Ezen nagyot nevettem, hiszen a rockzenei könyveket, és a Delfin-sorozat köteteit már 1982 körül is egymás mellé tettem – igaz, nagyjából egyforma magasak voltak a képzeletbeli polcos tornasorban. De jó hogy vége a nyolcvanas éveknek, és most 2020-at írunk. Ha továbbra is havi 2-3 könyvet vásároltunk, akkor jó eséllyel nem csak családnak építük házat, hanem a könyveknek is. Maga a polcok felépítménye is külön cikket érdemel (csináltassunk, és akkor milyet, milyen fából, milyen színűre fessük, stb., vannak-e stabil polcrendszerek bútoráruházakban), de most magáról a rendszerezés szempontjait vesszük sorra. Vannak rendezési sztenderdek, ajánlások, ezekből szakdolgozatok is születtek - innen üdvözöljük a könyvtárszakosokat! -, de most a szubjektív szempontokat részesítjük előnyben. Abban is van épp elég logika!

Ha már idáig eljutottál az olvasásban, biztos, hogy számos képgalériát megnéztél már nyugati magazinokban, és feltűnt, hogy mindig frissek a gyümölcsök és a virágok az asztalokon, és hogy jó ritmusban van kinyitva egy zsalukő méretű művészeti album. Az élet maga persze nem ilyen, ezeket stylistek igazítják be, sőt, ők hozzák sok esetben az albumokat és a virágokat is. Viszont akkor is lehet szép a könyvespolcunk összképe, ha nem dekoratőr rendezte be, vagy ha nincs a polcon bőrkötéses Jókai vagy éppen Verne…. Fontos tisztázni, hogy a polc színdinamikája a fontos, vagy a praktikusság és átláthatóság. Természetesen az utóbbi mellett voksolunk, ugyanakkor mindenkit megnyugtatunk: ma már a kiadók adnak arra, hogy a könyveik gerince is ugyanolyan önálló kompozíció legyen, mint maga a cover, így aztán mondjuk egy Paul Auster-sorozat (XXI. század kiadó) vagy éppen egy Dumas életműkiadás (Európa) is kimondottan csinos optikai pont lehet a polcon.

Rendezésben „fő szabálynak” a következőket gondolom: Előre hoznám a szépirodalmat, azon belül a nemzetközivel kezdek, azt megelőzik az antológiák (pl, Égtájak-sorozat), utána alapvetően a regények jönnek, szigorú ABC-sorrendben, hiszen ennél jobbat azért még senki nem talált ki. A nemzetközi szépirodalom után a hazai jöhet a sorban, szintén kezdjünk az antológiákkal! A verseket érdemes külön könyvespolcra tenni, nálunk egy kevésbé funkcionalista, régi könyves szekrényben találhatóak, immár nem a dolgozó szobában, hanem a nappaliban, ez nyilván egyfajta szubjektív motívum, de Petőfit, Aranyt gyakrabban vesszük le a polcról, mint mondjuk Thomas Bernhardot.

Mi a meséket, a fantasztikus irodalmat, a fantasyt és a minőségi krimiket külön szekciókba rendeztük, ahogy a történelmi munkákat is. Igazán praraktikus megfontolásokat csak a művészeti albumoknál vettünk figyelembe, azok a polcok alsó régióiban vannak, mert olyan nehezek, hogy meghajlítják az elemeket, így jobb a biztonság elve alapján egy szinte láthatatlan sarokba száműztem őket. Egy Nagy István-féle album vagy más Kieselbach kiadvány viszont tényleg olyan nehéz, hogy külön asztalt kéne gyártani hozzájuk a lapozgatáshoz, így ezeket nem raknánk magasabbra, nehogy a gyerekek magukra rántsák, mert akkor igaz lenne az a bölcsész jópofaság, hogy a kultúra káros az egészségre.

Válogass sorozatok közt, amiknek az eredetije egy könyv volt: