A 4 legirritálóbb anyatípus

Borítókép: A 4 legirritálóbb anyatípus Forrás: Europress
Azzal, hogy gyerekünk lesz, nem csak a plüssállatok, a legók, a kakis pelenkák és a mosások száma sokszorozódik meg, hanem az új ismerősöké is. Hirtelen rengeteg anyukát ismerünk meg, kerülünk velük napi kapcsolatba. Sajnos. No, persze nem minden esetben sajnos. De ezt a 4 anyatípust látva legszívesebben tövig nyomnánk babakocsinkon a satuféket, vagy vágnánk földhöz akár csilliárdokat is érő telefonunkat, egy-két idegesítő kommentjüket, vagy üzenetüket olvasva a Facebookon.

A versengő

6 hónaposan még nem ül a gyereked? 1 évesen még nem jár? Másfél évesen még nem diplomázott le? Bezzeg az övé már az anyaméhben maratont futott, a szülőszobán nem is felsírt, hanem Petőfit szavalt, és 1 éves korára már a 20 fogával töltött káposztát evett késsel, villával, állva. Segítség nélkül. És ha az a sejtésed, hogy mindezt nem magától, az ő természetes, saját ritmusában tette, hanem esetleg némi szülői anyai nyomás hatására, akkor nem biztos, hogy sokat tévedtél.

A felvágós

Az előző anyatípus továbbfejlesztett példánya az, aki ezzel még fel is vág. Teleposztolja a Facebookot és az Instagramot is az ő 9 hónaposan már egyedül járó gyermekének videóival. És nem, akkor sem úszhatod meg felvágós posztjaid, ha nem követed a posztjaid, mert tuti, hogy akkor ő fog a te posztjaidhoz hozzászólni. „Ó, Mátéka az első születésnapján elkezdett járni? Klárika után már 9 hónapos kora óta szaladnunk kell!” Blöá...

A mindent jobban tudó

Nem akar beleszólni, tényleg, de nem lehet, hogy inkább … ? Készülj fel, bármit is mondjon, és bármi is legyen rá a válaszod, neki jobb ötlete van, ő ezt jobban tudja, és egyébként is, az interneten olvasta, meg az édesanyja, és a barátnője is egyetért vele, úgyhogy nem is kérdés: neki van igaza. Jobban jársz, ha nem is állsz le vitatkozni vele. Tudod, okos enged.

A kamuzós

Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor aludta át a gyerekem az éjszakát. És azt is, hogy hányfajta ételt eszik meg. A karjaimban, ringatva alszik el a mai napig, és vannak nehéz napjaink. Nagyon nehéz napjaink. De szerintem ez normális, így ha valaki ezekről kérdez, bátran be is vallom. Nincs ezen mit szégyellni. Szerintem legalábbis. Vannak azonban olyan anyukák, akik szeretik kicsit (teljesen) elferdíteni a valóságot, és mást mondani, mint ami van. Az ősz hajtincsek, a táskás, karikás szemek, és a sokszor pletykás férjek azonban elárulják, mi is az igazság.