9 dolog, amitől a leginkább félek, mióta megtudtam, hogy apa leszek

Borítókép: 9 dolog, amitől a leginkább félek, mióta megtudtam, hogy apa leszek Forrás: Getty Images
"Nem titok és szerintem nem is szégyen, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyektől tartok egy kicsit, sőt, olyanok is, amikre gondolni sem akarok, mert félelemmel töltenek el."

Rettentően várom már, hogy elteljen ez a néhány hónap és végre a kezembe vehessem az első kisbabánkat. Amikor megtudtam, hogy hamarosan apa leszek, könnyekben törtem ki és azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Az a fajta férfi vagyok, aki mindig mindenben támogatja a párját és aki úgy gondolja, hogy a gyereknevelésből is egyenlő mértékben fogja majd kivenni a részét. Épp ezért már most aktívan készülök az első találkozásra: könyveket, fórumokat olvasok és igyekszem nálam tapasztaltabb apák társaságában is lenni, hátha rám ragad valami.

Az sem titok és szerintem nem is szégyen, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyektől tartok egy kicsit, sőt, olyanok is, amikre gondolni sem akarok, mert félelemmel töltenek el. Ezekről persze egytől-egyig beszélgetünk a párommal is, de úgy gondoltam, érdemes lehet megírni nektek is, hátha egy cipőben járunk és írásom nektek is megnyugtatásul szolgálhat, vagy ha gyakorlott apák olvassák, esetleg a cikk hatására megosztják majd velem, velünk tapasztalataikat. Íme tehát néhány gondolat, ami nem tölt el éppenséggel megnyugvással, mióta megtudtam, hogy gyerekem születik.

1)) Nem lesz-e túl szörnyű a szülés? Vajon képes leszek-e támasz lenni? Ugye nem leszek rosszul?

2)) A sok vizsgálat ellenére izgulok, hogy a gyermekünk egészségesen születik-e majd.

3)) Félek, hogy előbb megindul a szülés, mint ahogy kéne és mi nem tudunk tenni ellene semmit.

4)) Fogalmam sincs milyen lesz először a kezemben tartani egy ilyen csöppséget, izgulok, nehogy rosszul fogjam meg.

5)) Tartok az első néhány otthon töltött naptól, éjszakától. Hogy mindent jól csinálok, csinálunk-e majd, hogy nem izguljuk-e túl a dolgokat.

6)) Az én apám nem igazán volt része az életemnek. Épp ezért félek attól, hogy jó példa hiányában én jó apja leszek-e a gyermekünknek.

7)) Félek, hogy a kisbaba mindig inkább az anyját akarja és ha egyedül hagyják velem, nem tudok majd mit csinálni.

8)) Mivel most sokáig a baba lesz az első, vajon nem hidegülünk-e el kicsit egymástól a feleségemmel.

9)) Félek, hogy mikor már nagyobb lesz, bárkire is rá kell bízzuk, hogy nem lehetünk mindig ott mellette.

Nektek is voltak, vannak ilyen gondolataitok az apaságról? Beszélgessetek róla a cikk alatt kommentben!