Autizmussal élő, tömeget kerülő gyermekhez szükség van egy megbízható gépjárműre: „Bencével olyan, mintha behúzott kézifékkel szeretnénk elindulni…”

Borítókép: Autizmussal élő, tömeget kerülő gyermekhez szükség van egy megbízható gépjárműre: „Bencével olyan, mintha behúzott kézifékkel szeretnénk elindulni…”
Petra három gyermek édesanyja. Első gyermekeit, a ma már 13 éves fiú-lány ikerpárt, és a 10 éves kislányát Budapest agglomerációjából hordja minden nap, egy fővárosi általános iskolába családi autójukkal. Az autóval történő ingázás oka nem a kényelem; Petra első gyermeke autizmussal él, nem bírja a tömegközlekedést, frusztrálja a zsúfoltság. Hogy milyen az élet egy speciális nevelési igényű gyermekkel? Erről mesélt az ÉvaMagazin.hu-nak.

ÉVA Magazin – Endrész Tímea: Miért pont a Suzuki S-CROSS-ra tettétek le a voksotokat?

Petra: Nem Suzuki volt az első családi autónk. Egy francia gyártmányú gépjárművel közlekedtünk, ami egy alkalommal gyakorlatilag - az autópálya közepén - szétesett alattam. Nagyon nehéz volt alkatrészt szerezni a kocsihoz, végül nem is lehetett pótolni. Teljesen kétségbeestem.

Akkor határoztam el, hogy egy olyan autót szeretnék, amit Magyarországon bármikor lehet szervizelni, nincs olyan probléma, hogy nincsen alkatrész. Ismertem a márkát, hiszen Esztergom mellett nőttem fel, gyakorlatilag láttam felépülni a Suzuki gyárat. Utána olvastam törésteszteknek, hiszen háromgyermekes édesanyaként a biztonság az elsődleges szempont.

Először a Vitara tetszett meg, mert kívülről jobban vonzott, mint az S-CROSS. Azonban belülről az utóbbi családiasabbnak tűnt számomra, mivel mind az utastere, mind a csomagtere tágasabb, így erre esett a választásunk.

ÉVA: Az egyik gyermeked autizmussal él. Miatta is fontos, hogy egy megbízható családi autótok legyen.

Petra: Az első várandósságom során ikreket vártam, akik koraszülöttként, a 33. héten jöttek a világra. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Bence nem egy átlagos kisfiú. A 2 perccel fiatalabb húga volt a kontrollcsoport: észrevettem, hogy máshogy reagál, másmilyen ő, mint a testvére.

Jártunk babatornára, ahol nagyon hamar kiderült, hogy nem bírja a tömeget. Abban az időben még nem volt autónk, ikerbabakocsival tömeg közlekedni rettentő nehéz volt. Főleg vele. Azóta eltelt 13 év és ez a tényező nem változott. Visszafogja magát, nagyon szépen tud ma már magán uralkodni, ha olyan szituációban van, hogy tömeg veszi körül. Ám nem komfortos számára, frusztrálja a zsúfoltság. Budapest agglomerációjában élünk, így minden nap autóval hordom be a gyerekeket a fővárosba iskolába. Tömegközlekedéssel, ez kínszenvedés lenne Bencének.

Ezért fontos, hogy legyen egy megbízható családi autónk, hogy a kisfiamnak ne legyen nehéz szituáció az utazás. Hogy autós példával éljek,

Bencével olyan, mintha behúzott kézifékkel szeretnénk elindulni, csak amíg az autó az jelez, hogy be van húzva a kézifék és ki kell engedni, addig őnála ezt meg kellett tanulni, hogy mikor és hogyan lehet az ő kézifékjét kioldani.

Emellett én pedig olyan vagyok, mint egy rossz GPS: újra tervez, újra tervez folyamatosan a gyermek igényeinek megfelelően.

ÉVA: Fejlesztésekre is kellett hordani? Ma is jár még gyógypedagógushoz?

Petra: Abszolút. Hét éves volt, amikor diagnózist kaptunk. Korábban is voltak jelek, de 3-3,5 éves kora óta tudtam, hogy valami nem oké. Bence nagyon okos kisfiú; beszél, szemkontaktust tart. De vannak beragadásai, vannak programjai, amiket végig kell futtatnia, csak utána tudunk mondjuk autóba szállni. Napokkal, hosszú órákkal előre készülünk egy-egy indulásra. Ma már a fejlesztéseknek köszönhetően össze tudja rakni, hogy nem mindenki úgy működik, mint ő a zárt világában. Ma már észreveszi azt is, ha megbánt valamivel, bocsánatot is kér. Nagyon jó érzés.

ÉVA: Bence ül elől az anyósülésben, mit Fahrer pozícióban?

Petra: Igen, nagyon vicces. Mint egy rendőr, folyamatosan figyelmeztet: Anya, ne lépd túl a sebességhatárt! Anya, itt csak ennyivel lehet menni! Ha ezt csinálod, akkor elveszik a jogosítványodat! Ha a vizsgán így vezetsz, akkor nem is kaptál volna vezetői engedélyt! Hamarabb csipog Bence, mint a navigáció. Ő az én élő navigációm.

ÉVA: A testvérei tudják, hogy Bence egy speciális nevelési igényű gyerek?

Petra: Hát bevallom, még ő maga sem tudja pontosan. Azt látja, hogy másként működik ő, mint a többiek. Pont most jutottunk el oda a fejlesztés során, hogy elmondjuk neki. Szoktam neki mondani, hogy ő egy különleges, speciális gyerek. De a gyerekek könnyebben elfogadják a másságot, nem bélyegzik meg egymást, empatikusabbak, mint a felnőttek. Sokat tanulhatnánk tőlük.

ÉVA: Kislánykoromban volt a szomszédunkban egy autista kisfiú. Nagyon szerette az autókat, legfőképpen a kerekeket, a forgó mozgás miatt. Ez jellemző az autistákra? Szeretik a gépjárműveket?

Petra: Az autizmus széles spektrumú, mint egy szivárvány. Vannak, akikkel nem is lehet kommunikálni, és vannak az enyhébb tünetekkel rendelkezők, mint Bence is. Nagyon szereti ő is a járműveket. Nagy vonzódást érez a műszaki dolgok iránt. Nagyon kreatív gyerek: papírból készít maketteket. Nem méri ki, nem számol előre, hanem elkezd ollóval vagdosni és ragaszt. Csinált már tankot, kukás autót, helikoptert, de úgy, hogy mozgathatóak a részei. A papír mellé műanyag fóliát használ, hogy pörögjön a propeller, nyitható legyen az ajtó. Többször is mondta már, hogy majd ő tervez a Suzukinak egy új autót.

Voltunk a Suzukinál gyárlátogatáson is. Nagyon tetszettek neki azok a robotok is, amik a lemezeket összeszerelik. Ez az a téma, amiről bármennyit tud beszélni. Én pedig örömmel hallgatom, mert így kialakulhat vele egy szorosabb kapcsolat.

ÉVA: Csodálatos kisfiút nevelsz. Kívánom, hogy kamatoztatni tudja Bence ezt a csodás világát, amiben él, megtalálja azt a helyet, ahol a képességei értéket teremtenek.

Forrás: PR
SUZUKI S-CROSS - Kattints a képre és tudj meg még többet róla!