Pataki Ági:”Mára rájöttem, az élet minden apró pillanatának jelentősége van”

Borítókép: Pataki Ági:”Mára rájöttem, az élet minden apró pillanatának jelentősége van” Forrás: Unicef Magyarország
Túl a hetvenen is árad belőle a szépség, az erő és az elegancia. Pataki Ági sztármodell, manöken, reklámarc, Balázs Béla-díjas filmproducer és egy éve immár egy rendkívül sikeres önéletrajzi könyv szerzője is. Sokan próbálták már megfejteni „patakiágisága” lényegét, de miután meghallgattad az Unicef Magyarország „Így lettem” podcast-sorozatának vele készült adását, rájössz, ebben a nőben sokkal több van, semmint az leírható lenne pár jelzővel.

A beszélgetés házigazdája Mészáros Antónia, akire korábban közéleti műsorok kemény, olykor talán kérlelhetetlen kérdezőjeként emlékezhetünk, de 4 évvel az utolsó műsora után ez a beszélgetés valami egészen más. A 10 részből álló második évadban, ahogy az elsőben is, mélyre ható történeteket, könnyeket fakasztó emberi dilemmákat, érdekes sorsokat ismerhetünk meg.

Ha már olvastad Pataki Ági egy éve megjelent önéletrajzi könyvét, bizonyára számodra is kiderült, mennyire sokoldalú ember ő, akinek ráadásul kifinomult önreflexiós képessége is van.

„A könyvírás nagyon jó apropót nyújtott ahhoz, hogy kicsit belenézzek a saját életembe. Amíg az ember fiatal, nem gondol bele, hogy minden pillanat számít, az akkor apróságnak tűnő dolgok is jelentőséget kapnak.”- mondja.

Forrás: Unicef Magyarország

Ági mindig is jó gyerek volt: jól tanult és minden szülői elvárásnak eleget tett. Ám a gimnáziumban minden megváltozott: Mi történt Ágival, amitől majdnem „elszállt”?

„Szerencsére több fogódzóm is volt, ami végül mégsem engedett elszállni. A családom, a szüleim és a bátyám voltak az én mankóim. Persze ezt is csak utólag láttam be, mert ott és akkor az volt a természetes, hogy mindenben mögöttem állnak és támogatnak.”

Ági életében a nála tíz évvel idősebb bátyja nagyon fontos szerepet töltött be és tölt be a mai napig. Hallgasd meg, mit mesél róla!

Bár Ágit a szülei mindenben segítették, támogatták, az ’50-es, ’60-as években a testiség szinte teljesen hiányzott a szülő-gyerek kapcsolatokból.

„Mi csókolgatjuk, ölelgetjük, simogatjuk a gyerekünket, pedig már felnőtt. Ha rossz kedve volt, még húszévesen is befeküdt közénk az ágyba és akár ott is aludt velünk. Ez az én szüleimnél nem fordulhatott elő és nem azért, mert nem szerettek bennünket eléggé, hanem mert akkoriban más volt a hozzáállás.”

Ági a szigorról, a családon belüli meztelenségről és arról is mesél, miért ment férjhez rögtön érettségi után a szülei miatt!

Ági nagyszülei melósok voltak, de az édesapja már főiskolát végzett -12 testvére közül egyedüliként - és gazdasági igazgatóként dolgozott egy kutatóintézetben. Édesanyja pedig az Egészségügyi Minisztérium adminisztrátora volt. Lentről küzdötték fel magukat, ezért fontos volt számukra, hogy a gyerekeik ne süllyedjenek vissza oda, ahonnan ők jöttek.

„A szüleim már középosztálybeli életet éltek és biztosítottak nekünk, a család többi tagja lejjebb volt a társadalmi hierarchiában és szegényebbek is voltak. Anyukám családjában például sokan a tanyavilágban ragadtak. A szüleim látták önmagukon, hogy attól, hogy tanultak, előrébb jutottak, ezért is volt fontos elvárás részükről, hogy jó jegyeim legyenek. Ugyanakkor megadták annak is a lehetőséget, hogy nyelveket tanuljak, még különtanárt is fizettek.”

Ági családja a szépséget nem tartotta nagyra.

„Ha a családomon múlt volna, én soha nem tudtam volna meg, hogy szép vagyok.”- mesélte.

Hogyan fogadták Ági szülei, amikor lányuk, a tanulmányai folytatása helyett manökenként kezdett dolgozni és mindenhol óriásplakátokon jelent meg az arca?

Ágit egy idős hölgyhöz járatták német órára a Váci utcába. Egyszer felkészületlenül érkezett a tanárhoz.

Mit mondott az akkor 15-16 éves Áginak a tanárnő, ami őt olyan nagyon mellbe vágta? Ez az egy, jól célzott mondat milyen elhatározásokat, ambivalens érzéseket indított el benne?

Ági világát gimnáziumi legjobb barátnőjének a családja is felforgatta. Például azzal, hogy bevezette a tinilányt a könyvek világába:

„A gimnáziumban már voltak olyan barátaim, akik értelmiségi miliőből érkeztek, igazi értelmiségi légkör lengte körbe őket. Rengeteget olvastak és mi, a barátnőmmel nem akartunk lemaradni, sznobizmusból sok olyan könyvet is kézbe vettünk, ami nem volt nekünk való, így nem is értettük. De így lett az a család számomra fontos igazodási pont.”

