Úgy tudom, hogy teljesen más szakmában dolgoztál, mielőtt a jógával foglalkozni kezdtél. Hogyan kerültél kapcsolatba vele?

Az inspiráció, hogy elinduljak a spiritualitás és a jóga irányába, egészen váratlanul, egy energetikai kezelés hatására érkezett az életembe, egy kedves barátnőm által. Előtte hosszú évekig az éjszakában dolgoztam, szórakozóhelyeim voltak Marbellán. A kezelés azonban kizökkentett a megszokott mindennapjaimból és azt vettem észre, hogy a közeg, amiben addig olyan otthonosan mozogtam, egyre idegenebbé vált, míg végül teljesen el is távolodtam tőle. A jógát önszorgalomból kezdtem gyakorolni és teljesen megváltoztatott. Ráébresztett arra, hogy nem azon az úton vagyok, ahol lennem kellene. Azt éreztem, hogy 38 évesen egy idegen néz vissza rám a tükörből és ezen változtatni akartam. Nem volt egyszerű, másfél évembe telt, mire sikerült nagyjából összerakni az új önmagam, ami jelenleg is folyamatosan formálódik.

A rendszeres jógagyakorlással nem csak önmagamat építettem újra, és kaptam új életcélt, de arra is rájöttem, hogy a megtapasztalásaimat és felismeréseimet szeretném továbbadni másoknak. Olyanoknak, akiknek szüksége van rá. Ezért elvégeztem több oktatói képzést Magyarországon, majd Spanyolországban is. Budapesten a saját lakásomból alakítottam ki az Alexander Yoga Jógastúdiót és Életmód Központot, ami több éven keresztül nagyon jól működött. Sok oktatóval dolgoztam együtt, rengeteg óránk volt, és különféle eseményeket szerveztünk. Aztán egyszer csak jött az ötlet, mi lenne, ha indítanék egy jógatábort Marbellán. És akkor hozott össze a sors Fekete Tímeával, a Jóga Paradise alapítójával és vele szerveztem meg az első jógatábort Spanyolországban, ami hatalmas élmény volt mindannyiunk számára.

Akkor már másfél év telt el azóta, hogy feladtam az életem a spanyol éjszakában és újat kezdtem Magyarországon. Amikor újra visszatértem a jógatáborral, spanyol barátaim nem ismertek meg. Mintha nem is ugyanaz az ember tért volna vissza, mondogatták. És így is volt, külsőleg és belsőleg is hatalmas változáson mentem át.

Timivel az üzleti kapcsolaton túl igazi barátság is kialakult közöttünk, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, kiegészítjük egymást. Tavaly 14 tábort szerveztünk, volt olyan hónap, amikor kettőt is. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy az emberek szeretik, amit csinálunk és jó érzés, hogy tudunk olyat adni, ami segít nekik, szebbé, harmonikusabbá teszi az életüket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az első jógatábor résztvevői azóta is állandó és visszatérő vendégeink.

Pontosan mit kapnak tőled útravalóul azok, akik veled jógáznak a táboraidban?

A kis elvonulásokkal igyekszem kizökkenteni őket a hétköznapok monotonitásából, kiszakítani őket a taposómalomból. Azt látom, hogy mindenki nagyon el van fáradva testileg, de főleg lelkileg és mentálisan. A táborban arra törekszem, hogy kiszabaduljanak az időkorlátokból, a „muszájból”, a kötelezettségekből és flowba kerüljenek. Egyszerűnek tűnik, de mégsem az. Mert elfelejtettünk „semmit tenni” és csak úgy létezni a jelenben.

Az első két nap még mindenki törekszik az otthoni ritmusra, nem tud mit kezdeni a rendelkezésre álló idővel, szabadsággal és korlátnélküliséggel, hiszen azt szokták meg, hogy minden percük be van táblázva. Ezzel szemben a mi mottónk az, hogy „Add át magad a pillanatnak!”

Ám ami először riasztó, azt később megtanulják élvezni. A táborokkal azt szeretném elérni, hogy az emberek megtalálják önmagukat. Klassz dolog Tibetben meditálni, de valljuk be, nem igazán életszerű. Persze nekem is időbe telt, mire ezt felismertem. Önmagam keresése közben sok dolgon keresztül mentem: például többször is részt vettem Vipassana meditáción, ez egy tíznapos elvonulás a hegyekben, teljesen elzárva a világ dolgaitól, ahol nem beszélhettem, naponta 10 órát meditáltam és mozdulatlanul ültem törökülésben több órán keresztül.

Hogy csináltad ezeket végig?

Nehezen. De most, hat év után azt gondolom, nem is biztosan kell ilyen szinten mélyre menni. Mert nem mindenkinek való és mert nem biztos, hogy neki ez az útja. Senkinek nem mondom meg, mit csináljon, mert abban hiszek, hogy mindenki a saját útját járja. Mint minden másban, ebben is meg kell találni az arany középutat.

Nagyon sok mindent végigcsináltam, amit a spirituális utamon csak lehetett, de rájöttem, hogy nem kell mindent tudni és megmagyarázni. Sokszor egy fehér toll, ami a lábunk elé esik, csak egy fehér toll, semmi több.

A táboraimmal is azt a tanítást próbálom átadni, hogy elsősorban élni kell és az a legfontosabb, hogy a jelenben tudjunk lenni, meg tudjuk élni a pillanatot, mert a pillanat az életünk. Nincs vesztegetni való időnk, hiszen az élet véges.

