Kétlaki szerelem - itthon is egyre többen választják

párkapcsolat,távkapcsolat,házasság Forrás: profimedia
Olvasom a hozzászólásokat egy amerikai híroldal Facebook-bejegyzése alatt: a megjelenített kommentek mind arról szólnak, hogy a hozzászóló nem él egy fedél alatt a párjával, sőt, akár férjével, közös gyermekeik apjával, mégis évek óta remek a kapcsolatuk.

Mármint az intim párkapcsolatuk, ami a külön otthon ellenére is tartós és elkötelezett. És olyan sokan élnek már így, hogy még neve is van a „gyereknek”: angolul living apart together (röviden: LAT), magyarul látogató partnerkapcsolat.

A legtöbb párnak az összeköltözés jelenti az elköteleződés egyik legfontosabb – vagy ha hosszú távon sem terveznek házasságot, éppenséggel a legnagyobb – lépését. A szerelem azonban nem mindenkinek jelent feltétlenül összebútorozást is: az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Svédországban és Kanadában lassan, de biztosan növekszik azoknak a száma, akik szívesebben maradnak saját otthonukban akkor is, ha boldog, monogám párkapcsolatban élnek – együtt is, meg nem is. Magyarországon sem ismeretlen a jelenség: 2015-ös KSH-adatok szerint 300–400 ezerre tehető a távolságra voksoló párok száma. Félreértés ne essék, a látogató partnerkapcsolat nem azonos a távkapcsolattal: egy 2012-es magyar szociológiai felmérés szerint az érintettek negyede tízpercnyire vagy még közelebb lakik a partneréhez, négyötödük pedig egy óra alatt eljut párja otthonába. A párok nemcsak ingatlanon, hanem közös kasszán sem osztoznak, anyagilag is önálló mindkét fél.

Rugalmas felállás

Mi késztethet két szerelmes embert arra, hogy külön éljenek, mikor együtt is lehetnének? Vannak, akiknek az átlagosnál fontosabb a függetlenségük, amit ebben a felállásban jobban megőrizhetnek, miközben az intimitás előnyeit is élvezhetik. Vannak, akik így próbálnak több romantikát és szenvedélyt csempészni a kapcsolatukba: a külön töltött idő után még mindig az újdonság erejével hatnak egymásra. Mások hiába szeretik ugyan egymást, az életstílusukat összeegyeztethetetlennek találják: például az egyikük éjféli bagoly és lakásában alapállapotnak számít a káosz, a másik korán kelő és rendmániás. A látogató partnerkapcsolatot választók közül sokan vannak, akik gyermekeiket egyedül nevelő elvált szülők: ők nem akarják felborítani a gyerekeik épp csak megállapodott életét. Vannak, akik zátonyra futott kapcsolatukat igyekeznek a megnövelt távolsággal megmenteni. Az idősebb korosztály, a nyugdíjasok körében sem számít egyáltalán ritkaságnak a LAT: az élet alkonyán már nehéz feladni a berögzült szokásokat, a gyerekek kiröpülése utáni nyugalmat, és a partner elvesztése után eleinte fájdalmas, később egyre békésebb énidőt.

Saját tér

A nyugalom egyébként az egyik különösen vonzó vonása a LAT-kapcsolatnak: a magyar felmérés szerint az itthoni külön élő párok kevesebbet veszekednek például a házimunka megosztása, az anyagiak vagy az alkoholfogyasztás miatt (népszerű vitatémák viszont a féltékenység, a szabadidő eltöltése és a barátokkal töltött idő). De bármi is legyen a konfliktus kirobbantója, a lehetőség mindig adott, hogy a dühös vagy sértett partnerek visszahúzódjanak a saját kuckójukba. Ugyanilyen egyszerű kisétálni a kapcsolatból, ha valamelyik félnek végleg elege lesz: itt nem kényszeríti sem a papír, sem a közös ingatlan arra a partnereket, hogy akkor is együtt maradjanak, ha már elhidegültek egymástól, de nincs erejük belevágni a válás fájdalmas és macerás procedúrájába vagy a közös lakás felszámolásába. Bár a látogató partnerkapcsolatban tulajdonképpen kisebb az esély rá, hogy a partnerek egymás idegeire menjenek: sokan közülük jobban értékelik és igyekeznek tartalmasabban kihasználni az együtt töltött időt, mint azok, akik minden áldott nap egymást kerülgetik a fürdőszobában a reggeli készülődés közben.

Nem mindenkinek ideális...

Kezdjük mindjárt a gyakorlati – és talán legszembetűnőbb – hátránnyal: nem minden pár engedheti meg magának, hogy két háztartást tartson fenn. Nem működhet a kapcsolat ebben a formában akkor sem, ha csak az egyik fél érzi úgy, hogy ez a berendezkedés ideális a számára. A konfliktusok előli rendszeres visszahúzódás a saját lakba pedig hosszú távon egyértelműen káros lehet: ha egyre sokasodnak a megoldatlan, feldolgozatlan problémák, az előbb-utóbb végérvényesen kikezdi a kapcsolatot. A távollét pedig nem feltétlenül a másik hiányát idézi elő: elvégre azokhoz kötődünk igazán, akikkel minél több közös élmény kapcsol össze, legyenek azok bármilyen triviálisak és hétköznapiak. És ne felejtsük el azt sem, hogy a spontán szex esélye is redukálódik: a hirtelen feltámadt vágyat nem egyórás autózással vagy a másnapra időzített találkozással lehet csillapítani.

És a tanulság…

Bár a látogató partnerkapcsolat nem való mindenkinek, bizonyos jellegzetességei minden párkapcsolatot csak erősítenek: elvégre a legboldogabb pároknak is szükségük van külön töltött időre, saját térre, saját barátokra és érdeklődési körre. A saját tér számít a legnagyobb luxusnak: a magyar párok nemhogy két külön lakást, hanem a közös lakásban a saját helyiséget is ritkán engedhetik meg maguknak – ebben az esetben segíthet egy olyan tevékenység, ami rendszeresen biztosítja az elkülönülést, például a kutyasétáltatás. Hasznos szétválasztani a digitális teret is: egy közös online naptár sokat lendíthet a családi élet szervezésén, de az e-mail cím, a közösségimédia-profil jobb, ha saját, hangsúlyozva magunk és mások előtt is, hogy önálló, szuverén személyiségek vagyunk. Jót tesz a kapcsolatnak, ha a pár mindkét tagja szabadon, lelkiismeret-furdalás nélkül hódolhat kedvteléseinek – egymás nélkül, ha éppen valamelyiküknek egészen más a szenvedélye. Amikor pedig együtt vagyunk, akkor legyünk tényleg együtt, koncentráljunk a másikra, ne csak üljünk egymás mellett a kanapén a telefon képernyőjére tapadva. Valamint örüljünk neki, hogy ilyen sokféle párkapcsolati sémából választhatjuk ki a nekünk legjobban megfelelőt.

Az erős, boldog párkapcsolat nyolc alappillére