Mikor jött az ötlet, hogy gyerekek nyelvtanításával szeretnél foglalkozni, méghozzá nem is akárhogyan?

Angol-matematika szakos pedagógusként végeztem és már a gyerekeim születése előtt lehetőségem nyílt arra, hogy óvodásoknak tartsak angol foglalkozásokat. Bennem addigra már megérlelődött az a gondolat, hogy én nem úgy szeretnék nyelvet tanítani, ahogy azt én tanultam, vagy nekem tanították. Azt éreztem ugyanis, hogy abban a formában nem működik; a gyerekek folyton csak szavakat magolnak és nyelvtant tanulnak, megszólalni viszont nem tudnak. Ekkoriban kezdtem el azon gondolkodni, hogyan lehetne egy olyan módszert felépíteni, ami a magyar gyerekek igényeire van szabva és a multiszenzoros - minden érzékszervet beépítő – nyelvelsajátítási stratégia mentén, az életkori sajátosságaiknak megfelelően közelíti meg a kiskori nyelvtanulást.

Szerencsére az intézmény, ahol dolgoztam maximálisan támogatta ezen törekvésemet: angolos műsorokat adtunk elő a gyerekekkel, rengeteg mozgással és játékkal színezve angoloztunk, még a felsősökkel is a földön fekve fújtuk a pillangót, hogy célba érjen. Illetve az óvodákba is az iskola szervezésén keresztül jártam, ahol a leendő elsősöknek tartottam amolyan iskolaelőkészítős angol foglalkozásokat.

A kétnyelvű nevelés a mindennapjaink részévé vált, magyarul is és angolul is beszéltem a gyerekemhez. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy magyar mondókák mellé néha egy-egy angol nyelvűt is becsempésztem, például a pelenkázás közben. Később már alapvető kéréseket, utasításokat is angolul mondtam neki. Két másik gyermekemet is ugyanezzel a módszerrel nevelem. Míra 9, Balázs 6, Léna pedig 2 éves. Többször tapasztalom, hogy a nagyok angolul „olvasnak” a kicsinek az angol mesekönyvekből, vagy együtt mondókáznak angolul, lovagoltatják a kicsit a lábukon, miközben angol versikét mondogatnak. Óriási előnyben vannak a többi gyerekhez képest, akik csak iskolában találkoznak először az angol nyelvvel. Míra például egyedül simán végigmenedzsel egy ovisangol foglalkozást.

Ezek szerint egészen közeli visszajelzésed van arról, hogy mennyire hatékony a módszered és hogy esetleg mi mindenen, hogyan kellene változtatni.

Igen, ennek az az előnye is megvan, hogy egészen közelről látom a módszer eredményességét is. Ezt a kétnyelvű programot kezdetben a saját gyerekeim segítésére találtam ki, majd később nagyon sokat tanultam is róla, hozzá. Több külföldi iskolát is elvégeztem és állandóan képezem magam azóta is a témában – most éppen a Pannon Egyetem Többnyelvűségi Nyelvtudományi Doktori Iskolájának hallgatójaként.

A módszeremet aszerint fejlesztettem, ahogyan a gyerekeim is nőttek. A babaangol foglalkozásom például úgy indult, hogy engem és a lányomat látva-hallva helyi anyukák kerestek meg azzal, hogy ők is szívesen tanítgatnák a gyermeküket otthon, hozzám hasonlóan. Ebből nőtte ki magát a csoportos foglalkozás; kezdetben a babaangol, majd az ovis és a kisiskolás angol csoportok. Később már foglalkozásvezetőket is elkezdtem képezni, olyanokat, akik ezt a módszert viszik tovább.

a garantált, állandó minőséghez viszont szerintem elkerülhetetlen, hogy a foglalkozásvezetőim is folyamatosan fejlesszék magukat; én pedig havonta „ellenőrzöm”, mentorálom őket. Jelenleg tizenhárman vannak, szerte az országban. Nagyon szigorú szűrőrendszert dolgoztam ki, ami alapján felveszem őket; többek közt angol nyelvű motivációs levelet kell írniuk és angol nyelvű interjún is részt kell venniük. A képzésük is minimum 10 hét, ami nem csak a módszertanra terjed ki, s a képzés elvégzése után is szükséges a folyamatos tanulásuk, minden hónapban van például közös brainstorming eseményünk, ahol mint egy angolos munkaközösség megbeszéljük a sikereket és az elakadásokat is, amikből tovább fejlődünk.

