Sokat hallottam, hogy „persze, mert megműtenek, így majd magadtól lefogysz, megfizeted a karcsúságod!” – és attól függően, hogy ki mondta, vagy egyik fülemen be, a másikon ki, vagy értelmesen elmagyaráztam, hogy miért sokkal keményebb menet az, amire készülök.

A legtöbben végül megértették: nyolcszori fogyás és visszahízás után le kellett vonnom a következtetést, hogy képtelen vagyok tartani az ideális súlyomat. A műtét nem csak az egyik lehetőség volt a megoldásra, hanem az utolsó lehetőség. Az út, amin, ha elindulok, többé nem fordulhatok vissza. A siker önmagában nem garantált, mert mindegy mekkora a gyomor, ha valaki önsorsrontó módon viselkedik, képes tönkretenni az orvos precíz munkáját, a műtét ára pedig ablakon kidobott pénznek bizonyul. Erről beszéltem – utólag visszanézve is nagyon őszintén – abban a videóban, ami közvetlenül a műtét előtt készült. A beavatkozás végül megváltoztatta az életem, újra tetszem magamnak és az egészségem is helyreállt, a testtömegindexem a normál tartományban van. Vállalkozni a műtétre életem egyik legnehezebb és legjobb döntése volt.

Azzal pedig, hogy valaha hányszor éreztették velem, hogy értéktelen és hasznavehetetlen vagyok, mert bizonyos dolgokra nem vagyok képes a súlyom miatt, már megbékéltem. Akik a megjegyzéseket tették, azoknak fogalmuk sincs, milyen megélni a hullámhegyeket – amikor sikeres a fogyás és egyre csak csökken a súlyom – és a hullámvölgyeket – amikor valami miatt minden romba dől és én úszom az árral, megállíthatatlanul visszaszedve a keservesen leadott kilókat. Ennek vetettem véget a műtéttel, amiről szintén beszámolni majd.