Emlékszem, gyermekként mindig az járt a fejemben, hogy minél fiatalabb anyuka lehessek, hogy minél kisebb legyen legyen a gyermekem és köztem a korkülönbség.

Azt akartam, hogy majd az unokáimmal is vidám és aktív időt tölthessek. Bele sem gondoltam, hogy ahhoz talán majd az Apuka is kell. Pedig lássuk be, ha nincs az Apa, nem születik a gyermekkel együtt az Anya. Persze felnőtt fejjel az ember már másképpen látja a dolgokat. Az Én elképzeléseim is változtak.

Volt, mikor nem is szerettem volna Anya lenni. Volt, mikor Anya lettem volna, de Apa nélkül. Aztán megtaláltam azt az embert, akivel a világ végére is elmennék. Akiről azt gondolom, csodálatos Apuka lenne, és általa és is Anyává válhatnék.

De sajnos a sors nem ilyen kegyes. A mi kis angyalkánk nem akar még közénk jönni. Néha elindul, de aztán kiderül, hogy még nincs itt az ideje. Néha eszembe jut, ha velünk maradt volna, már én is Anya lehetnék.

Talán nem tudja, de már most szeretjük és nagyon várjuk őt.

Néha álmodom is róla. Az álmaimban is gyönyörű.

Nem haragszom rá, hogy nem jön még és bármit megteszek, hogy úgy érezze, itt jó helye lesz és biztonságban lesz. Megígérem, hogy szeretni fogom, hogy megvédem és támogatom.

A folytatást ide kattintva olvashatod!

Ha pedig már jön a baba, a következő, kreatív tippek segíthetnek, hogyan közöld az örömhírt!