Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, sejtettem, hogy nem lesz egy gyaloggalopp, már ami legalábbis az érzelmeimet és a hangulatom ingadozásait illeti. Két sikertelen terhesség után kész csodának éltem meg, hogy ilyen hamar megfogant a baba, és azóta is igyekszem mindent a legjobb tudásom szerint csinálni, miközben nem túlzottan görcsölök rá dolgokra. Persze könnyű ezt mondani, igaz? Hiszen akinek még nem volt rossz tapasztalata, az is rendkívül izgatott és aggodalommal teli lehet az új, még ismeretlen helyzettől.

Nap mint nap új testi tünetek jelentkezhetnek, és nekünk el kéne tudnunk dönteni, hogy ezek normálisak-e vagy sem. Persze a legjobb, ha az ember nyugodt és kiegyensúlyozott tud maradni, rendszeresen konzultál az orvosával és nem fél kérdezni. Még ha hülyeségnek érzi is a kérdést. A következőkben leírom, hogy én milyen dolgokon aggódtam leginkább a hátam mögött levő első három hónapban, és bízom benne, hogy sokaknak megnyugvást jelenthet a tudat, hogy nem ők az egyetlenek, akik hasonló gondolatokkal, problémákkal küzdenek.