Világéletemben számítógép előtt dolgoztam, ami nem jelenti azt, hogy ne rohangáltam volna a Duna-parton kavicsokat gyűjtve vagy ne értékeltem volna egy szép, kézzel írt képeslapot. Természetesen mindig tudtam, hogy napi 8-10 óra a gép előtt nem egészséges, ezért jó ideje tudatosan törekszem arra, hogy egész napokat vagy akár egész hétvégéket töltsek képernyő nélkül. Ehhez nagyon konkrét, tudatos elhatározások is kellenek, mert a digitális világ azoknak is át- meg átszövi az életét, akik nem abból élnek, hát még nekem. Ha nem figyelek oda, akár álmomban is olvasói emaileket vagy kommenteket böngészek, esetleg hathatós idézetek után vadászok, nem beszélve a folyamatos hírfigyelésről, ami valószínűleg akkor is a mániám lenne, ha gyógynövénykertészként keresném a kenyerem (bárcsak!). Egy szó mint száz, szükségem van offline időre, és muszáj ezt előre beterveznem, különben sosem kerítek sort rá. Túl könnyű és kényelmes a villódzó monitort bámulni!

Itt van néhány szokás, amit az elmúlt években bevezettem annak érdekében, hogy időnként ki tudjak lépni a cybertérből – és élvezni a kézzelfogható, hétköznapi világot is: