Ez az apróság mentette meg a sötét játszóterezéseinket

Borítókép: Ez az apróság mentette meg a sötét játszóterezéseinket Forrás: Getty images
Nagyon régóta köztudott, hogy a gyerekeknek levegőre és szabad játszásra van szükségük. Az agyuknak, az izmaiknak és egyéb testi és lelki működésükre van hatással. Azonban a kontinensen való elhelyezkedésünknek köszönhetően télen bizony igencsak lerövidülnek a nappalok és szinte, mire elhozzuk a gyerekeket óvodából, bölcsödéből már sötét van. Gyerekeink igénye ugyanakkor megmaradt a kinti rohangálásra, ám ezt a játszótér tervezői és fenntartói, mintha nem vennék figyelembe és majdnem minden játszón korom sötét van már délután négykor. Ezt megelégeltem és egy kis aprósággal a táskámban elindultunk egyik este és felfedeztük a közeli játszóteret “az éj leple alatt” délután öt órakor…

Arra már régen rájöttem, hogy sokkal könnyebb a fiaimmal, hogy ha egy nap kimegyünk kétszer is a szabadba. Azonban az éghajlatunknak, földrajzi elhelyezkedésünknek és a globális felmelegedésnek “köszönhetően” igen csak megszámlálhatóvá váltak azok az órák, amik tökéletesnek mondhatók a játszóterezés szempontjából. Azonban a családi békénk és gyerekeink egészséges fejlődése is fontos, szóval ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez alapon mi alkalmazkodunk és tesszük izgalmasabbá a “nem tökéletes” játszótér használati idősávokat.

Természetesen nem önfényezésről fog szólni ez a cikk, hiszen nekem is 4 évnyi játszózás után jutott eszembe ez az apróság, ami feldobta és élvezetessé tette a gyerekeim számára a sötétben és hidegben történő játszóterezést.

És ez nem más, mint a fejlámpa.

Mi a közeli sportfelszereléseket használó boltba látogattunk el és eleinte csak egy hangos mesekönyv hatására vettük meg a gyerek fejlámpákat, hogy este tudjunk velük játszani. Aztán miután már nem egyszer a sötét lakásban fejlámpákkal bújócskáztunk, jutott eszembe az ötlet mi lenne ha megsétáltatnánk ezeket a fejlámpákat.

A játszótérre érve a lámpákat feltettem a gyerekek mellkasára, kilazítva így egyrészt én is pontosan láttam merre vannak, másrészt ők is látták hova lépnek és mit csinálnak. Na és itt jön a játék lényegi része. Egy harmadik lámpát is elvittünk magunkkal, ami tud pirosan világítani és ezt a lámpát kellett elrejtenem mindig kikapcsolt állapotban és kellett nekik megkeresni miután visszakapcsoltam.

Extázis, boldogság és önfeledt rohangálás következett majdnem másfél órán keresztül. Sejtem, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt és többen már fénnyel együtt indulnak neki a szürkületben a játszózásnak, de mivel én, a környékünkön még nem találkoztam senkivel a játszón sötétben (vagy nem voltak kivilágítva és ezért nem láttam őket), úgy gondoltam, hogy a még előttünk levő pár sötétebb hétben segítség lehet másoknak is ez a kis apróság.

Lámpákra fel és irány a szabad sötétben is!

Vekerdy Tamás nagykövete volt a gyerekek szabadban történő játékának, gondolatai minden szülőnek támaszt és segítséget nyújtanak. Nézegesd végig galériánkat, amibe összeszedtünk jó pár csontig hatoló meglátását.