A totyogós sokkal nagyobb munka, mint az újszülött

Amikor terhes voltam, felkészítettem magam az alvás nélküli éjszakákra, arra, hogy túlélő módban leszek az első hónapokban. Aztán könnyebb lesz, gondoltam.

Ezzel szemben, amikor hazajöttünk a kórházból, egy sokat és jól alvó baba mellett rendesen tudtam aludni éjszakánként, a délutáni alvások alatt pedig még olvasni is volt időm. Ahogy egyre nagyobb lett, hosszú időket töltöttünk a szabadban, a friss levegőn. Jókat aludt a babakocsiban, miközben nagyokat sétáltunk. Nem is értettem, hát nem erre számítottam, az egész anyaság nagyon könnyűnek tűnt.

Aztán ahogy 2 éves korhoz közeledett, megváltozott a viselkedése. Megjelentek a hisztik.

Még mindig mentünk sétálni, de már ő akarta tolni a babakocsit. Mérges lett, ha valahova nem engedtem oda.

Szomorú lettem. A férjemmel leültünk egyik este, és először kezdtünk fegyelmezési módszerekről beszélni. Vissza akartam kapni az édes gyermekem.

Az írás itt még nem ért véget.

kattint ide és átviszünk a Pöttyöslabda.hu oldalára.