Gyerek nem akadály

2010. Október 28.

Egyre többen választanak maguknak elvált anyukát, mert a gyerek ma már a férfiszemmel sem akadály, hanem vonzerő és bizonyíték. Hab a tortán.

A barátnőm tegnap megint panaszkodott a férjére: és ennek szültem én két gyereket? De hát most már mit csináljak? Mondtam neki, hogy valamit, mert új szelek fújnak. Vége annak a korszaknak, amikor egy nő attól, hogy gyereke van, kevesebbet ér. Sőt. Egyre többen választanak maguknak elvált anyukát, mert a gyerek ma már a férfiszemmel sem akadály, hanem vonzerő és bizonyíték. Hab a tortán.

A hegyen túl
A Gerecse ősszel is szép. Novemberben persze már elég hideg van, de azért érdemes felmászni a tetőre. Péter világéletében sportolt, szenvedélyesen szereti a mozgást, ez a túra sem rossz. Egy nyolcéves forma fiú leelőzi, előtte mászik fel a sziklára. Akkor még nem tudja, hogy a kissrác minden hétvégén sziklát mászik, és nem mellesleg élsportoló. És ha leesik? – kérdezi az anyját szemrehányóan. A nőnek csak a szeme látszik ki, úgy be van bugyolálva a hidegben. Inkább tanulja meg megoldani a feladatot, mint hogy folyton korlátozzam – válaszolja a sál alól –, és különben is figyeltem minden lépését, jól csinálta. A nő elvált, két fia van, törékeny, de mind az ötven kilójából csak úgy sugárzik a határozottság. Este, a túra utáni buliban mindketten ott vannak. A vékony szőke és a százkilencven centis, nagydarab fiú tűz és víz külsőre. Pétert aznap este elvarázsolja a nő, a hegyen nem is látszott, hogy ennyire csinos. Aztán nem látják egymást egy hónapig, mert Péter külföldre utazik. Hazajön, vár egy napot, és felhívja Mónit. Amikor január 7-én a lány beül az autójába, Péter csak annyit mond: kellesz nekem. Másnap összeköltöznek.

Hogy lehet az ember ennyire biztos a választásában, hiszen alig ismertétek egymást?
– Mi mindent azonnal eldöntöttünk. Idén januárban költöztünk össze, május végén elkezdtünk építkezni. Kell a hely, pont egy éve leszünk együtt és megszületik a fiunk.
Gyors a tempó!
– Ez így teljesen rendben van. Bennem nincsenek kérdések, én tudtam, hogy nekem ez a nő kell, és kész.
És miért pont „ez a nő”? A legtöbben azt hinnék, hogy egy elvált asszony két gyerekkel egy ilyen pasinak, mint te, nem pálya…
Tudod mi nem pálya?A huszonhárom éves hisztis csaj. Az nem pálya. De egy nő, akinek már van két gyereke, ráadásul nagyon tetszik, ahogyan neveli őket, az nem árul zsákbamacskát. Az tudja, hogy mi a fontos és mi nem. Ráadásul fiai vannak, amiből az következik, hogy egy csomó olyan dologra van rálátása, amire egy átlagos nőnek nincs. Mónival simán beszélhetsz fociról, ismeri az extrém sportokat, nem nyafog, ha mozdulni kell.
A fiúk hogy fogadták, hogy egyik napról a másikra összeköltöztetek?
– Móni mindent megtett, hogy simán menjen, furcsa, de a gyerekek fel voltak rám készítve. Természetesen kezeltük és kezeljük az egészet. Két teljesen különböző típusú gyerekről van szó, és meg kellett tanulnom, kinek, mit és hogyan mondok. Azt is meg kellett tanulnom, hogy itt nem én vagyok az első. Az eddigi kapcsolataimban ez nem is volt kérdés. De most három férfi között oszlik meg Móni ideje, és nekem alkalmazkodnom kell.
És hol a te helyed ebben a trióban?
– Én nem akarok az apjuk lenni, sem a barátjuk. Nálunk a gyerekek teljes jogú családtagok, és ebben a közösségben én vagyok a családfő. Természetes, hogy elviszem őket a suliba vagy reggelit csinálok nekik, esetleg elmegyünk bringázni egyet, de van apukájuk, akivel nagyon jó a kapcsolatuk, és nekem semmilyen űrt nem kell itt betöltenem. Viszont együtt élünk, és én hiszek a szabályokban, úgyhogy sokszor kemény vagyok, én szabom a határokat.
Nincs ebből konfliktus? Ha vita van, Móni kinek a pártjára áll?
– Megbeszéltük, hogy a gyerekek előtt nincs vita. Amelyikünk előbb lép, annak lesz igaza, és ha nem értünk egyet valamivel, akkor azt négyszemközt beszéljük meg.
Mi lesz, ha megszületik a közös fiatok? Tudod majd egyenlően kezelni az összes gyereket?
– Nem hiszem, hogy bármi hátránya származna a fiúknak abból, hogy kistestvérük születik. Apjuk mindent megad nekik, sokat foglalkozik velük, szerintem majd nekem kell igyekeznem, hogy a közös gyerekünknek is legalább ilyen jó dolga legyen. De szerencsére annyi energiánk van, és Mónival annyi szeretet van bennünk, hogy jut majd belőle mindenkinek.

Pesti mese – avagy hogyan lett Orion Zorka testvére
Amikor a lány utánafutott és megfogta a kezét, Robi hirtelen azt sem tudta, mi történik vele. Csak abban volt biztos, hogy ezt a kezet többé nem akarja elengedni. A pesti Ráday utcában találkoztak teljesen véletlenül, de mivel gyakran összefutottak, ebben nem volt semmi meglepő. Addig azt hitte, egy ilyen nőnél ő szóba sem jöhet, ezért nem kergetett hiú ábrándokat, csak nézte, nézegette a lányt. Aztán a véletlen találkozó után egy héttel összeköltöztek. Robi vitte Oriont, a két és fél éves labrador-malamut keveréket, Orsi pedig hozta Zorkát, a két és fél éves szőke kislányt. Két angyal, gondolta Robi, amikor először látta anyát és lányát együtt, Robi néhány cimborája viszont azon aggódott, hogy Robi megnehezíti a saját dolgát, miért kell bevállalni még egy gyereket is. Amikor kiderült, hogy a gyerek és Robi azonnal egymásra találtak, akkor jött az újabb baráti észrevétel: biztosan szeretetéhsége van annak a kislánynak, azért ragaszkodik annyira! Zorka testvérévé fogadta Oriont is, sőt ikertestvérévé, amikor kiderült, hogy kutya és gyerek egy napon születtek. Pontosan egy évvel a Ráday utcai kézenfogósdi után Robi és Orsi összeházasodtak. Robi ragaszkodott hozzá.
Miért volt neked ennyire fontos a házasság? Ma már ez nem divat…
– Azt gondoltam, így könnyebb az együttélés, véglegesíti a szándékomat. Pedig a családunkban ez nem szokás, a szüleim sem házasodtak össze. Talán épp ezért.
De akkor még csak huszonnégy éves voltál! Nem túl nagy kötöttség ez?
– Addigra túl voltam a bulizós, őrjöngős korszakomon. Jólesett megpihenni.
És ennyi idősen, tapasztalat nélkül még egy gyereket is bevállaltál…
– Amikor megláttam Orsit és Zorkát együtt, a nyolcadik mennyországban éreztem magam, és ez ma sem változott meg. Mintha egy jó helyett kettőt kapnál. Nehéz elmagyarázni, de csak rájuk kell nézni…
Mennyire volt nehéz beletanulni az apaszerepbe?
– Szerencsém volt, mert Zorka két és fél évesen már túl volt az éjszakai felkelésen, a bömbölős korszakon. Igazából a gyereknevelés kellemetlen része kimaradt és kimarad ma is.

És az atyai szigor?
– Néha Orsi szól, hogy jó lenne, ha kicsit bekeményítenék egy-egy szituációban, vagy azt mondja, viselkedjem apaként, de ha szóváltás van, azért ő is Zozó pártjára áll. Előfordul, hogy vitázunk a gyereknevelésen, bár mostanában ezeket a kérdéseket Zorka apjával remekül meg tudjuk beszélni.
Hát, ez sem olyan gyakori…
– Együtt dolgozunk. Jól kidumáljuk, mi van a gyerekkel, kinél hogyan viselkedik, mi baja van. Egyre jobban megy ez a kapcsolat, szerintem Zorkának is könnyebb így. De azért ez rázós terep…
Miért?
– Mert Zorka kitalálta, hogy mindannyiunknak együtt kellene laknunk egy nagy házban, és akkor minden rendben lenne. Nehéz neki elmagyarázni, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Szereti a mostohákat, a szülőket, a kutyákat, és nem érti, hol itt a gond.
Hogy osztjátok be, kinél mikor van a gyerek?
– Zorka szabadon dönthet erről, megkérdezzük, mit akar, és az van. Persze nem egyszerű összeegyeztetni, hogy mindenkinek mindig jó legyen.
Mi lesz a közös gyerekkel? Tervezitek?
– Mi soha nem tervezünk semmit. Jön majd, ha jön. Ha engem megkérdeznek, van-e gyerekem, akkor azt mondom, hogy van. A főnökömet pedig úgy szoktam bemutatni, mint a gyerekem apját.

