Kész rémálom: avagy mit tehetünk, ha a gyerek rosszat álmodik?

Borítókép: Kész rémálom: avagy mit tehetünk, ha a gyerek rosszat álmodik? Forrás: Getty Images
A legtöbben még felnőttként is emlékszünk legalább egy gyerekkori rémálmunkra. Megfigyelések szerint öt- és tízéves kor között fordul elő leggyakrabban, hogy félelmetes álmok keserítik meg az éjszakai alvást.

A kutatók sokáig jobbára a felnőttekre koncentráltak a rémálmok megfejtésével kapcsolatban, és a következő tendenciákat figyelték meg:

– Poszttraumatikus stressz (PTS) hatására gyakoriak a rémálmok, amelyekben az illető vagy magát a traumát éli át újra, vagy valamilyen egészen más megrázó eseményt, amely ugyanazt a félelmet és kiszolgáltatottságot váltja ki, mint a valóságban megtörtént esemény.

– A hétköznapi életben megélt szorongás – amely nem feltétlenül kapcsolódik traumatikus eseményhez – nagymértékben befolyásolja, hogy milyen álmok kínoznak minket. A kiváltó ok lehet anyagi létbizonytalanság, munkahelyi vagy iskolai problémák, társadalmi kérdések stb. – Akármilyen földhözragadt is valaki, tudat alatt vagy a lelke mélyén ott fészkel az irracionalitás, amelyet a világ és az élet feszítő kérdései hívnak életre. Amiről éberen nem szívesen gondolkodunk, az álmunkban utat tör magának, és sokszor élénk, disszociatív (valóságtól elrugaszkodott, attól eltávolított) rémálmok formájában kényszerít rá, hogy foglalkozzunk vele. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy a gyerekeknek miért vannak olyan élénk és megrázó rémálmaik: náluk ugyanis még összemosódnak a valóság és a képzelet határai.

– A kutatók mérhető szervi változásokat kerestek, amelyek összefüggésbe hozhatók a felkavaró álmokkal. Kiderült, hogy a szívverés szaporaságánál is megbízhatóbb jele a rémálomnak a szívfrekvencia-variabilitás (HRV), vagyis a szívnek az a képessége, hogy gyorsan változik a két szívverés között eltelt idő. Akiknél magas ez az érték, általában jobban alkalmazkodnak a stresszhelyzetekben, míg azoknál, akiket valamilyen trauma ért, ez az érték jellemzően alacsony. A szívfrekvencia-variabilitás és a rémálmok kapcsolata egyértelmű, azonban további kísérletekre van szükség a pontos összefüggés feltárásához.

Kaliforniai kutatók 60, hat és tizenegy év közötti gyerek bevonásával végeztek felmérést:

Szülői kérdőívvel a gyerek alvási szokásait és disszociatív szimptómákat vizsgálták (hogy mennyire tudja megkülönböztetni a valóságot a képzelet világától). Emellett a család életkörülményeire és a gyermeket esetleg ért korábbi traumákra és a szorongás jeleire is rákérdeztek, illetve mérték a szívfrekvencia-variabilitást. Azt figyelték meg, hogy a rémálmokról beszámoló vizsgálati alanyoknál a szülők erősebb disszociációs hajlandóságot jeleztek.

A fokozott szorongással küzdő gyerekeknél az álmok is felkavaróbbak, így ők hajlamosabbak a fizikai szimptómákkal – sikítással, vergődéssel, beszéddel – kísért rémálmokra, amelyek csak kamaszkorban ritkulnak meg vagy szűnnek meg végleg.

Áloműzés

Ha a gyermeked rosszat álmodik, az a legfontosabb, hogy fizikailag ott légy számára, megnyugtasd, hogy biztonságban van. Amikor már teljesen felébredt, és kitisztult a tudata, erősítsd meg abban, hogy ez csak álom volt, nem valóság, és elmúlt. Mondd el neki, hogy mindenki szokott rosszakat álmodni – veled is megesik néha –, ez természetes és ártalmatlan dolog, bár valóban kellemetlen.

Az óvodáskorúaknál a valóságot gyakran erősen színezi vagy áthatja a képzelet. Ők nehezen fogadják el a „csak álom volt, elmúlt” magyarázatot, így náluk még működhet a varázserő bevetése. Az álomszörnyek ellen hatásos lehet az amulett, a szellemirtó szer, a varázsige, az álomcsapda, vagy bármi, amivel felül tudod írni a rémálom félelmét. Az sem árt, ha kéznél van egy erős zseblámpa.

Nem kell részletesen kitárgyalni, hogy mit álmodott, ne akard rögtön megfejteni és felidézni a rémképeket. Ha másnap kerül elő a téma, akkor már nyugodtan beszélhettek róla a valóság tisztes távolságából szemlélve. Rajzoltasd le, vitassátok meg, találjatok ki jobb befejezést a történetnek. Sikeres módszer lehet az is, ha együtt elképzeltek valamilyen kellemes álmot, és ezt megpecsételitek egy varázserőt adó jóéjtpuszival, amelyet a kezében tarthat akkor is, amikor már kimentél a szobából. Az időnként előforduló rémálom nem ad okot aggodalomra. Ha azonban azt látod, hogy a gyermeked rendszeresen rémálmokkal küzd, rosszul alszik és éberen is szorong, feltétlenül fordulj pszichológus szakemberhez.

Óvintézkedések

  • Legyen minél állandóbb a lefekvés és ébredés időpontja.
  • A lefekvés rituáléja legyen megnyugtató, biztonságot adó.
  • Az esti fürdés, meseolvasás, a csendes beszélgetés és jóéjtpuszi segít kellemesen elálmosodni és félelem nélkül elaludni.
  • A halvány lámpafény, egy kedvenc, puha alvótárs sokat segíthet.
  • Tudatosítsd a gyerekben, hogy a rossz álmok nem valóságosak és az álmokban megjelenő szereplők, események egyáltalán nem árthatnak neki.