Mit szégyell az, aki repülő helyett vonattal utazik?

világom,utazó,környezetvédelem,környezetsztennyezés,vasút,légi közlekedés,karbon lábnyom Forrás: Unsplash.com
Szégyen, bűntudat és lelkiismeretfurdalás: ezt érzik egyre többen, amikor repülőre ülnek. S hogy kisebbítsenek az ökológiai lábnyomon, ha csak lehet, a vonatozást választják a légi közlekedés helyett

Reneszánszát éli a vonatozás; egyre többen éreznek bűntudatot a repüléssel kapcsolatban, egyes európai országokban legalábbis. Nem véletlen, hogy a flygskam, a flight shame mozgalom is Svédországban, Greta Thunberg hazájában kezdte bontogatni szárnyait; ott, ahol a környezettudatosságnak már nagy hagyománya van. A kifejezést – melyre a finneknek, a hollandoknak, sőt a németeknek is saját szavuk van – arra használják, amikor egy utazóban már lelkiismeretfurdalást kelt a légi közlekedés karbonlábnyoma; az, hogy egy le- és felszállásnál egy repülőgép milyen nagy mennyiségű károsanyagot bocsát ki. Emiatt egyre többen döntenek úgy, hogy csak akkor ülnek repülőre, ha nagyon muszáj: csak ha nagyon hosszú útra indulnak, vagy ha több időt töltenek el a célállomáson.

Ha csak tehetem, kerülöm a repülést, mert lelkiismeretfurdalásom van a környezetszennyező hatása miatt. Ha pedig repülőjegyet veszek, akkor azt gondolom, ehhez én is hozzájárulok, ezt pedig nagyon nem tudom elfogadni. Volt persze olyan, amikor egyszerűen nem tudtam mit kitalálni; mert sehogy se fért volna bele egy több napos vonatút azért, hogy a nővéremmel legyek Olaszországban, szintén csak egy pár napig.
(Inez, 36)
Elnyertem egy ösztöndíjat az Egyesült Államokba. Először nagyon boldog voltam, hiszen erről álmodoztam már egy jó ideje. Utána gondoltam csak bele, mennyi utazgatással, plusz repüléssel járna mindez, még ha csak ritkán is látogatnék haza. Frusztrál a gondolat, s képmutatás lenne az aggodalmaimat a szőnyeg alá söpörni. Átgondolom még ezt az egészet.
(Anita, 22)
A flight shame mozgalom hatására átértékelődött a korábbi véleményem a repülésről. Már sokkal több felelősséget érzek a környezetünkért, így amikor csak tehetem, nem a légiközlekedést választom. Tavaly nyáron például vonattal mentem Berlinbe, hogy a barátaimmal találkozzak; mert két héten belül ez lett volna a második repülésem.
(David, 27)

Az út fontos, nem a cél – nyer új értelmet a régi bölcsesség; a slow travel, az úticélhoz lassabban való lassabb eljutás sokkal tartalmasabb és izgalmasabb lehet, mint egy repülőút, ahol minden átmenet nélkül juthatunk el A-ból B-be – világít rá a mozgalom. Bár a szégyen kifejezés negatívan hat, a hangsúlynak egyáltalán nem azon kellene lennie, hogy bárkit is megszégyenítsenek, amiért a repülést választja. A cél elvileg az, hogy az embereket ráébressze arra, változtassanak utazási szokásaikon. A közösségi médiában ennek ellenére terjedőben van egy megszégyenítési hullám: egy névtelen svéd Insta-oldal például abból űz sportot, hogy pellengérre állítson olyan influenszereket, akik egzotikus utazásokat hirdetnek, távoli úticélokkal.

Olvasgass ütős idézeteket Greta Thunberg beszédeiből: