Cikkünk a Gyereklélek magazin 2018/03. számában jelent meg.

A kétéves Anna együtt játszik az unokatestvérével. „Adj a kekszedből Lizinek is” – kérleli az édesanyja. A kislány engedelmeskedik, de Lizi végül az egész kekszet befalja. Ezért amikor Annát a mamája kicsit később arra kéri, hogy a babáit is ossza meg az unokatestvérével, már lefelé görbül a szája. A jelenet demonstrálja az osztozkodás bonyolultságát: megosztani valamit jelentheti azt, hogy kölcsönadjuk, de azt is, hogy végleg megválunk valamitől, ami a miénk. A gesztushoz egyszerre két különböző fogalmat kell összeegyeztetnünk – a kisautó az enyém, de pillanatnyilag a testvérem birtokolja.

Emellett kialakult időfogalmat is megkövetel – később visszakapom tőle. Végül azt is meg kell érteniük, hogy bizonyos dolgokat nem adunk oda másoknak, mondjuk például higiéniai okokból.

A feladat komplexitása miatt az osztozkodás tanulása időigényes folyamat. Egy 18 hónapos apróságnak például nehezen megy, ő még elveszi, amit akar. A négyéves már jobban halad, egy hatéves pedig arra is ráérez, hogy ha osztozik a barátaival, akkor jót játszhatnak együtt.

2 éves kor körül

Erre a fejlődési fázisra a nagyfokú egocentrizmus jellemző: a gyermek kezd személyisége tudatára ébredni, felfedezi, mit jelent valamit birtokolni, de még nem teljesen tisztázott számára, hogy a dolgok mások tulajdonában is lehetnek. Ezért olyan fontos kinyilvánítania minden kívánatos tárggyal kapcsolatban, hogy „enyém!”. A totyogók számára nehézséget okoz a cserebere: nincsen ugyanis pontos fogalmuk az időről, és a nyelvi árnyalatokat sem tudják megkülönböztetni. Ezért aztán egy kétévesnek nem sokat jelent az az érv, hogy két perc múlva visszakapja a játékot. Nem csoda, hogy ha úgy érzi, megrövidítették, bőgni kezd.

Így tanítsd

Empatizálj
Beszélgessetek az osztozkodással kapcsolatos aggályairól. A megfelelő kérdésekkel – „Attól félsz, hogy te kimaradsz a játékból?”; „Aggódsz, hogy nem kapod vissza a dömpert?” – segíthetsz neki azonosítani a saját érzéseit.
Ez a felismerés idővel elvezet oda, hogy képes lesz mások érzéseit is dekódolni és reagálni rájuk. A kisgyermekek jól olvassák az arckifejezéseket, megnevezni viszont nem tudják az azokhoz kötődő érzelmeket. Ezen célzott kérdésekkel segíthetsz például meseolvasás közben („Mit gondolsz, miért tűnik szomorúnak a nyuszi?”).

Kezeld a konfliktust
Amikor két kicsi ugyanazt a játékot akarja, próbálkozz ezzel: „Szerinted játszhatna Sári is a pacikkal, ha neked már nem kellenek?”. Vagy adj nekik választási lehetőséget: „A kék vagy a piros autót szeretnéd odaadni?” Ha azonban nagy benne az ellenállás, ne erőltesd tovább.

Késleltess
Az osztozkodás egy kétévesnél szűk keretek között értelmezhető: csak az „ide kell adnia nekem” vagy „oda kell adnom neki” lehetősége létezik számára. Biztasd arra, hogy várja ki a sorát, és játsszon felváltva a többi
gyerekkel.

Cselezz
Amikor látod, hogy konfliktus készülődik, próbáld meg a gyermeked figyelmét másik játékkal elterelni.

Készítsd elő
Vendég kisgyermek érkezése előtt legyen gondod arra is, hogy biztonságba helyezd a saját gyermeked számára különlegesen fontos játékokat. Beszéljétek meg együtt, melyik játékait hajlandó odaadni.

Duplikálj
Egy vödörre való kisautó, sok kislapát és szita a homokozóhoz vagy egy nagy adag gyurma garantálja a közös játék nyugalmát.

3-4 éves kor körül

Az empátia kialakulásának kezdete ez az időszak, amikor a gyerek elsősorban annak reményében osztja meg a játékait, hogy cserébe vele is kedvesek lesznek, illetve mert kerüli a konfliktusokat. Az óvodások tulajdonvitái még sok esetben igényelnek külső beavatkozást, ám fejlettebb időfogalmuk sokat lendít osztozkodási hajlandóságukon: kezdik megérteni, hogy a beteljesülést lehetséges késleltetni. A gyerekek akkor kezdenek hozzászokni az osztozkodáshoz, amikor megtapasztalják, hogy együtt még élvezetesebb a játék. Az azonban lassítja a fejlődést, ha valakit túl sokszor kényszerítettek arra, hogy adja oda másoknak a játékait. A kicsik ebben a korban nagyon figyelnek az egyenlő arányokra.

Egy ötéves például árgus szemekkel lesi, hogy mindenki ugyanannyit kap-e a felszolgált pizzából. Hat-hét évesen már az érdem kerül előtérbe – „Ki érdemli a nagyobb szeletet a sütiből?” –, a nyolcéveseknél pedig már a jószívűség is megjelenik – „Ki nem kapott annyit, mint én?”.

Így tanítsd

Verbalizálj
Segítsd pontosan megfogalmazni az igényeit: „Én is szeretnék játszani”; „Még nem fejeztem be”. A kérés és a hárítás egyébként gyakran valójában felnőtt felé irányuló segélykiáltás, ami azt üzeni: légyszi, intézkedj! Megfelelő számú szülői közbelépés után már saját maga is elkezdi a kis tárgyalásait.

Keretezz
Ne várd el egy három és fél évestől, hogy bárkinek is odaadja a kedvenc plüssét. Azt is meg kell tanulnia, hogy tiszteletben tartsa mások tulajdonát – és hogy akkor is kérje el a játékot, ha a gazdája éppen nem használja, de a maga tulajdonáról is így gondolkodjon. A közös játékokhoz továbbra is két kisautó és kislapát kell, ám már elkezdenek kialakulni az együtműködés keretei, például nem okoz gondot, hogy felváltva használják a csúszdát.

Dicsérj
Amikor a gyerekek sikeresen együtt játszanak, dicsérd meg őket, mondd el, milyen büszke vagy rá, hogy békésen megvannak, mennyire örülsz, hogy ilyen jól érzik magukat.

Lépj hátra
Minél többször hagyd a gyerekeket maguk között megoldani a problémát. Elég, ha csak megállapítod: „látom, gond van…” És megkérdezed tőlük, hogyan akarják megoldani a helyzetet. „Úgy tűnik, az a kisfiú nem élvezi a játékot. Mit gondoltok, mit tudnátok tenni, hogy jobb kedve legyen?” Az osztozkodás képessége a pozitív élmények gyarapodásával fejlődik. Elillannak a kétségek afelől, visszakaphatók-e a tárgyak, az erőszakos kisgyerek skatulya helyett pedig jobban esik az okos „nagy” szerepe.

Galériánkkal ugrunk egy nagyot időben a tiniknek szóló filmekhez. Kitalálod, hány évesen alakítottak ezek a sztárok tinédzsereket?