Jelenleg két akkreditált képzésem van, ami az országban teljesen egyedülálló a gyereknyelvoktatás terén; hiszen a gyakorlatban mutatja be hogyan tanulnak nyelvet a gyerekek, milyen módszerekkel érdemes ezt csinálni és hogy ez, mitől lesz hatékony: miként lehet beépíteni a mozgást, a mesélést, a mondókázást egy óvodai, vagy egy iskolai foglalkozásba.

Ez a két képzés végigment az Oktatási Hivatal (OH) nagyon kemény szűrőjén. Emellett rengeteg digitális segédanyagunk van – a digitális játékoktól kezdve az élménycsomagokon át az anyanyelvi hanganyagig - amit a pedagógusok és a szülők egyaránt használni tudnak.

Három könyvemet az óvó- és a tanítóképzőkben használják ajánlott irodalomként. Ebből kettő pedagógusoknak szól, az Angolozik a család című kötet pedig a kétnyelvű nevelés magyarországi megvalósításáról: arról, hogy én hogyan csináltam. Fontosnak tartom, hogy

Valóban meg is csinálják otthon? Nem csak a foglalkozásoktól várják a „csodát”?

Nem, azt látom, hogy ezek a szülők igazán lelkesek, motiváltak és folyton arról kérdeznek, hogy még mit tudnának otthon gyakorolni a gyerekkel. A hanganyagokat folyamatosan hallgatják, de nyilván nem csak ez a fontos. Nem csak a passzív angolozás lényeges, hanem az is, hogy ez a mindennapjaik gyakorlati részévé is váljon; lehetőleg olyan formában, hogy egy minőségi együttlétet is jelentsen gyerek-szülő között.

Nem is azt mondjuk, hogy ültessük be a gyereket egy videó elé, vagy hallgattassunk meg vele egy anyagot és akkor „letudtuk” a napi angolozást. A legfontosabb az lenne, hogy együtt végezzenek valamilyen kreatív tevékenységet, az angol nyelvet belecsempészve. Ehhez pedig segítségül hívhatják akár a játszófüzeteinket is, a különféle tudásszinteknek megfelelően kidolgozva. Hozzátartozik, hogy az írás-olvasás nálunk még nem jelenik meg, a szavakat egyes játékokban a kisgyermek látja persze leírva, így később a szóképet össze fogja tudni kötni az adott kifejezéssel. Tudatosan viszont nem tanítjuk őket írni.

Mit üzennél azoknak a szülőknek, akik kézzel-lábbal tiltakoznak a kisgyermekkori nyelvtanulás ellen, mert feleslegesnek, vagy egyenesen károsnak tartják?

Szerintem sok esetben azok vannak ilyen véleményen, amikor valaki mástól hallanak róla. Én egyébként teljesen alaptalannak érzem ezeket a félelmeket. Az a baj, hogy nagyon kevés helyen tanítják a pedagógusoknak, hogy egyrészt maga a kétnyelvű nevelés mit jelent, másrészt azt sem, hogy milyen óriási különbség van nyelvelsajátítás és nyelvtanulás között. A kisgyerekekkel való nyelvi foglalkozás teljesen más, mint egy iskolában. Az pedig, aki olyanokat mond, hogy ez felesleges és megterhelő, valószínűleg még soha nem találkozott mindezzel olyan formában, ahogy ennek a valóságban ki kellene néznie.

Én azt a nézetet képviselem, hogy a gyerekkori nyelvoktatásnak igenis van létjogosultsága, csak éppen nem mindegy, hogyan foglalkozunk a gyerekekkel. Ami mindenképpen kell hozzá, az egy végigondolt stratégia, hogy ne csak ad hoc jelleggel, óráról órára akarjunk kitalálni nekik valamit. Ezek a foglalkozások kétszer annyi tervezést igényelnek, mint amennyi időt a valóságban a megvalósításuk jelent. Továbbá teljesen különálló kompetencia gyerekangol foglalkozásokat tartani, mint felnőtteknek nyelvet tanítani.

