy ne kelljen szembenézni a minket körülvevő világgal. A boldogság paradoxona ez: nem attól lesz boldog az ember, hogy sokmindene van, hanem hogy képes felismerni és értékelni, amije van. Ha kielégülnek az alapvető igények, könnyebb hálásnak lenni ezért, mielőtt többet akarnánk.

A böjtölés szépsége tehát ebben áll, akár spirituális okokból kezd bele az ember, akár nem. Negyven napra lemondani bizonyos élvezetekről boldogabbá teszi az embert, mint ha halmozná őket. A tudomány és a vallás ebben történetesen egyetért – halleluja!

Nézd meg ezt a galériát is: