Képernyőbe szóbelizés és kamaszbizonytalanság: Szülőt, tanárt és nyolcadikost kérdeztük az idei felvételi helyzetről

Mitől volt más – ha más volt – a középiskolai felvételi idén, Covid idején, és általában hogyan gondolnak a nyolcadikosok erre? Ennek jártunk utána. Megkérdeztünk szülőket, általános és középiskolai tanárokat. És persze az érintett, a nyolcadikból lassan elballagó kamaszokat is. Az eredmény: mindenki nyer. Rosszabb esetben? A gyerek veszít.

Mondd el, ha tudod

A központi, egységes írásbeli lehetőséget ad a középiskoláknak a válogatásra. Hogyan? Hiszen egységes? Igen, kérem, de válogatni kell! Minden középiskola honlapján elolvashatod, mit várnak el tőled. Elég egyértelmű, még így, vírus-vezérelten is.

De mi van, ha egy nappal a vizsga előtt kiderül, hogy Covid-fertőzött vagy? Milyen így „felvételizni”? Ez sem gond. Amennyiben az írásbeli napján beteg voltál, az orvosod igazolja. Egy héttel később megírhatod a pót-felvételit. Ám most koronajárvány van. Ha egy hét múlva még mindig karanténban vagy – van harmadik időpont!

Már el is képzeltelek. Kicsit még köhögsz. De nem gond, úgyis egyedül érkezel a lezárt középiskola épületéhez. A harmadik időpontban, ezért jó korán megjelentél. SENKI nincs ott. Egy maszkba öltözött tanár jön, és ezt kérdezi: „Maga a kovidos vizsgázó?” Bólintanod kell. A tanár (vagy sem, ezen gondolkodsz) elvezet az I./12. teremhez. Ott egy másik maszkba öltözött … tanár vár. De ő legalább mosolyog. És akkor leülsz a padba. Még van időd körbenézni. Az I.d képeit látod, ők már középiskolások. A saját osztálytársaid is túl vannak az egészen. Nem is volt nehéz, főleg a magyar része nem. De te, egyedül, a kovidos… milyen feladatsort kapsz?

Eljárás

2014-ben sok minden megváltozott az oktatásban Magyarországon. Csak részben tartozik ide, de a gyereknyelvvizsgák lényegében megszűntek (akkreditáció-vesztés miatt). Például. Ugyanakkor az általános iskolai tanulók óraszámait felemelték (nem tartozik ide, de ezzel a pedagógusokét is…). És hát megváltozott a középiskolai felvételi rendszer is. Azóta így hívják: „Központi Írásbeli Felvételi Vizsga” és „Középfokú Beiskolázás” (forrás: oktatas.hu – Magyarország Kormánya. Igaz, ott a honlapon mindent kisbetűvel írnak…)

Mit kell ma teljesítenie egy tanulónak, ha szeretne továbbtanulni? … Bocsánat, rossz a kérdés: 16 éves korig tankötelezettség van. Mindenki továbbtanul. A kérdés helyesen: Hogyan találom meg a nekem megfelelő középiskolát?

Ez az a kérdés, amiről senki nem beszél. Nem mostanában, Covid alatt. Soha. Senki.

Tanulásmódszertan

„Miért, de tényleg, miért kell nekem felvételi előkészítőre járnom?” – kérdezi Dóri, aki óvodás kora óta magától tud írni. Hibátlanul olvas fel hangosan és saját értelmezésben szaval. (Már amikor vannak iskolai ünnepségek…) Történelem és irodalom órákon beszélgetőpartnere a tanárának. A társai imádják, addig is alhatnak. Dóri kedvenc időtöltése, hogy fejére húzza a takarót és könyvet olvas. Mindent. A szülei mégis két évig járatták matematika felvételi előkészítőre – amikor volt, tanfolyamra, mostanában magántanárhoz.

„A matek is felvételi tárgy” – jön a felnőttes válasz. Dóri 13 éves. Az utóbbi egy évét a korona amúgy is hazavágta. Az utolsó tanévét tölti a régi barátaival. Mit érdekli őt a matek, mikor ügyvéd, színész vagy rendőr is lehet? Valójában a barátai, a kortársai érdeklik. És most abból kap legkevesebbet, ki is van borulva rendesen.

Utódgondozás

„Döntse már el végre, mit akar kezdeni az életével!” – nem Dóri édesapja, egy másik Apa, Balázs édesapja mondja ezt. Balázsnak nincsenek kiemelkedő eredményei. Egyszerűen csak átlagos tanuló, rendes gyerek. Életében nem volt más, csak „változó” és „jó” a szorgalomra vonatkozó értékelése. Ám a szülő kétségbe van esve: valamihez kezdenie kell! Olyan nincs, hogy csak hármas-négyes mindenben! Itt kopogtat a felvételi, itt dübörög, itt jönnek az eredmények. Hova, milyen iskolába fog kerülni a gyerek? „Majd bevágják a kvóterba!”

Apa azt szeretné, ha Balázs tudná, mire hajt. De Balázs csak 13 és ¾ éves. Fogalma sincs, mit akar. Az általános iskolától megkapta, hogy mindig, mindenben a maximumot kell nyújtani. Persze a maximum sosem sikerült – csoda, hogy utálja a sulit? A szüleitől megkapta, hogy „kitalálhatnád már végre, mihez kezdesz magaddal, mi lesz így veled”. A tanáraitól megkapta, hogy: „Ügyes, de azért…”.