A gyerekek 10 éves koruk után már az agyuknak egy teljesen más területét használva fognak nyelvet tanulni, ez egy vízválasztó életkor; több kutatás is foglalkozott már vele. Nem véletlen, hogy az Angol Kalauzzal is eddig az életkorig kísérjük a gyerekeket.

Ha viszont már kisgyermekkorban elkezdjük a fejlesztéseket, úgy sokkal könnyebben megy végbe a tanulási folyamat, mint amikor már az iskolapadban ül a gyerek. Ahol ráadásul már nem feltétlenül lesz egy élménymunka számára a nyelvóra. Lehet ugyan, hogy megtanulja a szavakat, a nyelvtani szerkezeteket, de se az élmény, se a motiváció nem lesz ugyanaz és nem olyan mélyről fog jönni, mintha ezt össze tudná kötni egy olyan pozitív megtapasztalással, emlékkel, amiket anyával vagy apával együtt csináltak.

Mi 10 éves életkorra megtanítjuk azokat az alapvető és mindennapi szituációban használatos kifejezéseket, amikkel bátran kérhet például fagyit a külföldi nyaraláson vagy ismerkedhet vele egykorú gyerekekkel a tengerparton. Egy olyan értéket kap, olyan tudást, amivel túlzás nélkül az egész életét megváltoztathatja, hiszen annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. S ha ezt megfelelő módszerek, stratégia mentén, magyar családokra szabottan tudja megtenni a legszenzitívebb periódusban, akkor minden további nyelvet is sokkal könnyebben fog megtanulni. Mikor a társai 10 évesen az iskolában először találkoznak az angol nyelvvel, az én gyermekeim például már évekkel előbb fognak járni, s magabiztosabban, bátrabban merik majd használni a nyelvet. Ami még sok felnőttnek is nehezére esik.

Mire vagy a legbüszkébb az Angol Kalauz eddigi „életéből”?

Sok mindenre, de ha ki kellene emelnem valamit, először is nagyon büszke vagyok a gyermekeimre, nekem ők az elsődleges visszacsatolás arról, hogy ez az egész működik és hogy sikerült egy használható értéket átadnom nekik.

Sajnos az új tanterv sok esetben negyedik osztálytól hozza ezt a lehetőséget, ami 10 éves életkor után van; akkor a szakterminus sem nyelvelsajátítást használ. Büszke vagyok továbbá, hogy sikerült a szakmai kommunikációmmal olyan embereket megtalálnom magam köré, akik ugyanezt a szemléletet képviselik, amit én. Összefogni egy közösséggé azokat a szakembereket, akik a gyermekek jövőjét tehetik mássá, angol nyelvet tanítanak és közben ők is fejlődnek, megbecsülik őket, ez szerintem mindennél fontosabb. A #language_teaching_revolution van a zászlómra tűzve, hiszek benne, hogy együtt tudunk a hazai gyermeknyelvoktatásba reformot vinni, változást elérni.

Mik a céljaid, terveid a közeljövőt illetően?

Szeretném, ha a foglalkozásvezetők köre bővülne, hogy a szakmai vezetők az ország több pontján is elérhetőek legyenek. Jó lenne, ha bővülhetne az szülői gárda is, akik igénybe veszik a foglalkozásokat és minket választanak, ehhez viszont első lépés, hogy elérhetőek legyünk. Szerencsére sok helyről érkezik megkeresés szülői részről, így tudjuk, hogy mely régióban, települése szükséges először Angol Kalauz foglalkozásvezetőt biztosítani.

Nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni jövőre a szülőknek szóló programok kidolgozásába is. Mindezek mellett legalább két, babaangol és ovis angol vezetőknek szóló mentorképzés indítása is a terveim között van, illetve szeretnék akkreditált képzést is hirdetni kifejezetten a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak, akik erről tanúsítványt is kapnak. A közoktatásban dolgozó nyelvoktató kollegák számára is szeretnénk biztosítani azokat a módszertani ötleteket, jó gyakorlatokat, amikkel a saját óráikat színesíthetik, a munkájukat megkönnyíthetik, folyamatos frissülést kapnak.

***

Az Angol Kalauz Programról bővebben ide kattinva tájékozódhatsz.