Egy édesanya elgondolkodtató cikket publikált a Yahoo oldalán. Ebben arról elmélkedik, hogy vajon hogyan várhatná el a gyerekeitől, hogy ne számítógépezzenek annyit vagy kapcsolják ki néha a telefonjukat, ha ő maga sem képes erre. És hogy miből jött rá erre a következtetésre?

Fotó: Photl.com

„Próbálok a lehető legjobban a gyermekeimre figyelni: igyekszem nem akkor intézni a munkával kapcsolatos e-mailjeimet, amikor hazaérnek a suliból, vagy amikor elviszem őket úszni vagy teniszedzésre. Legalábbis ezt hittem egészen addig, amíg a lányom az elmúlt héten egy elég sokatmondó megjegyzést nem tett rám edzés előtt. “Anyu, most megnézed, ahogy úszom?” “Miről beszélsz? Mindig nézem, ahogy úszol!” “Nem igaz, mindig telefonozol.”

Uhh. Nem is érezhettem volna rosszabbul magam annál, mint mikor ezt mondta. A lányom négyéves. Az akarja, hogy minden pillanatban figyeljem őt, amikor beugrik a medencébe vagy amikor buborékot fúj, és igaza van... Néznem is kellene. Nem csak azért, hogy építsem az önbizalmát, és megmutassam neki, hogy törődöm vele, hanem azért is, mert rájöttem, hogy tényleg lemaradtam sok dologról.

Azáltal, hogy a történtek hatására tudatosan elkezdtem figyelni rá, és nem foglalkoztam a telefonommal, sőt még más szülőkkel sem, akikkel beszélgetni kellett volna, láthattam, milyen ügyesen manőverezik a mászókán, vagy hogy gimnasztikán milyen szépen sétál át a lécen. Miután hazaértünk, elmondtam neki, hogy láttam, milyen ügyes volt, így volt miről csevegnünk, ő pedig nagyon büszke volt magára.”

A történet főhőse rájött arra, hogy nem érdemes néhány céges e-mail miatt kockára tenni a családi boldogságot. A levelek várhatnak néhány órát, az emberi kapcsolatok viszont nem. Elgondolkodtató, nemde?

A teljes, angol nyelvű cikket ide kattintva olvashatjátok.