Pár hét otthoni sütés után kicsit kezdtem már megunni a kiflik, kakaós csigák és kalácsok körforgását, ezért úgy döntöttem, ideje szintet lépni. Ezzel párhuzamosan elkezdett bosszantani, hogy mindenhol ezerféle ízesítésű kürtőskalácsot lehet kapni, mogyorósat viszont évek óta sehol nem találok. Rövid keresgélés után egy tucat cikket találtam a neten arról, hogy hogyan érdemes otthon, sütőben kürtőskalácsot sütni. Beszereztem a hozzávalókat, nekiálltam a tésztagyúrásnak, és pár óra leforgása alatt öregedtem vagy tíz évet.

A problémák

Sütőforma

A legtöbb recept azt írja, hogy a legalkalmasabb sütőforma egy sörösdoboz alufóliába csomagolva. Ezt több okból is problematikusnak találom. Egyrészt a sörösdoboz formájából adódóan mindkét végén szűkül, ami azt jelenti, hogy sütés közben, ahogy a tészta dagad, a doboz mindkét végére rá fog cuppanni. Ami azt is jelenti, hogy egyik irányból sem tudod törésmentesen lehúzni a kalácsot a formádról. A másik problémám a sütőformával a magassága. A receptek szerint állítva kell őket a sütőbe tolni. Nekem így épphogy csak befértek a sütőbe, viszont ettől függetlenül nem hiszek benne, hogy létezik olyan sütő a földkerekségen, ami az űrtartalmának minden egyes köbcentiméterén ugyanolyan hőfokkal süt. Így könnyen kikövetkeztethető, hogy az első adagom teteje szénné égett, az alja nyers maradt.

Szorosan!

Hangsúlyozták minden receptnél, hogy nagyon fontos, hogy a kalácsokat jó szorosan kell feltekerni a dobozra. Miután jól beolajoztad őket. Régebben sütöttem kürtőskalács-sütővel is kalácsot, de annak fizikai adottságai (tömör fa anyaga és hosszú, a vége felé keskenyedő formája) miatt arra fel lehet tekerni szorosan a tésztát. Egy üreges (=könnyen horpadó), 16 centiméter hosszú, beolajozott alumíniumdobozra viszont nem igazán. Miután elengedtem az állítva sütés eszményét, először rácsra fektettem őket. Két perc után a kalácsaim a legmérgesebb kígyókat megszégyenítve kezdtek el letekeregni a dobozról. Ekkor kitaláltam a módszert, ami végül megmentette a kalácsaimat: egy magas falú tepsibe állítottam egy kisebb jénait, amelynek a szélessége pont akkora volt, hogy rá tudtam fektetni a sörösdobozokat úgy, hogy csak a két végükön támaszkodjanak. Ezáltal a kalácsok minden oldalát egyenletesen érte a levegő, és így már csak a forgatás kérdését kellett megoldanom.

Forgatás

Villával esélytelen, mert közben letekeredik a tészta. Sütőkesztyűvel, közben végig összetartva a kalácsot van esélyed megforgatni őket, viszont utána dobhatod a kukába a karamellizálódott kesztyűdet. Nálam végül a villa+ügyeskedő azbeszt-kéz kombináció vált be. Szerezzetek hozzá szilikon kesztyűt, és akkor nem lesz baj.

A második körnél már sikerült majdnem tökéletesre fejlesztenem a technológiát. A kalácsok isteniek lettek, kívül ropogós, belül puha tésztát kaptam végül. Őszintén szeretném azt mondani, hogy megérte, de az az igazság, hogy most még túl friss az élmény.

Egyszer talán majd nekiveselkedem újra.

Kürtőskalácssütés sörösdobozzal, lépésről lépésre: