Nyaralás gyerekkel? Horror vagy kikapcsolódás?

Borítókép: Nyaralás gyerekkel? Horror vagy kikapcsolódás?
Van, aki bátran utaztatja a világban gyermekeit, mások a közeli tópartra is hosszas előkészületek után érkeznek.

Jó móka vagy felelőtlenség kisgyerekkel hosszú útra, egzotikus nyaralásra indulni? Nos, példáinkból úgy tűnik, gyereke - és persze szülője - válogatja. Nektek mik a tapasztalataitok? Osszátok meg velünk a kommentekben!

Pró

„Késve landolt a gépünk a krétai Kószban – meséli Andi –, nem értük el az utolsó kompot, hogy átvigyen Kalimnosz szigetére, ahol a lefoglalt szállásunk volt. Sokáig várakoztunk a kikötőben, de a gyerekek – a 3 és fél éves Panka és a 11 éves Marci – a késői óra ellenére izgatottan követték az eseményeket. Még Panka sem nyűgösködött, kíváncsian nézegette a rengeteg cicát, az érdekes fényeket. A szervezők kerítettek nekünk egy kisebb kirándulóhajót, eléggé összezsúfolódva utaztunk, ráadásul a benzin szagát is folyton az utastérbe fújta a szél. Akár félelmetes is lehetett volna a kihalt, sötét tengeren egy pici és büdös hajón hánykolódni, de ez a lehetőség senkinek nem jutott eszébe. A gyerekek örültek, hogy éjszaka van, mégsem kell aludni, sőt életükben először koromsötétben hajózhatnak. Kaland volt ez az utazás – akárcsak az egész nyaralás.”

Kontra
„Három és fél év után először utaztam haza a szüleimhez Spanyolországba a hároméves fiammal. Kettesben, mert a férjem sajnos nem tudott velünk jönni – kezdi történetüket Inez. – Addig mindig ők látogattak meg minket, de már nagyon szerettem volna megmutatni Gergőnek a tengert. Igyekeztem mindenre felkészülni. Kedvenc állatkája, cumisüvege, az új játékok, mesekönyvek mind a kézitáskámban voltak. A baj ott kezdődött, hogy három órával később indult a gépünk, és Gergő borzasztóan unatkozott. Rohangált a váróban (én utána), majd a földön fetrengett, semmivel sem tudtam már lekötni, mindenáron ki akart menni. Mire beszálltunk a gépbe, teljesen kikészültem. Gergő megijedt a repülő hangjától, megfájdult a füle, később a feje is. Szinte az egész utat végigsírta, nem evett, nem aludt. Végre megérkeztünk, de ott is csak mellettem volt hajlandó elaludni, és álmában még sokáig fel-felsírt a rossz élményektől. Ez rányomta a bélyegét az egész ottlétünkre. Bizalmatlan volt az idegen környezetben, a tenger megrémisztette, siratta az otthon maradt kisautóit. Hazafelé a repülőút előtt adtam neki egy kúpot, ettől szerencsére elaludt. Éjszaka érkeztünk meg, a férjem vitte fel a vállán az ágyába. Amint letette, Gergő felébredt, félálomban leltározni kezdte az autóit, majd megnyugodva újra elaludt. Az biztos, hogy egyhamar nem utazunk vele ilyen messzire.”

Mit mond a szakértő? Lapozzatok a pszichológus véleményéért!

--pagebreak--

Kinek van igaza?
A pszichológus véleménye

A kikapcsolódás, feltöltődés fontos a szülőknek is, a gyerekeknek is – mondja Bárdos Katalin gyermekpszichológus. – De ha lehet, figyeljünk arra, hogy – minél kisebb a gyerek, annál inkább – biztosítsuk a megszokott körülményeket, és a magunk igényeit igazítsuk hozzá. Mindezt persze úgy, hogy oldottan, örömmel készüljünk az utazásra és élvezzük az együttlétet. Ha a család a nyaralás alatt ideges, ha a szülők között nagy a feszültség, az megmérgezheti, elronthatja az egész nyaralást. Túl hosszú útra nem érdemes elindulni, vagy ha mégis, végig figyeljünk a gyerek szükségleteire. Eleget tudjon mozogni, enni, inni, játszani. Kisgyerekkel nem tartom szerencsésnek a fáradságos városlátogatást, inkább a víz melletti nyaralást ajánlom. Ha gyerekekkel utazunk külföldre, feltétlenül legyen betegbiztosításunk, és a gyerekorvos tanácsát kikérve vigyük el az alapvető gyógyszereket. Nem is az az alapkérdés, hogy külföldre vagy belföldre menjünk-e nyaralni a kis-gyerekünkkel, hanem az, hogy a nyaralóhelyen mennyire teremthető meg számára a megszokott rend, az étkezési, alvási szokások. Ha a felnőttek sokat stresszelnek a nyaralás előtt és alatt, attól a gyerek is nyugtalanabb lesz, függetlenül attól, hogy messzire vagy közelre utaznak. Ha viszont a gyerek biztonságban érzi magát, mert nem árad feszültség a szüleiből, akkor ő is oldottan fogadja be az új élményeket.

Szöveg: Bagi Andrea; fotó: Jupiterimages, Photl