A család Ági életszemléletét is gyökeresen megváltoztatta:

„A személyiségem egyáltalán nem olyan könnyed eredendően, mint amilyennek tűnhet ma. A nyitottságomat egy kicsit tudatosan is építem magamban, mert azt tapasztalom, hogy ez sok mindent ad nekem. Minél nyitottabb és rugalmasabb vagyok, annál izgalmasabb, színesebb az életem, annál több pozitív élmény is ér. Persze ehhez kellenek segítők, társak, akik nem visszahúznak és nem azokat a személyiségjegyeimet erősítik, amiket pont, hogy le kell küzdenem, mint amilyen a görcsösség vagy a szorongás, aggódás, hanem az ellenkező irányba befolyásolják. Szerencsés vagyok, hogy mindig rátaláltam az ilyen társakra. És itt társon nem csak a párkapcsolataimat értem, hanem a régi, gyerekkori barátaimat is, akik az én családométól teljesen eltérő miliőbe engedtek bepillantást.”

Ági elmeséli, hogy a baráti családban egy olyan dologra is fény derült, ami a hatvanas években majdhogynem büntetendő volt. Vajon mi volt ez és milyen hatással volt rá?

arra, hogy ezen változtasson. Sokáig úgy gondolta, az ő adottságaival nem lehet sikeres modell.

„Bár akkor még nem voltak olyan szigorú mércék, mint most, nem volt meghatározva hány kilónak és hány centinek kell lenni. De én már akkor sem voltam kifejezetten modell alkat. Mindez sokszor okozott frusztrációt, de mindig abból indultam ki, hogy olyan hozzáértő emberek vettek körbe, mint Rotschild Klári, akik jobban meg tudtak ítélni, mint én önmagamat. És ugyanezt gondoltam a tavaly megjelent könyvem kapcsán is.”

„Persze van az emberben szorongás, kishitűség. Néha meg kell állni önismeretet tartani és arra kell törekedni, hogy legyőzzük ezeket a negatív érzéseket. De az is fontos, hogy ne becsüljük túl sem magunkat.”

Hogyan sikerült legyőznie Áginak a gátlásait és kik voltak a legnagyobb segítői élete során a magánéletében és a karrierjében? Kik állnak mögötte?

Ági azt írja magáról a könyvében, hogy soha nem akart cuki lenni és mindenkinek megfelelni, mégis egész életében úgy ért el sikereket, hogy ehhez kellettek mindig mások is.

„Az én személyiségemből a cukiság teljesen hiányzik. Ha én cuki vagyok, az legyen gyanús. A cukiságot, kedvességet nem akarom kiépíteni magamban. És feltétlenül megfelelni sem akarok. És ez nem jelenti azt, hogy imádom a konfliktusokat, de kicsit a természetemnek is hagyok teret. Nem kontrollálok mindent magamban, elég az, amit egyébként is kontrollálnom kell. És ez már kislány koromban is így volt.”

Ági élt lakótelepen, nyarakat töltött a tanyavilágban, ehhez képest hatalmas kontrasztot jelentett, amikor a szüleivel beköltöztek az ötödik kerületbe, egy egészen más közegbe, ő pedig egy elitiskola tanulója lett.

Hogyan alakították ezek az egymás mellett párhuzamosan létező, ámde egymástól merőben különböző világok Ági életszemléletét, személyiségét? És mindebből ő mit adott tovább saját gyermekének? Hallgasd meg!

Ági arról is mesélt, hogy milyen anyának tartja magát.

„Nem vagyok ideális anya, aki mindent tud. Vannak olyan nők, akik sok mindenre képesek és mindez belülről fakad. Én úgy érzem, én is sok dologra lennék képes, de van, ami nem fakad belülről. Nyilván meg tudnék stoppolni egy zoknit és tüsténkedhetnék egész nap a konyhában, de ahogy a cukiság is hiányzik belőlem, ez is idegen számomra. Gondoskodni sokféleképpen lehet.”

Vajon Ági jelenlévő anya volt a fia életében? És a saját szülei mintájából átvett valamit? Miért vitatkoztak sokat, s végül döntöttek úgy a férjével, Kovács Gáborral, hogy amerikai iskolába íratják a fiukat? Elmondja!

Ági szülei hatalmas áldozatot hoztak a családjukért.

„Az én szüleim az önfeláldozás példái. Nekik az volt a lehetőségük, hogy úgy teremtsenek a gyerekeiknek jobb feltételeket, hogy közben ők hátrányosabb helyzetbe kerültek. Mindig valamit eladtak azért, hogy a bátyámnak háza, nekem lakásom legyen. Nekem szerencsére a fiamért nem kellett áldozatot hoznom, döntéseket igen, amelyek ránk, a szüleire nézve lehetnek kedvezőtlenebbek, de ezek messze nem áldozatok.”

Nézd meg, mit üzen fiatalkori önmagának Pataki Ági! Ha pedig kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre, IDE KATTINTVA megnézheted vagy meghallgathatod Spotify-on is!

Eszedbe jutottak a szüleid, a testvéreid, egy régi tanárod, edződ, barátod, szomszédod, vagy más kedves ismerősöd, aki sokat tett érted vagy fontos volt Neked gyerekkorodban? Valaki, aki hatással volt az életedre? Üzend meg neki, hogy gondolsz rá – egy virtuális UNICEF képeslappal! Küldheted e-mailben de posztolhatod a közösségi oldaladon is.

Nézd meg, kik voltak a legsikeresebb modellek régen és kik számítanak annak napjainkban! Szerinted Pataki Ági is ott van közöttük?