Zsírleszívás, szigorú edzésterv, méregdrága csodakrémek – mi, szülők mindent megteszünk azért, hogy megőrizzük fiatalos külsőnket. Gyerekeink viszont sminkelik magukat, alkohollal és drogokkal kísérleteznek, idősebb kölykökkel barátkoznak csak azért, hogy felnőttebbnek tűnjenek, és idősebbnek érezzék magukat valóságos koruknál.

[cikk=47807]

A fiatalok makacs törekvése, hogy a koruknál érettebbnek mutassák magukat, nem új keletű dolog. A mi szüleink is megküzdöttek a hosszú hajú fiúkkal, a miniszoknyás lányokkal és afülsiketítő hangerőn bömbölő Metallicával. Nekünk pedig ott van a Facebookon cigizős fotókat posztoló, alkoholbotrányairól (is) elhíresült Rihanna, a még felnőttek számára is kihívást jelentő filmek, videojátékok főhősei, valamint a 25-nek kinéző (amúgy alig 16–18 éves),
csontsovány, tökéletesre fotoshopolt modellek, akik gyerekeik példaképévé váltak. Mi lehet az oka, hogy ennyire sürgős lett nekik a felnőtté válás, és mit tehetünk azért, hogy megnyújtsuk agyerekkorukat?

Két szék közt
Előbb-utóbb minden gyerek életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, készen áll meghozni asaját döntéseit. Tóth Ágnes pszichológus szerint a függetlenség utáni vágynak érzelmi és fizikai gyökerei is vannak. Néhány éve megfigyelhető már, hogy agyerekek egyre fiatalabb korban kezdenek kamaszodni, a kislányok akár már 9-10 évesen tapasztalhatnak fizikai változásokat – mondja a szakértő. – Ez igen zavaros időszak számukra, hiszen külsejükben már fiatal felnőttek, lelkileg viszont még mindig gyereknek érzik magukat.” A történelem során a lányok akkortól számítottak nőnek, amikor megjött a menstruációjuk, ám ma már tudjuk, hogy a felnőtté válás ennél sokkal komplexebb és hosszabb folyamat, amelynek a ritmusa is kiszámíthatatlan. „Egyik pillanatban már szempillaspirálért könyörög, a másikban még Barbie-val játszik? Nos, ez a tipikus kamaszviselkedés arról árulkodik, hogy gyerekünk csapdába esett a gyerekkor és a kamaszkor között. Ez változó mértékben a lányoknál és a fiúknál is megfigyelhető” – állítja a pszichológus.

Horváth Klára 11 éves kisfiánál első kézből tapasztalta ezt a kettősséget „Úgy tűnik, a fiam sem mindig tudja eldönteni, mit is akar, mitől és hogyan is érezné jól magát – mondja. – Az ember azt hinné, őt még nem igazán foglalkoztatja a külseje, ám ha elindulunk valahova, órákat igazgatja ahaját a tükör előtt. Főleg, ha olyan helyre megy, ahol nála idősebb gyerekekkel is találkozhat. Nem gondolom, hogy ez súlyos probléma volna, bár úgy érzem, őmég fiatal ahhoz, hogy ennyire izgassa a megjelenése. Szerintem ez abból a törekvésből fakad, hogy megtalálja végre a helyét. Agyerekek az ő korában még bizonytalanok a stílust, az egyéniséget illetően, formálódik a személyiségük, ezért megpróbálnak azoktól lesni, akik náluk idősebbek és már magabiztosnak tűnnek.”

A túl gyors váltás veszélyei
A változással a kihívások is együtt járnak, így kisebb-nagyobb problémákkal mindenképpen számolnunk kell, ám valóságos veszélyei is vannak, ha gyerekünk túl korán merészkedik a felnőtt lét mély és zavaros vizébe. „Az a 12 éves, aki 15-16 évesként öltözik, beszél és viselkedik, gyakran 18–20 éves fiatalok figyelmét is felhívja magára, akik pedig nagyon is felnőttek, és nagyon is felnőttes tevékenységekkel ütik agyon a szabadidejüket – figyelmeztet a pszichológus. – Ezek a tevékenységek nagykorúak között elfogadottak, de egy 12 éves gyerek esetében nem azok! Felnőttes viselkedésük alapján úgy tűnik, hogy ezek a 12 évesek is kezelni tudják a kompromittáló helyzeteket, ám a valóság az, hogy egyáltalán nem állnak még készen erre.” A gyerek könnyedén kerülhet nem biztonságos környezetbe, veszélyes szituációkba, tudatmódosító szerek hatása alá, és gyorsan válhat szexuális eszközzé is. Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok pillanatok alatt megfosztják őt a kiegyensúlyozott gyerekkor ártatlanságától és porba zúzzák az önbecsülését.

Mit tehet a szülő?
Mint mindig, most is a szülő reakcióiban rejlik a titok nyitja. Tóth Ágnes szerint a szülők szerepe megzabolázni a gyerek törekvéseit, ha azt látják, hogy csemetéjük túlzásokba esik, és az őkötelességük lassabb tempót diktálni. „Vegyük tudomásul és fogadjuk el a változásokat, amin agyerekünk keresztülmegy, ugyanakkor kedvesen, szeretettel hívjuk fel a figyelmét arra is, hogy afelnőtté válással sok komoly döntés és súlyos felelősség jár” – javasolja aszakértő.
A pszichológus arra is figyelmeztet, hogy tinédzser korú csemeténk felnőttes megjelenése, viselkedése minket is könnyen becsaphat. „Bizonyos szülők hamarabb feladják, mint kellene, és hagyják, hadd menjen a tini a saját feje után. Holott a kiskamasz folyton ahatárait feszegeti, a szüleit teszteli: vajon meddig mehet el anélkül, hogy kiváltaná apa-anya haragját? A szülő feladata ilyenkor a folyamatos, kitartó kommunikáció. Ha kell, legyünk erélyesek, de mindenképpen próbáljuk rábírni arra, hogy beszéljen az érzéseiről, vágyairól, problémáiról. Engedjünk, ha azt látjuk jónak, ugyanakkor ne féljünk nemet mondani, még ha ajtócsapkodás lesz is a vége.”

Humorral könnyebb
Hogy mikor kezdhet a tinédzser felnőttesebben öltözködni, hajat zselézni, sminkelni, illetve randizni, minden család maga dönti el. Ehhez a gyerek lelki, szellemi érettségi szintjét és a család tűréshatárát is figyelembe kell venni. Klára hideg fejjel és humorérzékkel közelít a fia frizuragondjaihoz. „Rengeteg időbe tellett, amíg reggelente belőtte a haját. Ezért megfenyegettem: vagy elkobzom a hajzseléjét, vagy lerövidíti a szeánszot. Kapcsolt, a probléma most már megoldva” – mondja nevetve.

[cikk=43832]

Klára azt tanácsolja hasonló gondokkal küzdő szülőtársainak: „Amíg nem üti ki nálad a biztosítékot, ne foglalkozz vele! Ez akamaszkor szokásos velejárója. Néha a legjobb, amit a szülő tehet, hogy nyel egy nagyot és visszafojtja a méltatlankodás kitörni készülő áradatát. Emlékszünk még aköldökvillantó pólókra és aforrónadrágokra, amikkel mi sokkoltuk anyáinkat? Hagyjuk őket is kísérletezni és élvezzük, hogy egészen közelről figyelhetjük ezt az érdekes folyamatot – még akkor is, ha ehhez több hajzselére lesz szükség, mint amennyit mi egész életünkben elhasználnánk.”