Manapság, ha szétnézünk az ismerőseink háza táján, gyakran azt látjuk, hogy senkinek nincs egy szemhunyásni perce a pihenésre, mert a munkáján kívüli idejét javarészt azzal tölti, hogy elfuvarozza a gyerekét a legkülönbözőbb különórákra, fakultációkra, foglalkozásokra. Aztán ha ott végzett a kölyök, rohan is vissza érte, majd hazaérve még esetleg le is ülteti tanulni, hiszen már csak akkor jut rá idő. Ez a tendencia már az alsó tagozatos, általános iskolás gyerekek körében is kirajzolódni látszik, pedig a tényleges pihenés mellett nekik még óriási szükségük lenne a szabadidőre, a gondtalan játékra, néhány olyan órára, amikor nem kell teljesíteniük, vagy amikor úgyszólván unatkozhatnak.

Hogy miért is fontos egy kölyök számára az „unalom” megléte?

Ugyan egyik gyerek sem szeret szó szerint unatkozni, de esetükben szerencsére nincs is erről szó. Ugyanis ha szülőként képesek vagyunk számukra teret adni a „semmittevésnek”, vagy kreatív időtöltésnek, akkor megteremtjük a lehetőséget, hogy a gyermekeink önmaguktól, saját fantáziájuk szerint kezdjenek el játszani, és hogy a tevékenységükön keresztül megjeleníthessék mindazt, ami bennünk zajlik, ami legbelül éppen foglalkoztatja őket.

Az unalom, vagy ha úgy nevezzük, szabadjára engedett játék, sokszor jóval hasznosabb lehet a kicsiknek, mint a felnőttek által felállított szabályok mentén zajló foglalkozások. Érdemes ezért megtalálnunk az arany középutat a szabad és a „kötelező” foglalkozások között, hiszen az unalom elűzésére fellobbanó, gyermeki fantázia vezérelte játék legalább annyira hasznos a gyerkőcnek, mint amiket a különórákon tapasztalhat!

(A cikk Küri Johanna gyermekpszichológussal történt beszélgetésünk nyomán készült.)

A cikk eredetileg az apamagazin.hu-n jelent meg.