Manapság egyre több olyan emberről hallani, aki transznemű vagy egyszerűen nem hajlandó vagy férfinek, vagy nőnek tekinteni magát. Esetleg mindkét nem tulajdonságait magáénak vallja. Ezt nembináris identitásnak is hívják a LGBTQ+-ügyek szakértői. A „harmadik nem”, illetve a „rossz testbe született férfiak és nők” kérdése egyre inkább politikai vitatéma is, és egyre komolyabb lépések történnek a nem hagyományos nemekhez tartozó emberek emancipációja terén. Hogy ne is kelljen messzire mennünk egy példáért, Ausztriában 2018 nyarán az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy elismeri egy harmadik nem létezését, sőt, anyakönyveztetni is lehet „eltérő nemi identitással” rendelkező, például interszexuális újszülötteket.

Meredeknek hangzik, igaz? Pedig évszázadokon át léteztek kultúrák, amelyek teljesen természetesnek tartották, hogy nem csak férfiak és nők léteznek a világon. Az elmúlt évtizedekben antropológusok szerteágazó kutatási folyamatok során térképezték fel, hogy melyik törzsben hányféle nemet tartottak nyilván, de a legtöbb helyen érvényben volt három nem: nők, férfiak és úgynevezett kétszelleműek.

Amíg európai telepesek meg nem érkeztek az amerikai kontinensre, az ottani őslakosok nem tartottak számon berögzült nemi szerepeket. Volt olyan törzs, ahol a munkamegosztás vagy az öltözködési szokások egyáltalán nem nemek szerint különült el. Nem létezett olyan, hogy „normális” nemi szerep, és teljesen elfogadottnak számított, ha valaki a másik nemhez tartozónak tekintette magát, mint amilyen neműnek született.

Közismert tény volt ezekben a törzsekben, hogy egyes férfiak rendelkeznek hangsúlyosan feminin, egyes nők pedig maszkulin tulajdonságokkal. Ezt különleges természeti adottságnak tekintették, és tisztelték a közösségnek azokat a tagjait, akik „mindkét szemszögből” képesek voltak látni a világot. Az Indian Country Today nevű magazin összeállításában arról ír, hogy a legtöbb amerikai őslakos közösségben elismerték a következő nemi szerepeket: nő, férfi, kétszellemű nő, kétszellemű férfi és transznemű. (Nb. a transzneműek nem tettek semmit azért, hogy fizikailag változtassanak a testükön, egyszerűen másik neműként éltek, mint amilyennek születtek.)

Az amerikai indián kultúrákban általánosan elfogadott volt, hogy az embereket aszerint ítéljék meg, hogy mit tudott hozzátenni a törzs életéhez és nem aszerint, hogy mennyire férfiasak vagy nőiesek. A szülők sokszor nem is próbáltak nemi szerepeket rendelni a gyerekeikhez például abban, hogyan öltözködjenek vagy mivel játsszanak, és a gyerekek is semlegesen viselkedtek e tekintetben. Az, hogy egy ember hogyan él és kivel, nem volt ítélkezés tárgya. Más közösségekben léteztek tipikus női, illetve férfi munkák, de egy nőiesen viselkedő férfitól természetes volt, hogy női munkákat végezzen (például vadon élő növényeket gyűjtsön vagy maga termesszen domesztikált zöldségeket, fűszereket), és ugyanilyen elfogadott volt, hogy férfias férfival kösse össze az életét, aki vadászattal és harcászattal foglalkozott. Ugyanígy a nők közt is volt, aki inkább vadászott és háborúzott, és női „foglalkozást” űző nővel élt együtt. Mivel egy családban termesztett növényekre és húsra egyaránt szükség volt, logikusnak tartották, hogy a közösség tagjai a felvett szerepek szerint válasszanak párt és ne feltétlenül a biológiai nemük szerint. Az ilyen életformát nem tekintették „homoszexuálisnak”. A „kétszelleműséghez” nem társult stigma, sem erőszak, senki nem ítélte el azokat, akik az ellenkező vagy mindkét neműnek tekintették magukat.

Mondanunk sem kell, hogy a kétszellemű szónak nem volt minden törzs nyelvén pontos megfelelője. A navahók a Nádleehí szót használták (ami átváltozott embert jelent), a lakotáknál a Winkté (nőies viselkedésű férfi), az ojibwa törzsben a Niizh Manidoowag (kétszellemű) kifejezés dívott. Más törzsekben olyan szavakat használtak a jelenségre, amelyeknek eredeti jelentése lefordíthatatlan.

A kétszelleműséget az európai hódítók az elsők között próbáltak lerombolni, miután szodomitáknak tekintették őket. Nem csak az angol telepesek követtek el mindent annak érdekében, hogy elrejtsék változatos nemekhez tartozás legapróbb jeleit is; Dél-Amerikában a spanyol misszionáriusok megsemmisítették az azték kódexeket, hogy ne maradjon nyoma a helyiek hitének és történelmének. Arra is kényszerítették az indiánokat, hogy a rájuk erőltetett nemi szerepek szerint öltözzenek. Sokan közülük öngyilkosok is lettek emiatt.

A kétszellemű identitás ma nyomokban lelhető fel az őslakosok leszármazottai között. Néhányan közülük részt vesznek az LMBTQ+ rendezvényeken, például a Pride felvonulásokon, de hangsúlyozzák, hogy életformájuk nem tévesztendő össze a mai queer kultúrával.

A kétszelleműségnek tehát nem sok köze van a mai értelemben vett genderqueer identitásokhoz, de azért érdemes megnézni ezt a galériát: