„Szinte ijesztő volt, hogy semmit sem éreztem”

A 32 éves Lilla nagy sportrajongó, még a koronás időszakban sem hagyta abba a focit. Barátaival a korlátozások előtt minden héten kijártak a Városligetbe, egészen addig, amíg az egyik fiú tüneteket nem kezdett produkálni. A csapatból további négyen lettek rosszul, Lilla azonban tökéletesen egészségesnek érezte magát. „Nem mertem bemenni a munkahelyemre, nehogy összefertőzzem az egész kollektívát, inkább zsebből kicsengettem egy tesztet. Pozitív lett.” Egészen összetört a hír hallatán. „Napokig rettegtem, hogy perceken belül kitör rajtam a betegség, összeomlik a szervezetem, és kórházba kerülök. De semmi nem történt. Szinte ijesztő volt, hogy a világon semmit nem éreztem.”

Lillát egyébként gyorsan hatósági karanténba tették, szépen letöltötte a tíz napját, majd gyógyultan távozhatott. „Tulajdonképpen örülök, hogy az ijedtséggel és pár tízezer forinttal megúsztam. Legalábbis egyelőre. Tudom, hogy vissza lehet fertőződni, és legközelebb lehet, hogy nagyobb árat kell fizetnem a felelőtlenségemért. Úgyhogy a focinak egyelőre annyi, mondjuk amúgy sincs rá lehetőségem a szigorítások miatt.”

„Még ma is hallok távoli hangokat”

A 40 éves Sándor úgy véli, egy szabadtéri koncerten kaphatta el a vírust. Öt nappal később kóvályogni kezdett, és nagyon fájt a feje, de úgy gondolta, a rossz közérzet némi mozgással kiűzhető a testéből. Elment kajakozni, és legalább hat órát nyomott le egyhuzamban. „Lehet, hogy rossz döntés volt. Ez lehetett az oka az egésznek.”

Sándor hetekig nyomta az ágyat, és utána is csak a kertjéig tudta kivonszolni ki magát, hatalmas erőfeszítésekkel. „Mindennap órákon át folytak a könnyeim, pedig nem vagyok egy sírós fajta. Lázam egyszer sem volt, de még a hajam szálai is fájtak. Dudorok nőttek a bőrömön, folyton rázott a hideg, hangokat hallottam, és minden olyan távoli volt, mintha egy szakadékba csúsztam volna, ahonnan nincs visszatérés. Képtelen voltam olvasni, dolgozni, aludni, éjszakánként álmatlanul meredtem magam elé. A feleségem és a lányom elszeparálva éltek tőlem, külön ettünk, külön aludtunk. Még a fájdalomnál is szörnyűbb volt, hogy nem érhettem hozzá a másfél éves gyerekemhez, aki persze nem értette, miért nem ölelheti meg soha apát.”

Sándor 60 nap után lett negatív, és az volt első dolga, hogy családostul repjegyet vett egy egzotikus szigetre, ahol nincs karanténkötelezettség. „Hiperaktív vagyok, megviselt a betegség, az otthon ülés. Még ma is hallok távoli hangokat, de nagyjából rendbejöttem. Egy hónapig csak a tengerparton lógázom a lábamat. Azt hiszem, megérdemlem.”

„Engem egyszerűen elfelejtettek”

A 48 éves Erzsó kedden lett rosszul: fájtak a végtagjai és a torka, 38 fokos láza volt és nem érzett sem ízeket, sem szagokat. A háziorvos két napot várt, de amikor a tünetek nem enyhültek, küldte a mentőt. Erzsó szorgalmasan szedte a vitaminokat, itta a Neocitrant, és várta a megváltást. Hiába. „A dokit kétnaponta kellett hívogatnom, ő minden alkalommal biztosított róla, hogy biztos hamarosan kint lesznek. Hát nem lettek.” Erzsó két hetet ült otthon úgy, hogy már tökéletesen jól volt, szeretett volna dolgozni. Végül az orvos utánaérdeklődött a dolgoknak, és kiderült, hogy Erzsó papírja bizony elkeveredett valahol. Erre megszüntette a táppénzt, Erzsó pedig mehetett vissza a munkahelyére – elég rossz szájízzel. „Úgy éreztem, hülyét csináltak belőlem. Tudom, hogy le van terhelve az egészségügy, de hogy elkeverjék a papírokat… ezt kissé túlzásnak gondolom. Elképzelni se szeretném, milyen állapotok uralkodhatnak.”

„Mindenki teszteltek a családban, csak engem, a kontaktszemélyt nem”

A 21 éves Bende még abban az időszakban lett beteg, amikor két negatív tesztre volt szükség a karanténból való távozáshoz. Kontaktszemély volt, a barátnője lett pozitív, és ő is érezte a tüneteket. Édesanyjával és a húgával azonnal hatósági karanténba kerültek. „Kijött a mentő. Letesztelték anyut és Violát, engem későbbre ígértek, mert valamilyen adminisztrációs dolog miatt nem szerepeltem a rendszerükben. Három nap múlva érkeztek meg, amikor a többiek tesztje már negatív volt.” Bende újabb 3 napot várt a - negatív - eredményére, de meg kellett várnia a második kört. „Néhány nap múlva megint kikocsiztak, letesztelték anyámat és a húgomat – és engem megint nem. Közben lejárt a karantén, úgyhogy hozzám nem jöttek többé. Úgy tűnt, a kontaktszemély volt nekik a legkevésbé fontos.„ Mikor megkérdeztük, volt-a valamilyen öröm az ürömben, vállat vont. „Vagány a fehér szkafander. Mint a Fertőzésben.”

A 46 éves Marietta a járvány kellős közepén ment el egy karaoke-estre. „Tudom, hülye vagyok, de azt gondoltam, a barátaimban meg lehet bízni.” – mondta csüggedten. Az egyik jelenlévő, aki már köhécselve érkezett a koronavírus kedvenc bulijára, másnap lebetegedett, két nap múlva pedig pozitív tesztet produkált. Marietta sem úszta meg fertőzés és tünetek nélkül. „Napokig aludtam, 38 fokos lázam volt és fájt mindenem. Teáztam, sorozatokat bámultam, toltam a vitaminokat, és imádkoztam, nehogy rosszabbra forduljon a betegség.” Mariettának szerencséje volt, néhány nap alatt simán túllett a dolgon. „Hozzám tök pontosan jött a mentő, és nagyon kedvesek voltak. Szerencsés vagyok. A karaoke-bulikat mindenesetre a vakcináig kihagyom.”