Sokan a jógát egy mozgásformának tartják, mások szerint önismereti út. A te megfogalmazásodban mi a jóga?

A jóga számomra egy életvitel. Nem szűkíthető le egyetlen táplálkozási módra vagy mozgásformára. Mert ahány ember, annyiféle. Az adottságainkat, a testtípusunkat, a genetikánkat nem lehet felülírni és tévút, ha valaki mindenáron a teste ellen akar dolgozni. Az egészséges életmód leginkább azt jelenti, hogy megfigyeljük és megismerjük a testünket, megtanuljunk olvasni a jelzéseiből és tiszteletben tartsuk azokat. Ne sanyargassuk és ne kényszerítsük olyanra, ami kárt okoz benne. Az élet nem a szenvedésről szól. A jógagyakorlatok sem arra valók, hogy gyötörjük magunkat.

A jóga életforma, benne van a mozgás is, de nem az első helyen. Sokszor megdöbbenek, amikor első alkalommal érkezik valaki hozzám és már szabadkozik, hogy nagyon szeretne jógázni, de nem tudja megcsinálni azokat a gyakorlatokat, amiket az Instán lát. A jóga nem az – szoktam nekik mondani. A jóga a te utad, nem azt kell nézni, hogy a jógastúdióban a szomszéd szőnyegen, vagy az Instán mi történik másokkal. Meg kell tanulnod, hogy a jógával töltött idő a TE időd legyen és csakis rólad szóljon.

Létezik olyan ember, akinek nem való a jóga?

Szerintem nem. Mindenki számára nagyon hasznos a jóga, mint mozgás és mint életforma. Ha a mozgás részét vesszük, nézzük csak meg a nyújtásokat! Azok mindenkinek jót tesznek, hiszen az izmainkban tároljuk a feszültséget. Ha ezeket pár egyszerű gyakorlattal oldjuk, az izmok lazábbak lesznek, ezáltal oldódik a stressz és rugalmasabbá válunk. És ha még a táplálkozásunkra is odafigyelünk, akkor igazán sokat tettünk önmagunkért. A táboraink során ebben is segítjük a résztvevőket. Ne a külvilágnak éljünk, forduljunk és nézzünk befelé, de maradjunk az arany középúton. Éljünk békében önmagunkkal, a külvilággal és maradjunk a jelenben!

Ha egy probléma kizökkent, meg kell állni pár pillanatra, olyan tevékenységet végezni, ami flowban tart, például jógázni, meditálni. Mert tulajdonképpen minden ehhez hasonló cselekedet segít visszatalálni a középpontunkhoz.

A természettel való kapcsolódás mennyire segíthet a jelenlét elérésében?

Az egyik leghatékonyabb módja a jelenben levésnek, ha kimegyünk a természetbe, ahol hatalmas szabad energiák mozognak. Én nagyon szerencsés vagyok, hogy a tengerparton élhetek. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha teheti, töltsön minél több időt kint, a szabadban.

Felmehetünk Tibetbe, ülhetünk a hegycsúcson, de nem ez az életünk. Neked a kikapcsolást, a befelé figyelést úgy kell megtanulnod, hogy az menjen akkor is, ha éppen a villamoson zötyögsz. Persze, hogy sokkal jobb, ha az ember egy gyönyörű tengerparton teheti meg ezt vagy egy jógastúdióban, de a legjobb, ha a mindennapjaiban is megtanulja, hiszen ott él és ott van szüksége erre az erőre és energiára. Ha erre képes, akkor megérkezett.

Milyen jógatáborokat szervezel és milyen terveid vannak még a jövőre nézve?

Január végén egy belföldi wellness táborral, februárban marbellai, márciusban egy síoktatással egybekötött jógatáborral szerzünk új élményeket Innsbruckban, áprilisban pedig egy tíznapos marokkói körutazással kötjük össze a jógázást. Minden alkalommal próbálok olyat összerakni, ami különleges, amilyet még nem láttak, nem tapasztaltak. Olyan helyszíneket keresek, olyan programokat szervezek és olyan hangulatot szeretnék teremteni, amit otthon nem találnak meg a résztvevők.

És hol tart a te utad a saját magad fejlesztése terén?

Önfejlesztés szempontjából most egy olyan életciklusban vagyok, hogy megpróbálok visszazökkenni a mindennapok valóságába. A folyamatos keresést, a mi és miért történik kutatását most szeretném egy kicsit háttérbe szorítani és valóban élni, megélni a jelent. A sorsunkat mi irányítjuk, és sokszor a jeleket azért kapjuk, hogy álljunk bele egy-egy szituációba. Az élet olyan, amilyen, azzal mindig áramolni kell, de mindig meg kell találni a középutat és vissza kell találni önmagunkhoz, amikor kizökkenünk.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnék megtalálni önmagukat?

Azt, hogy a jelenben kell lenni és azt megélni boldogan. Mert észre sem vesszük és a pillanat már el is tűnt. Meglepődsz, hogy a nap milyen gyorsan telik, aztán rájössz, hogy nem a nap volt, hanem az ÉLETED.

Nézd meg, mely hírességek esküsznek a jógára, mint az egészségük, vitalitásuk és szellemi frissességük megőrzésének titkára!