Ez a cikk az Éva magazin egyik korábbi számában jelent meg először.

Kérdés, hogy léteznek-e másoknál jobban átverhető embertípusok? Az első hazai piramisjátékba például a 80-as évek vége felé egész komoly tömeget lehetett beszervezni – boldog boldogtalan bedőlt annak, hogy ilyen egyszerű sok pénzhez jutni. A közhiedelem szerint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, a fiatalabbak és az idősek hamarabb csőbe húzhatók. Ehhez képest, az e-mailben kapott "hívjon vissza, mert nyert" típusú üzenetek címzettjeit vizsgálva nem volt kimutatható jelentős különbség a csalásra gyanakvó és a telefont ragadó válaszadók között nemük, életkoruk vagy más demográfiai adataik alapján. Nem sikerült olyan csoportokat azonosítani, melyek a többieknél védtelenebbek lettek volna a csalással szemben. Azt viszont megállapították a kutatók, hogy a megkérdezettek rendre túlbecsülték önnön dörzsöltségüket és következetességüket.

Hogy ez milyen ciki...

Az áldozatok gyakran olyannyira röstellik a velük történteket, hogy nem hajlandóak megosztani azt másokkal, inkább elzárják magukba szégyenüket. A szégyenérzethez azonban komoly negatív hatások kapcsolódnak, akár depresszió vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is kísérheti. „Olyan hülye vagyok”, „nem tudom elhinni, hogy bedőltem neki”, „általában óvatos vagyok, nem értem, mi történt velem” – visszhangzik a fejben. Ettől pedig sérül az önbecsülés, és elvész abba vetett hitünk, hogy képesek lehetünk helyesen érzékelni a külvilágot. Egyszóval már magunkban sem bízhatunk meg...

És ki a csaló?

Itt sincs egyetlen prototipus. Gyakori, hogy az illető nárcisztikus személyiséggel rendelkezik, meggyőződése, hogy ő maga igen fontos ember, akire nem vonatkoznak a szabályok. Megteszi és elveszi amit akar, és megtalálja a maga számára megfelelő mentséget. Más csalókra antiszociális tendenciák jellemzők. A társadalmi szabályokat nem vonatkoztatják magukra, és nem éreznek empátiát mások iránt. Hiszik, hogy akit be lehet csapni, az vessen magára. Aztán van az típus, aki csak kis stikliket követ el, és hiszi, hogy "nem árt vele senkinek". Mire észbe kapnak, már nyakig ülnek a hazugság mocsárban és mind nagyobb hazugságokra lesz szükségük, hogy leplezzék az előzőket. Akad, aki etikával indokolja, miért csal: állítja, hogy amit elvesz a "rossz" embertől, azt "jó célra" használja fel.

Nyerhetsz vagy bukhatsz

Alapvetően kétféle motiváció alapozza meg, hogy szélhámosság áldozatává váljunk:

Részleges vakság

A csalásoknak ez a típusa arról szól, hogy a felvázolt szép jövő (pénz, ingatlan, hírnév, szerelem/házasság, szex, stb.) erősen szelektív gondolkodást vált ki az áldozatból: csak a "díjra" tud fókuszálni, minden más gyanús jelre "vakká" válik, elutasítja azokat a részleteket, jeleket, amik arról szólnak, hogy nem fogja megkapni, amit akar.

Amygdala pánik

Az agy limbikus rendszerének ez a része a veszély felismeréséért és az önvédelem megszervezéséért felelős. Ha valakinek kellő manipulációval sikerül az egyik "félelem pontjába" bökni, háttérbe szorul a frontális kéreg működése, vagyis megszűnik a racionális, logikus gondolkodás. Úgy érezzük, azonnal cselekednünk kell, nincs idő mérlegelni. Az ausztrál adóhivatal nevében elkövetett átverése során például többeket meggyőztek arról, hogy ha nem fizetik ki a (nem létező) bírságot, akkor letartóztatással és börtönnel számolhatnak.

Minden fillér megéri…

Amint az áldozat elkezd fizetni, beindul egy következő pszichológiai folyamat is: hinni akarja, hogy nem hiába adta át a pénzét (vagy bármi mást, amit tőle kicsaltak). Aztán mindig csak egy kicsivel többre lesz szükség, hogy elérhesse az áhított célt, megkapja a főnyereményt egy rakás pénz, egy mallorcai villa vagy a tökéletes társ formájában. A "karnyújtásnyira" lebegtetett jutalom újra meg újra megnyithatja a pénztárcát. Olyan ez, mint amikor valaki elhiszi nárcisztikus párjáról, hogy ha eleget bizonyítja neki odaadását, az elismeri majd az értékét. Ez se, az se fog bejönni.

A legtipikusabb szemfényvesztések

• Gyorsan meggazdagodhatsz – pl. rejtett kincsek feltárása, hatalmas hozammal kecsegtető befeketetések, pilótajátékok
• Higgy bennem, jót akarok – szerelmi (és szex) hazugságok, "átoklevételek", vagy épp "bajba keveredett az unokája" típusú csalások
• Jó vétel – áron alul, csak most, csak neked... amióta világ a világ, ez a leggyakoribb átverés, hiszen számosszor veszünk irreálisan túlárazott, rossz minőségű termékeket még a legális kereskedelmi csatornákon keresztül is
• Zsarolás, hamis balesetek – előbbi például a félrelépő házastársak réme, utóbbi az aggódó rokonoké vagy épp a biztosítóké
• Szerencsejáték átverések – cinkelt lapok, "ön nyert" típusú e-mailek
• Hamis képesítések, végzettségek vagy felhatalmazások, megbízások – pl. csodadoktorok, álügyvédek fellépése, vagy "adja meg adatait az e-bay-nek", "töltse ki a Tesco felmérését és kap 85 ezer forintot"
• Online átverések – pl. hamis vírusírtó a számítógépre, vagy van egy remek állásajánlatunk

Egy-egy hazugság a sztároknál is becsusszan...A galériára kattintva megnézheted milyen füllentéssel buktak le ezek a hírességek.