Kivagyok attól, hogy a férjem hobbija állatokat ölni

Borítókép: Kivagyok attól, hogy a férjem hobbija állatokat ölni Forrás: GettyImages
Kivagyok attól, hogy a férjem hobbija állatokat ölni. Nem csak a vadászattól, de a fegyverektől is kiráz a hideg. Mégis el kell viselnem mindkettőt.

Állítólag vadászni nagyon izgalmas. Ahogy a vadat megpillantva elkezd áramolni az ereidben az adrenalin, mégis türtőzteted magad a megfelelő pillanatra várva, hogy az állat közelebb merészkedjen hozzád, tökéletes célpontot nyújtva. És aztán meghúzod a ravaszt.

Hányszor végighallgattam ezt a történetet! De egy alkalommal sem sikerült azt az izgalmat éreznem, amit kellett volna. Sőt, inkább csak néma viszolygás tört fel a gyomrom tájékáról. És a csalódottság, hogy az én férjem ilyenre képes. Hiába bizonygatta nekem, hogy nem az öldöklés a vadászat lényege, az egész tevékenység tervszerűen, a vadgazdálkodás részeként zajlik.

Előttem mindig a cuki nyuszi és a fenséges szarvas, a kicsinyeit terelgető vaddisznó mama képe jelent meg és minden alkalommal elborzadtam.

Aztán egy alkalommal a férjem révén egy vadászokból álló társaságba keveredtem. Olyan emberek közé, akiknek ez a szakmájuk. Igyekeztem minden ellenszenvem és megvetésem éreztetni velük, kifejtettem az állatok öldökléséről vallott nézeteimet, de bizony nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam!

Nagyon kedvesen és türelmesen elmagyarázták, mi a hivatásos vadászok és a vadgazdálkodás valódi feladata és célja.

Állították, hogy a vadászat a természetvédelem egyik fontos alapköve, a vadgazdálkodás egy fenntartható, környezetkímélő, és egyben hasznos és jövedelmező ágazata egy ország gazdaságának. Ha nem az lenne, nem lenne külön tudományág, nem tanítanák egyetemeken, nem lennének világszerte – így itthon is – elismert kutatók a témában, nem lenne évszázados törvényi szabályozás, nem lenne hatóság, kamara, védegylet, minisztériumi osztály, európai és világszintű érdekképviselet, és nem épült volna ki egy egész iparág a vadászatra és a vadgazdálkodásra a világ összes országában.

Elgondolkoztam ezen az eszmefuttatáson és kicsit utána olvastam a hivatásos vadászatnak, a vadgazdálkodásnak és megdöbbenésemre rengeteg tudományos munkát és értekezést találtam.

A természetes élőhelyeken történő vadgazdálkodás szinte egyáltalán nem jelent környezeti terhelést, szemben az állattenyésztéssel, aminek viszont, mint minden mesterséges rendszernek, óriási az ökológiai lábnyoma
olvastam Csányi Sándor neves vadbiológus szavait.

"A vadgazdálkodás sokkal több a vadászatnál, az élőhely fenntartását, javítását, a fajok megmaradását segítő tevékenység, és a vadászat ennek egyik eszköze. Ahhoz, hogy a vadállomány létszámát elfogadható szinten tartsuk, szükség van a puskára, mint eszközre." - olvastam tovább.

Megtudtam, hogy a vadászok nem össze-vissza lövöldöznek, amit csak érnek, hanem központilag, államilag, vadbiológusok és más szakemberek közreműködésével határozzák meg az egyes vadásztársaságoknak, hogy miből mennyit lehet, vagy épp kell kilőni. A ragadozók és dúvadak esetében mint a róka, borz, aranysakál, szarka, szajkó, szürkevarjú, tehát amik túlszaporodás esetén jelentősen károsítják a hasznos vadállományt és akár a védett állatokat is, minimum kvótát szabnak meg.

Túllépni a számokat nem lehet, ha pedig rendre kevesebbet lőnek adott évben, akkor a következő évben kevesebb kilövést kapnak. A kvótát a vadásztársaságok hivatásos vadászai által végzett vadállomány-becslések, és az előző évi kilövésszámok alapján állapítják meg, erre szakosodott szakemberek. A kilövési számokat pedig természetesen úgy határozzák meg, hogy az a vadállományt minőségében ne károsítsa, fenntartható legyen, és meg tudjon újulni évről évre.

Ennyi mindent összeolvasva kezdtem megérteni a vadászat lényegét, de megmondom őszintén, én ennek ellenére nem lennék képes megsemmisíteni semmilyen élőlényt, ami nagyobb, mint egy szúnyog –na jó, legyen pók-. És még a gondolattól is, hogy puskát fogjak a kezembe, kiráz a hideg.

A puska, és az ölés pedig nyilvánvalóan velejárója a vadászatnak, de a vadászok nem az ölésért, pláne nem a kedvtelésből történő ölésért vadásznak.

A vadász imádja az erdőt, a mezőt, a madárdalt, a napkeltét. Ez nyugtatja meg, ez szakítja ki a hétköznapi darálóból. Kint az ember egy csapásra elfelejt minden hétköznapi gondot, és csak a természet van. A vadászat egy népszerű válfaja a kutyával vadászat, ami még különlegesebb módja annak, hogy milyen az, amikor az ember a természetben összedolgozik egy állattal.
mesélik a szakma nagy öregei.

Megértettem, hogy nem minden fekete és fehér, ahogy azt az ember elképzelni, de a vadászat téma nálunk tabusítva lett. Nem lehet róla beszélni. Mert képtelen vagyok összeegyeztetni az én kedves, gondoskodó férjemet azzal a képpel, mikor meghúzza a ravaszt. Akkor sem, ha tudom, hogy azt a tervgazdálkodás és a kvóták miatt teszi.

Igazából már szinte sikerült is az agyam leghátsó zugába rejteni ezt a kényes témát, amikor egy nap újabb sokk nem ért.

A férjem fegyvert vásárolt és mivel a törvény azt írja elő, hogy annak legális otthon tartásához egy külön, a padlóhoz vagy falhoz rögzített zárható szekrény is kell, a két lőfegyver mellé még egy borzalmas páncélszekrényt is hozott. A lakásunkba.

Minden női praktikámat bevetettem: sírtam, fenyegetőztem, könyörögtem, de egyik sem hatott. A fegyverszekrény és a két puska bekerült a vendégszobánkba. Azt gondolom, ilyen érzés lehet, amikor valakit megerőszakolnak. Mert én azt éreztem. Határtalan csalódottságot és tehetetlenséget. Csak az zakatolt a fejemben, hogyan tehetett velem ilyet a férjem? Hogyan hozhatott gyilkoló eszközt az otthonunkba?

És ha azt gondolod, hogy ez a mélységes felháborodás idővel elcsitult, hát tévedsz! Nincs olyan nap, amikor ne ülne a lelkemre annak a két fegyvernek a gondolata. Csak azt nem tudom, mit tehetnék.

És igazából a vadászat gondolatával már egészen megbékéltem, de azokat a fegyvereket nem tudom megbocsátani neki.

Kattints a galériára, ha kíváncsi vagy, milyen egzotikus állatokat tartanak otthonukban a hírességek: