Imádom a kávét. Sajnálom, ez van. És a kávénál már csak egy dologért rajongok jobban: a még több kávéért. Épp ezért legszívesebben feketén fogyasztom (hardcore kávéfüggő vagyok, csak semmi tej vagy édesítő vagy bármilyen ízesítés, na jó, egy kis fahéj néha), jó bő lére eresztve, hogy sokáig tartson. Reggel, ahogyan felébredek, az első dolgom, hogy főzök úgy négy adagot, az első kettőt még otthon, készülődés közben kortyolgatom el egy-egy méretes, forró bögre formájában, a harmadikat útközben, termoszból szürcsölgetve, a negyediket az irodában, reggeli közben. És akkor még ebéd után jön az ötödik nagy bögre fekete lötty. Ez a helyzet. Függő vagyok a selymes vagy karcos, gyümölcsös aromájú vagy könyörtelenül keserű ízvilágtól, méghozzá súlyosan. Kis mennyiséggel már nem érem be. De legalább nem titkolom.

Inkább összegyűjtöttem a kedvenc idézeteimet, közülük is a legfrappánsabbakat. Ha létezik kávé-rehab, és tudjátok, hol van, azért értesítsetek. Kösz.