"Anya, a Mikulás nem is létezik?"
"Megint készítsünk ki neki sütit, meg tejet! Emlékszel, tavaly is beleharapott, a tejet pedig majdnem mind megitta." – vágtázott körbe-körbe a lakásban, teljes izgalomban, már szombat délután.
"De Mami, sütöttél egyáltalán valamit? Miért nem? Jó, nem baj. Akkor adjunk neki a mézesekből, biztosan neki is ízleni fog!" Szinte ki lehetett hallani a szöszke kis buksijából, olyan ütemben kattogtak a gondolatai.
Kiskamasz bátyja rezignáltan pucolgatta „aprócska”, 41-es méretű téli bakancsát, húga lelkesedését látva elmosolyodott; cinkosan összenéztünk. Kicsit belesajdul a szívem, mert bár valahol még ő is gyerek; pontosan tisztában van vele, hogy nem a puttonyos idős bácsi érkezik rénszarvasok vontatta szánon, az éj leple alatt.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor elém állt és kérdőre vont. Nagyjából akkora lehetett, mint most a húga, amikor egyik délután, a suliból hazafele kibökte; az egyik osztálytársa azt mondta, a Mikulás nem is létezik. Onnantól pedig nem volt megállás, szórta rám a kérdéseit. Én most azonnal mondjam meg neki, hogy is van ez, mert azóta ezen gondolkodik és hogy már egy ideje amúgy is nagyon gyanús neki az egész történet. Mert az nem lehet, hogy egy idős bácsi egyetlen éjszaka leforgása alatt a világ összes kisgyerekét meglátogatja és mindenkit megajándékoz.
Persze tudja jól, hogy vannak segítői, na de akkor is. Aztán azt is hogy magyarázom, hogy a Mókiékhoz (unokatesók) hogy jut fel a harmadik emeletre? Létrán? Nem hinné, hogy addig a rénszarvasai ott várnak rá a levegőben – így, nagyjából egy szuszra. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Valamilyen gyenge trükkel időt nyertem, hogy kigondoljam, hogyan fogok válaszolni neki.
Tudod, kisfiam, úgy látszik, már elég nagyra nőttél ahhoz, hogy beavassalak Mikulás titkába. Azért az nem teljesen igaz, hogy nem létezik. Tudod, réges-régen élt egy idős bácsi, aki maga vitt ajándékokat a szegény gyerekeknek, hogy így csempésszen boldogságot a mindennapjaikba. Persze ő már nem él, de az emlékét azóta is őrizzük. Az Anyukák, az Apukák és az összes, Mikulás-ruhába öltözött felnőtt szerte a világon azon igyekszik, hogy ezt a csodaszép hagyományt tovább vigyük, és hogy boldogságot csaljunk a gyerekeink arcára. Most már, hogy ezt te is tudod, te is a „csapat” része vagy! Segíts, ne törjük meg huginak a varázslatot! - kértem tőle akkor.
Ránézett a sarokban babázó kistestvérére, megölelt és kijelentette: Mami, mindenben számíthattok rám!
Visszatérve a kiindulási pontunkhoz; hogy van-e „jó” válasz erre a kérdésre, nem gondolnám. Ahány gyerek, annyiféle magyarázat létezhet, ha úgy érzed, nem bírná még el a teljes őszinteséget, nyugodtan odázd el a dolgot. Úgyis meg fogod látni, mikor jön el az a pillanat, amikor ezt már nem teheted meg.
Te megkaptad már a gyerkőctől a feladványt? S ha igen, mit feleltél neki?