Angliai idénymunka a koronavírus-járvány alatt

Borítókép: Angliai idénymunka a koronavírus-járvány alatt Forrás: Getty Images
A koronavírus-járvány miatt bajban vannak a nyugati mezőgazdaságok: beérett a búza és a takarmánynak való, a fák pedig roskadoznak a gyümölcsöktől – de nincs elég munkaerő az aratáshoz és a szürethez. Ezeket a munkákat ugyanis döntően külföldi, főleg Kelet-Európából idénymunkára érkező vendégmunkások szokták elvégezni, akik közül a legtöbben most nem tudnak vagy akarnak utazni. Egy ismerősöm, Orsi viszont idén is repülőre ül, hogy Angliában dolgozhasson másfél hónapot. Mivel az elmúlt napokat az előkészületek miatt nagy rohanásban töltötte, a reptéri váróból ad interjút hangüzenetekben.

A brit környezetvédelmi és élelmezésügyi miniszter, George Eustice május 19-én megkongatta a vészharangot: a koronavírus járvány miatt ugyanis az ilyenkor szokásoshoz képest csupán harmadannyi kelet-európai idénymunkás van Nagy-Britanniában. Ha nem érkezik több munkás, és a briteket sem sikerül rávenni, hogy a földeken dolgozzanak, félő, hogy a termény megrohad a földeken. Orsi már visszajáró vendég a szigetország különféle farmjain, idén utazik harmadjára. „Egy idénymunkásokra szakosodott munkaközvetítő cégen keresztül jutottam ki először” – meséli. „Éppen nagyon le voltam égve, és az motivált, hogy tudtam, hogy egy ilyen helyen egy hathetes munkaszezon alatt annyi pénzt tudok keresni, mint Magyarországon hat hónap alatt”.

Forrás: Orsi fotója

De mi is pontosan a munka? „Ahogy eddig mindig, most is búzaföldeken fogok dolgozni: kiszedjük a búza közül azokat a szálakat, amik valamiért nem oda valók vagy más típusúak, mint a többi. Egy utazós csapatban vagyok, ami azt jelenti, hogy végig sátorban laksz és 3-4 naponta költözöl tovább a következő farmra. Kemény munka, ami nem való mindenkinek, de én nagyon szeretem, főleg azért, mert végig a szabad levegőn lehetek – mondja. – A munkaruhát és a naptejet a cég biztosítja, és adnak kempingfőzőket is. Minden mást a csapatoddal szerveztek meg, együtt jártok boltba, magatokra mostok. Igazi nomád élet, ahol egymásra vagytok utalva.”

Orsi szerint a legfontosabb kérdés mindig az, hogy kikkel kell együtt dolgoznod. „Nekem első alkalommal maga volt a mennyország, csodálatos emberekkel találkoztam, ezért olyan volt az egész, mint egy nagy buli vagy egy fesztivál. Heti hat nap munka, napi 12 órában, utána esténként sörözés, gitározás, jóga. Az emberek 90%-a cseh, azon felül pedig innen-onnan vannak emberek Lettországtól Dél-Afrikáig."

A többség 20 és 30 év közötti, de volt már 45 éves csapattársam is és olyat is láttam, amikor egy lány az anyukájával együtt dolgozott.

Orsi szerint ahhoz képest, hogy milyen hirtelen jött a koronavírus, a mezőgazdaság relatíve gyorsan reagált, de persze így is érezhető volt némi kapkodás. „Április 17-én levelet kaptam a munkaközvetítőtől, hogy már május első hetétől kezdve keresik a munkásokat, és hogy tudnak adni olyan papírt, ami igazolja, hogy kiemelten fontos munkaerő vagyok, így szabadon utazhatok a határokon keresztül. Végül május 26-án fogok kezdeni, de már most utazom, hogy legyen néhány napom megérkezni és kicsit nyugizni.”

Megszólal bennem a kisördög, és megkérdezem, mi lesz, ha rossz lesz az idei csapata. „Ha úgy lesz, kibírom. Már túlvagyok ezen, mert elsőre mennyország volt, de másodszorra viszont pokol. Tényleg sok múlik a szerencsén. Ez olyan, mint a kempingek, ahol alszotok: az egyik helyen rendezett és van mosógép, aztán jön egy olyan, ahol még melegvíz sincs.”

apropó, kempingek: nézd meg, mi az az 5 dolog, amit tanulni lehet egy kisbuszos, kempingezős utazásból!