40 éves lettem és beparáztam: most már lehúzhatom a rolót?

Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy csak megbolondultak az emberek, és ki tudja miért, de kilépnek a tökéletes vagy kívülről tökéletesnek hitt életükből egy csapásra és arra fogják. Csak legyintettem, és nem értettem, hogy milyen úri hóbort állhat ez mögött. Egészen addig ezen a véleményen voltam, így gondoltam, míg én is el nem értem a negyvenes évemet.
Hiányzott az, hogy az életem izgalmasabb legyen, változatos.
Hiányzott valami új. Mindig a megszokott kötelezettségek, munka, majd haza a családhoz. Semmi újdonság, semmi izgalom. Ha elmondtam volna bárkinek ezt a panaszom, hülyének nézett volna.
Tökéletes életem van, amiről sokan csak álmodozhatnak, és nem vagyok elégedett, nem értékelem, amim van. Pedig értékelem és örülök neki. Boldog is vagyok, de hiányzik a pezsgés, a hullámvasút, az újdonság, a buli.