"Digitális világ”. A szó már önmagában is sokunknak ködös, bonyolult és megfejthetetlen, amolyan ingoványos talaj. Teljesen normális, hogy szülőként nem szeretünk ingoványos talajon egyensúlyozni és még kevésbé szeretjük csemetéinket bizonytalan talajon terelgetni, miközben az egész világ egyesült erővel lökdös minket a digitalizáció irányába. Nehéz helyzetben van egy racionális szülő, mikor a gyermek digitális világba való bevezetésére kerül a sor. Mennyit engedjünk? Mennyit tiltsunk? Tiltsunk-e egyáltalán? Hogyan engedjünk? Mit támogassunk és mit ne? A felmerülő kérdések száma végtelen és majdnem megválaszolhatatlan is.

Mindazonáltal abban megegyezhetünk, hogy a mértékletesség ezen a ponton is, akárcsak az élet oly sok területén, jó irányadó index lehet.

Először is, mielőtt egy kisgyermek kezébe adnánk az okostelefonunkat, érdemes alaposan szemügyre vennünk, hogy minden beállítást megfelelő védelemmel sikerült-e ellátnunk. Gondoskodjunk róla, hogy csemeténk véletlenül se tudjon automatikusan elmentett kártyaadatokkal vásárolni, előfizetni és egyéb amúgy pénzigényes szolgáltatásokra kapcsolódni. Mindemellett figyeljünk arra is, hogy véletlenül se tudjon belépni a levelezőrendszerünkbe és igencsak kellemetlen helyzetbe hozni minket feletteseink és kollégáink előtt.

Ahogyan azt már korábban is említettük, mindenképpen legyünk a mértékletesség hívei – ne engedjük, hogy gyermekünk egész nap a tableten vagy az okostelefonon lógjon, mivel így nagyon gyors ütemben rengeteg a személyiségét vagy a fizikumát fejlesztő egyéb tevékenységről fog lemaradni. Sokszor szülőként is roppant kényelmes a tény, hogy a tablet jó pár órára lefoglalja a gyereket, ugyanakkor, ha nem vagyunk elég figyelmesek és nem szabunk határt a kütyüzésben, pillanatok alatt rászoktathatjuk a gyereket arra, hogy más programokkal szemben inkább az okostelefonozást válassza.

Amikor mégis elérkezik a kütyüzés ideje, egy percre se gondoljuk, hogy ez végre egy kis időbeli felüdülést jelenthet számunkra: folyamatosan kövessük nyomon, hogy milyen programokkal játszik csemeténk, vagy éppen milyen videókat néz – semmi esetre se hagyjuk, hogy kontroll nélküli értelmetlen dolgokkal foglalatoskodjon hosszú órákon át miközben mi a napi teendőink végére próbálunk érni.

Amennyiben nagyobb gyermekről van szó, egy idő után a saját okostelefon kérdése előtérbe kerülhet. Mivel ettől eltiltani felesleges, hiszen több, mint valószínű, hogy az osztálytársai már mind rendelkeznek hasonló kütyüvel, inkább próbáljuk a hasznunkra fordítani a dolgot: tanítsuk meg, hogy bizonyos időközönként adjon hírt magáról, valamint magyarázzuk el neki, hogy ahogyan a való életben sem áll szóba idegenekkel, úgy a digitális világban is jobb ha elkerüli azt.

Szülőként a jó példával való elöljárás is kulcsfontosságú: ha mi magunk folyamatosan az okostelefonunkat nyomkodjuk, hogyan is várhatnánk el a gyerektől, hogy ez másképp tegye? Mindig magyarázzuk el neki, hogy mit miért csinálunk, vagy mit miért nem szabad csinálnunk. Semmi esetre se tegyük tiltólistára a kütyüzést, mert a gyerek csak annál jobban szeretne majd hozzáférni. Ugyanígy az sem jó, ha jutalomként alkalmazzuk az okostelefonozást, ezzel ugyanis piedesztálra állítjuk ezt a tevékenységet, miközben sokkal inkább hétköznapi jellegű időtöltésként kellene megélnie a dolgot. Amennyiben sikerül gyermekeinket megtanítani a mértékletes felhasználást jelentését, egész biztos, hogy a jövőben sem lesz gondja a kütyüzés és a való élet közötti balansz felállításával.

Te mikor és hogyan vezetted be gyermeke(i)det a digitális szakmába?