Egyedül az osztálytársától, Sárától nem kapott semmit. Nevezetesen egy kedves mosolyt legalább. Pedig Sára a legklasszabb csaj a suliban. Aminek mindjárt vége. Balázs is eléggé ki van borulva. És hát az apja is.

Eredménykényszer

Sára kisgyerekkora óta küzd saját lényével. Ugyanis barnás bőrű. Általában cigányozzák, de ő tudja, hogy apja indiai volt. Ennyit legalább elmondott neki az anyja. Sára mindig egyedül tanult. A hetedik évfolyamig minden jól ment. De akkor hirtelen új tárgyak, új gondolkodásmód bukkant fel. És persze a fiúk. Most pedig egyedül kell döntenie: mi lesz belőle? Sára ezért nagyon durván ki van borulva.

Nem kell túl nagy ész

Nem árt itt egy kis ismétlés: „A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti…” Ez bárki számára elérhető. Ugyanakkor a magyarorszag.hu oldalon a „tankötelezettség” címszóra nincs találat.

Mi is a természetes? Amit a család mond. Első körben. Néhány tinédzser már tinédzserként is tudja, mi szeretne lenni. Orvos, rendőr, tanár(?), milliomos. Sőt: orvos? A többiek azonban leginkább a szüleik mintáját követik – amíg rá nem jönnek, hogy valójában mi is érdekli őket. És itt van a baki. A középiskolai felvételi egyszerűen rossz időben van.

Egyetlen tapasztalt pedagógust, osztályfőnököt kérdeztünk meg. Elmesélte, hogy:

Eszter Kölnben zongoraművészet szakon tanul, pedig életében egy ötöst sem kapott, talán. Karcsi egy autómentő szolgálat vezetője, pedig a Szózatot sosem tanulta meg. Klári üzletvezető egy nagy divatcég legnagyobb boltjában a Nyugatinál, pedig matekból majdnem megbukott. Éva, Zsuzsi, Dani és Miki már mesterképzésre járnak. Pedig csak Dani volt „nagyreményű”, Éva pedig kifejezetten problémás gyerek. Tamás osztatlan tanárképzőt végzett, de esze ágában sincs tanítani. Miért? Rendes gyerek, a mai napig tartja a kapcsolatot volt tanáraival. Andi és Kata nemrég szültek. Pedig volt szexuális felvilágosítás.

A többi tizenkettőről nincs információ. De valószínűleg ők is hozzátesznek a GDP-hez.

„Széleskörű ismeretek”

És akkor az iskola. „Az első pillanattól céltudatosan a felvételin szóba jöhető tudást adjuk át, tanfolyamokat tartunk, előkészítőt. Fejlesztő pedagógusaink vannak, akik foglalkoznak a lemaradókkal, hogy jövőre mindenki a legjobb iskolába juthasson be!” Szép beszéd Pali bácsitól, az igazgatótól a nyolcadikos szülők előtt.

És még mi mindent tudna hozzátenni! A tehetségeseket gondozzák, és akit kell, felzárkóztatják. Sokszínű, nyitott közösségben tevékenykednek, rengeteg a szakkör, a tanórán kívüli program… illetve egy éve nincsenek ezek.

Pali bácsinak sincs alkalma beszélni. Nem működik a Pedagógiai Program.

Az egész tanári kar aggódik, sokkal jobban, mint máskor felvételi idején, tanév közepén. Aggodalomban pedig ő maga, az első pedagógus, Pali bácsi viszi a prímet. Vajon hogyan teljesítenek a nyolcadikosok idén?

Nem azért frusztrált mindenki, mert az általános iskola nevében is megfogalmazott küldetés, hogy „általános tudás, mindenkinek”, csorbát szenved. Nem. Az a para, hogy a nyolcadikosok milyen statisztikákat generálnak majd. A statisztika ugyanis általános. Érdekes, nem? Milyen számok lesznek? Semelyik igazgató – pardon, intézményvezető – nem akar lemaradni az országos átlagtól, még korona idején sem. Pali bácsi is ki van borulva tehát.

Magyar krumpli féláron

Minden arra mutat, hogy a középiskola-választás tulajdonképp egy piac. Itt hangzatos, akár kőkemény munkával kidolgozott jelszavak, szlogenek alapján választanak… a szülők! Erről van szó, kérem! Felnőttek egymás közt. És ennek semmi köze a Covid-19-20-21-hez.

A középiskoláknak érdekében áll, hogy feltöltsék tanuló-létszámukat, az általános iskoláknak pedig érdekében áll, hogy a tankötelezettség következő szintjére dobják tovább a végzősöket. A szülők azt érzik, komoly pályára, valós lehetőségek irányába kell terelni a gyerekeiket. És a középiskolák pontosan ezt ígérik a Szülőnek, valamelyik így, valamelyik úgy. A gyerekek pedig csak szeretnének gyerekek lenni.

Online szóbeli

– Mondj valamit magadról!

– Hát…

– Miért akarsz ebbe az iskolába jönni?

– Igazából Anya akarta…

– Értem. Ugye tudod, hogy halljuk, amit mondasz és látunk is?

– Tudom, olvastam a tájékoztatót.

– Igazából sajnáljuk, hogy így kell most ezt…

- Ááá, nem baj. Úgyse számít.

– Nem számít?

– Ja, hát én Vácra akarok menni. A kézilabda-akadémiára…

– Ahha, értem. (kis szünet) Azért feltehetek néhány kérdést?...