Patchwork család
Ők így nevezik magukat. A patchwork lényege, hogy az ember fog mindenféle színű, fajtájú és mintázatú anyagot, és összevarrja. Hát így kezdték ők hárman háromféle vezetéknévvel, három teljesen különböző habitussal öt éve. Amikor Áron először találkozott kedvese fiával, már teljesen felkészült volt: tudta, hogy a gyerek mit szeret, mit nem, hogyan lehet közeledni hozzá, mire érzékeny. Ajándékkal érkezett, és a találkozó jól sült el: szerelem lett első látásra. Viszont Áron volt az első férfi, akit a hatéves Balázs a válás óta a mamája mellett látott. A kisfiú csüngött az anyján, teljesen kisajátította, és Áronnak fogalma sem volt róla, hova fér el az ő szerelmük, ami egyelőre Balázs előtt nem volt több barátságnál. Végül Áron megtalálta a megoldást: kereskedelmi igazgató, naponta szerződéseket köt – ha ott működnek a szabályok, akkor itt is működniük kell, gondolta. Az üzlet az üzlet. Kiderült, hogy Balázs zsenge kora ellenére nagyon is jól ért a pénzügyekhez. Így a két üzletember megkötötte az „Anyucka-közelítési szerződést”, mely nagyjából harminc oldalon keresztül foglalta magában Balázs szabályait. Például Anyuckához egy méternél közelebb kerülni már elég sokba került, egy esti programról nem is beszélve. A végszámla hatvanezer forintra rúgott, mely tekintélyes összegért Áron megvásárolta jelenlegi feleségét. A pénz valóban Balázs zsebében landolt azzal a feltétellel, hogy kizárólag a felnőttek beleegyezésével költhető el. Egy év múlva Balázs szólt, hogy lejárt a szerződés, de az időközben Apuckává lett Áron már nem kötött új üzletet.
Szerződés nélkül zajlik az élet?
– Komoly feladat. Soha nem voltam igazán gyerekpárti, Balázs volt az első kölyök, akit igazán közelről láttam. De beleszerettem az anyjába, és nem volt más megoldás. Ráadásul Bazsi nagyon jó fej volt.
Belejöttél: azóta megszületett Luca és Konrád. Balázs hogy fogadta a kistestvéreket?
– Nagyon szeretett volna testvért, ezzel nem volt gond. Nálam nincs kivételezés a három gyerek között. Ha rád van bízva valaki, akkor az a te dolgod, a te felelősséged, akármilyen géneket hordoz is.
Balázs hogyan küzd meg két apával?
– Erős a kapcsolata az apjával, de velem már több ideje él együtt. Vannak rázós helyzetek, de köztünk Balázzsal bizalmi a viszony, megoldjuk. Nehézséget az okoz, hogy annak a családnak teljesen más az értékrendje, szinte nincs átjárás a két világ között. Ők tévéznek, mi nem. Ők szeretik a lakodalmas zenét, én klasszikus zenét tanultam, megőrülök a Lagzi Lajcsitól. Bazsi hazahozza a cédét, amit az apja készített, és együtt végigmegyünk a számokon.
Azért ez a gyereknek sem lehet könnyű!
– Direkt szembenevelés nincs. Balázs zeneiskolába jár, az én hangszeremet választotta, az én klarinétomat örökölte. Együtt zenélünk, most már hagyomány az otthoni karácsonyi koncert. Persze a gyerek gondolkodik azon, hogy melyik az ő világa, de majd eldönti. Reménykedünk.
Szigorú apa vagy?
– Hatékonyságorientált ember vagyok. Nincs idő a túlzott lelkizésre, szerintem a gyereknek a családban feladata van, és vannak korlátok, amiket egyszerűen nem lehet átlépni.
Nincs lázongás?
– De van. Néha magára csukja az ajtót és közli, hogy magánéletre van szüksége. Ha vitatkozunk, akkor a legutolsó érve az, hogy nem is vagy az apám!
Erre te?
– Mondom neki, hogy dehogyisnem. Az apád vagyok.