Nem fért be könyvespolc, faládákba költöztek a könyvek a gyerekszobában

Borítókép: Nem fért be könyvespolc, faládákba költöztek a könyvek a gyerekszobában
Kicsi a hely, folyamatosan rendezkedünk, fölösleges ide most még bútort venni, amit aztán lehet, hogy később nem is fogunk tudni hová tenni – intett le a férjem, amikor a kislányom szobáját rendezgettem be magamban félhangosan, és a gondolataim éppen a könyvespolcnál kalandoztak.

Pedig olyan szépen elképzeltem egy csupa kis hófehér bútorokkal berendezett kuckót, a lazacszínű falaival, gömblámpákkal, házikóforma kisággyal. Szomorúan bár, de el kellett ismernem, hogy a férjemnek igaza van. Felrázva magam a Pinterestes képzelgéseimből be kellett lássam, amíg a házunk lenti része – a régi garázs átépítéséből nyert tér – nem nyeri el végleges kialakítását, nem tudunk annyi helyet fölszabadítani a pici szobácskában, hogy ilyen sokminden elférjen benne.

A ruhákat még csak-csak el tudtuk helyezni, kisasztal és kisszék is van, a legnagyobb gondot a könyvek jelentették. Majd napokkal később, egy közeli dekorboltban téblábolva jött az ötlet, mi lenne, ha felállított, egymásra rakott fadobozokkal próbálkoznék. Merthogy rémlett, láttam már ilyesmi megoldást, valamelyik kreatív oldalon. Vettem is gyorsan három, nagyobb méretű, fehérre festett faládát. Az újdonsült „bútordarabokat” pedig a komódra tettem, kettőt egymás mellé, a harmadikat pedig a tetejükbe állítottam. Az eredménnyel olyannyira elégedettek vagyunk családilag, hogy azóta már a kiskamaszom szobájába is beköltözött pár faláda, kérésének megfelelően csakis „fiús”, sötétbarnás árnyalatban.