Lehet még kütyü nélkül nyaralni? 5 olvasónk válaszol

Borítókép: Lehet még kütyü nélkül nyaralni? 5 olvasónk válaszol
Vajon internettel vagy anélkül teljesebb a nyaralás? Képesek vagyunk-e leválni erről az életünk majd minden területét átszövő, hatalmas hálóról, vagy a mai digitális korban ez lehetetlen (és szükségtelen is)? Szakmabelieket és olvasóinkat kérdeztük: kell-e a wifi a tökéletes nyaraláshoz?

Annamari (32), marketing-tanácsadó
Nyaralás szigorúan internet nélkül!

„Nem, köszönöm, én nem kérek netet a nyaraláshoz: nem kívánok online közvetítést adni róla, és néhány hétig kibírom anélkül, hogy látnám, hol kávéznak, mit ebédelnek, milyen színűre lakkozzák a körmüket, hol falják a makaront az ismerőseim. A munka pedig – sajnos – úgyis megvár. Mivel online marketinggel is foglalkozom és több cég Facebook-profilját kezelem, a hétköznapokban szükségem van az állandó internetkapcsolatra. Kábé félóránként posztolnom kell egy-egy oldalra, ezt gyakran csak az okostelefonomról tudom megoldani. Nem dőlhetek hátra öt után, hogy kész, mára ennyi! Szinte 24 órás készültségben vagyok, és többször előfordul, hogy az éjszaka kellős közepén ver le a víz, mert elfelejtettem ezt meg azt közzétenni, vagy nem válaszoltam egy rettentő fontos e-mailre, mivel lemerült a telefonom. A családom már nehezen bírja, hogy folyton a kütyüimet nyomogatom, van olyan barátnőm, aki azzal a feltétellel hajlandó velem találkozni, hogy csak akkor nyúlok a telefonomhoz, ha hívásom érkezik.

Na, pont ezért van az, hogy nyaralás alatt hallani sem akarok az internetről. Ahhoz, hogy ez a munka ne őröljön fel, daráljon le, emésszen el, minden évben szükségem van két-három olyan hétre, amikor beállíthatom az out of office automatikus választ a gépemen és kicsekkolhatok a cybertérből. Ilyenkor igyekszem olyan helyekre utazni, ahol nincs wifi, és rettentően hálás vagyok azoknak a vendéglátó-ipari egységeknek, amelyek annyira bonyolult jelszóval védik az internetkapcsolatukat, hogy azt az embernek nincs türelme bepötyögni. Néha azért megszólal bennem is a kisördög, hogy csak ezt az egy naplementét, csak ezt az egy szuper képet a homokba süppedő lábfejemről mégiscsak jó lenne megosztani a világgal, de saját tapasztalatból tudom, hogy nem szabad! Mert ha egyszer rácsatlakozol a mátrixra, beszippant, nincs menekvés, nem egykönnyen válsz le róla. Hisz ha már ott vagy, csak ránézel a céges mailekre, amelyekből rögtön kiderül, hogy hiányod azonnali káoszt teremtett, te meg nekiállsz tüzet oltani. Pedig jól tudod, kibírná az online világ, ha pár nappal tovább mardosnák a lángok. Attól fogva el van rontva az egész vakáció. Ha dolgozol, azért, ha nem, akkor meg azért van lelkiismeret-furdalásod. Egyszóval, a vakáció alatt az netezzen, aki rendelkezik azzal a földöntúli akaraterővel, amivel én nem. Én inkább maradok offline, digitális létem összes kilincsén ott lóg a Ne zavarjanak! tábla.”

Tamás (38), rádiós szerkesztő
Internet nélkül márpedig nem megy!

„Nem, nem szenvedek munkaalkoholizmusban, az out of office nekem is az egyik legjobb barátom. Hiszen ki merne vitatkozni azzal az állítással, hogy a szabadság előtti utolsó munkanap délutánjának legszebb pillanata az a rövid epizód, amikor az ember lezser ujjmozdulattal bepöccinti a csinos kis pipát a levelezőprogramban. Viszlát, kollégák, helló, főnök, csaó, mindenki, csók a családnak, elmentem, felejtsetek el, meghaltam és vidéken vagyok eltemetve!

Klassz kifejezés ez az out of office, kár, hogy kevesen értik a pontos jelentését, pedig mennyi van! Az előbb felsoroltak közül tetszés szerint lehet válogatni. Hétköznapi létünk partnerei mégis gyakran kéjes örömüket lelik abban, hogy az irodai offline állapot napjait kihasználják a hónapok óta húzódó kérdések azonnali tisztázására. Hiszen miről is szól az ember első pár napja, a céges e-mail cím felébresztése után? Természetesen az out of office üzenetet szorgalmasan küldözgető robottal vitatkozó ismerőseink online sikolyainak feldolgozásával.

De ne ugorjuk át a legszebb részeket, pipálás után kezdődhet a nyaralás. Ennek pedig vannak kellékei, fürdőgatya, strandpapucs, kényelmes pólók, rövidnadrág és horgászcucc, no meg a hűséges társ, az okostelefon. Olyan ez a kütyü, mint menő csajoknak a gondosan vezetett Moleskine notesz, benne van az életem. Csakhogy ez az ikonikus társ ostoba zsebnehezékké silányul, ha nem lóghat a nagy központi agyon.

Utazni jó, világot látni fantasztikus, az élményeket megosztani pedig menő dolog. A megosztás ráadásul megtöbbszörözi az élmény hosszát. Jó, amikor rögzíted a pillanatot, remek, amikor néhány tartalmas effekt után úgy érzed, elkészítetted életed legjobb fényképét, isteni, amikor megosztod életed legjobb fényképét, de az a csúcs, amikor besöpröd az ismerősök elismerő lájkjait, kommentjeit és retwittjeit.

No és még valami: ha nálad a mobilod és zúz rajta a net, soha nem tévedsz meg a turistalehúzó tengerparti etetők között, nem káromkodsz a firenzei Uffizi előtt, mert váratlanul ért a tény, hogy pont aznap csőtörés miatt zárva tartanak, és az sem ér felkészületlenül, ha monszuneső közeleg Hokkaido szigetéhez. Az internet jó barát, csak a helyén kell kezelni, mint mindent és mindenkit. Én idén is online nyaralok, mindenkitől várom a lájkokat!”

„Nem lenne szabad wifizni nyaralás közben. El kell hinnünk, hogy képesek vagyunk a világháló nélkül is boldognak lenni! Ha a vízparton is a telefont nyomogatjuk, akkor lemaradunk minden csodáról, amit az adott táj kínál!” Mona

„Nekem ez nagy dilemma. Mert igen, legyek teljesen kikapcsolva, figyeljek a családra, lazítsak, ne képernyőt bámuljak. Ám előfordult már, hogy elcsúszott egy munka, és mivel szabadúszó vagyok, nincsen senki, aki helyettem megcsinálta volna. Ekkor jól jött a net, anélkül egyáltalán nem tudtam volna kikapcsolódni, mert végig feszített volna, hogy nem fejeztem be valamit. Így én a wifimentes övezetre szavazok, de közeli internetkávézóval.” Zsuzsa

„Az ember rászokott, hogy megossza, ha lát valami szépet, tesz valami jót. Aztán persze meg kell nézni, hányan lájkolták a megosztott képet. Vagy nem is kell megnézni, jelez a telefon... De nyaraláskor jobb leválni erről a virtuális köldökzsinórról. Igaz, ha baj van, segítségre szorulunk, mégis jól jöhet a net.” Anna