Manapság a topmodellek ugyanolyan sztárok, mint a filmszínészek vagy a zenei előadók, de ez nem volt mindig így. A modellek sokáig csupán az eladni kívánt ruhák viselői voltak. A 60-as években már több figyelmet kaptak és akadt pár olyan név, akit mindenki ismert a szakmában. Ekkoriban főleg az újságok címlapján és a divatbemutatókon találkozhattak az emberek manökenekkel, de az iparban még mindig a márkán volt a hangsúly nem pedig az egyénen.

A 80-as években a televízió elterjedése hatalmas változást hozott a modellvilágban. A tévé reklámok lehetővé tették, hogy a modelleket az egész világ megismerje és már a hirdetőtáblákról is ők köszöntek vissza. Eljött a szupermodell-éra, amikor a legnagyobb modellek ugyanolyan ikonokká váltak, mint a Hollywoodi filmcsillagok. A csak „Big Five”-ként emlegetett öt modell, Naomi Campbell, Linda Evangelista, Claudia Schiffer, Cindy Crawford és Christy Turlington uralták a kifutókat és a magazinokat egyaránt. A divatban ezt az időszakot a fényűzés és a luxus jellemezte és a modellek ehhez híven élték az életüket. A hatalmas partik, a világkörüli utak, a híres pasik és a befolyásos barátok mindennaposak voltak a szupermodellek számára, és mindenki az ő életükre vágyott.

A 90-es évekkel azonban egy sokkal sötétebb trend vette át a szupermodellek helyét. Egyesek szerint a divatcégek megelégelték a topmodellek „nem kelek fel napi 10 ezer dollárnál kevesebbért” hozzáállását, mások szerint az egyszerűbb ruhákhoz nem illettek a korábban népszerű modellek, mindenesetre a szupermodell-érát felváltotta a heroin-sikk korszaka. Ebben az időszakban a zenében a grunge volt a népszerű, a Nirvana és az Alice in Chains a világon mindenhol ismertté vált. A grunge stílus a divatiparra is nagy hatással volt, a nagy márkák is fantáziát láttak az irányzatban. Az USA-ban ekkoriban a heroin sokkal tisztábbá és megfizethetőbbé vált, ami elérhetővé tette azt a középosztály számára. A 90-es években a heroin és a kokain olyan volt, mint a hippi korszakban a fű vagy az LSD. A kábítószerhasználat meghatározó formálója volt a korszak popkultúrájának. Ekkor születtek meg az olyan filmek, mint a Trainspotting vagy a Ponyvaregény.

Corinne Day a korszak talán legfontosabb fotóművésze volt, ő készítette el Kate Moss-ról a The 3rd Summer of Love sorozatot, amivel aztán a modell híressé vált. Corinne képein kendőzetlenül mutatott be fiatalokat, akik együtt drogoznak vagy szexelnek. Day volt az, aki előszőr jelenítette meg a grunge és a heroinsikk stílust divatfotókon is, ami ezután elterjedt az iparban.

A 90-es évek top modelljévé Kate Moss vált, aki ellentéte volt minden korábbi szépségideálnak. Moss kinézete jól illett a népszerű grunge stílushoz, és vele együtt született meg a heroin chic. Moss mellett Jamie King és Jodie Kidd voltak a korszak legnépszerűbb modelljei. A modellek szinte egészségtelenül soványak voltak, a hófehér bőr, a karikás szemek, a vörös rúzs és a kócos haj jelentették a szépségideált. De a heroin chic nem csupán egy fotózásokon felvett szerep volt. A modellek, a fotósok és a sztárok körében is elterjedt volt a kokain, a heroin és más szerek használata.

Corinne Day mellett Davide Sorrenti olasz divatfotós örökítette meg a heroin chic éra mindennapjait. Ő mindössze 20 éves volt, amikor a túlzott heroinhasználat miatti veseelégtelenségben elhunyt. Halála megrázta a divatipart, és többen is felszólaltak a heroin chic korszak ellen. Bill Clinton 1997-ben elmondta, hogy a heroin használat népszerűsítése a divatban nagyon káros és nem szabadna „megszépíteni a függőséget.” A trend a 90-es évek végére eltűnni látszott és 1999-ben, amikor Gisele Bündchen került a Vogue címplapjára kihirdették a „szexi modell visszatérését”, amivel végleg lezárult a heroinsikk korszak.

8 fotó a heroin chic korszakból!