Naszvadi Judith - ÉvaMagazin.hu : Ha végignézek a haza rocktörténeten, kevés olyan sokoldalú személyt látok, amilyen Te vagy. Már az indulásod sem volt szokványos: cirkuszban doboltál. Honnan jött ez a lehetőség?

Nagy László: A dobtanáromnak, Kiss Józsefnek köszönhetem mindezt. .A Vasutas zeneiskolába jártam hozzá. Ő intézte el, hogy a Budapest Helyőrség Zenekarban lehettem ütős másfél évig, mint sorkatona. Aztán a cirkusz is tőle eredt. Nyolc hónapot töltöttünk kint a társulattal 1991-ben, főleg Wales területén.

ÉVA: Az ezt követő három évtizedben sokféle stílusban mutattad meg magad. Hosszú ideig tagja voltál a Kormorán zenekarnak, talán a legtöbben innen ismerhetnek. De bluesban, metálban, alternatív rockban is otthon vagy. Melyik igazán a te műfajod?

N.L.: Szeretem a változatosságot a zenében. Kezdetekkor több stílust tanultam és mindet
befogadtam. Úgy gondolom, hogy mindegyik zenei formából lehet tanulni, aztán a
megszerzett tudást a saját képünkre formálhatjuk. Az egyéni stílusunk kialakításában
meghatározó szerepe lehet a sokrétűségnek. Így talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy a kedvenc műfajom a progresszív rock,jazz-rock,ahol keverednek a műfajok, stílusok.

ÉVA: Első hallásra megjegyzed a dalokat és aztán jóval később is fel tudod idézni őket. Fotografikus memóriád van vagy ez a képesség inkább csak a munkádban
meghatározó?

N.L.: Elég jó a memóriám, általában fejből dolgozom. Ha többször meghallgatom a tanulandó zenéket, közben gyorsan memorizálom is őket. Gyakorlatban már csak a kíséreti formákat, ízeket kell hozzáadnom. Van egy első hallásra feltérképező képességem. Ekkor nagyon célirányosan figyelem, és mint egy navigációban, úgy rakom össze a dal szerkezetét részek és taktusok tekintetében. Persze sokat segít a rutin is ebben.

Fotografikus memória? Nos, a munkámban használom, igen. De jól jön vizsgáknál is, hogy
magam előtt látom a választ, ha jönnek a kérdések. Ez a fajta készség inkább írásos formánál előnyös nekem.

ÉVA: Oktatóként dobosok generációit neveled ki. A te ötleted az évente megrendezésre kerülő Tanítványok Csatája. De mi is ez pontosan?

N. L.: A Tanítványok Csatája egy koncertsorozat, ahol a tanítványaim tudják megmutatni magukat a színpadon, teljes zenekarral, élőben. A gitárosok szintén tanítványok – természetesen kollégáim tanítványai. Az énekesek és a billentyűsök meghívással érkeznek.
A Tanítványok Csatáján általában kötetlenül, az ismert zenei stílusok közül szabadon
választhatnak dalt a tanítványok. De volt már olyan is, hogy meghatároztuk az évtizedet vagy a dalok származását. Sok előkészülettel, kottázással, próbával jár mindez, de nagyon szeretik a tanítványok ezeket az alkalmakat.

ÉVA: Számolod, hány fellépésed volt már?

N.L.: Á, nem. Már kibogozhatatlan. A nyári szezon, az a nagyjából három hónap persze sokkal pörgősebb. Ott kell megnyomni rendesen, mert akkor tudunk rendes pénzt keresni mi, zenészek.

ÉVA: Melyik volt a legemlékezetesebb koncerted?

N.L.: Rengeteg kiváló koncertem volt már, amire jó visszagondolni. De ha egyet kellene kiemelni, akkor… Volt egy Summer Rocks Fesztivál a Petőfi Csarnokban 2004-körül. Akkor a Judas Priest volt a fő zenekar, előtte a Queensrÿche. És mi voltunk az egyik előzenekar az Age of Nemesissel. Az egy nagyon emlékezetes koncert számomra. Jól is játszottunk, és
megnézhettem közelről Rob Halfordot a Judas Priest énekesét és az egész zenekart.

ÉVA: Mi lettél volna, ha nem dobos?

N.L.: Az általános iskola végén már dönteni kellett, hogy milyen pályára induljak. Műszaki pályára akartak a szüleim terelni. Én csak azt tudtam akkor, hogy órás szívesen lennék. Vonzott ez a terület, vonzottak a szép órák. Jelentkeztem is a megfelelő helyen, simán megléptem a felvételit, én lettem kész leghamarabb az összes feladattal. Aztán jött az értesítés, hogy nem vettek fel. Szörnyen csalódott voltam. Persze, most már tudom, hogy oda is csak erős hátszéllel lehetett volna bejutni. Így lettem végül gépszerkesztő. Ez egy nem létező szakma ma már sajnos. A műszaki rajz és a tervezés közötti stádiumban lényegül. Megszerettem ezt is. Még szabvány is lett az egyik munkánk, amit a tervezőmérnökkel együtt közösen fejlesztettünk.

ÉVA: De aztán mégsem ezen a pályán indultál el, hiszen 1991-ben már brit földön turnéztál a cirkusszal. Talán el sem tudod képzelni az életedet zene nélkül.

N.L.: Olyat el tudnék képzelni, hogy szünetet tartani a zenélésben, akár hosszabbat is. Utána viszont nem tudom mi lenne, mit éreznék legbelül. Valószínű szenvednék, és nem bírnám ki, hogy vissza ne térjek a dobok mögé…

ÉVA: Ilyesmire nem kerülhet sor! A közeljövőben legalábbis biztosan nem, hiszen 2023-ra máris tele van a naptárad. Hol találkozhatnak Veled a rajongók idén?

N.L.: Elég sok izgalmas lehetőséget rejt az idei év. Indulunk a Paradigma zenekarral, ahol
elvállaltam az irányító-szervező feladatokat. A terv szerint saját dalokat készítünk,lemezt
akarunk kiadni még ebben az évben.

Az Örökséggel szeretnénk, ha miénk lenne a Dal. Indulunk az Eurovíziós Dalfesztiválon, erre
írtunk is egy új dalt, már az új tagokra szabva, megőrizve a folkos ízt. Kicsit modernebb
hangzással, progresszívebb zenei részekkel. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
Hívtak a Janis Joplin emlékét ápoló Sonia és a Sápadtarcúak zenekarba, márciusban már fel is lépünk. Creedence Clearwater Rebornnal járjuk a budapesti klubokat, az Érzés zenekarral pedig országos fellépésekre készülünk.A Special Guesttel alkalmanként megmutatkozunk, a
Missióval pedig lemezbemutatónk is lesz. Látható leszek majd kisegítőként a Mohikán és
Cry-Out zenekarokban is. Ezek vannak jelen pillanatban, de a lista folyamatosan bővülhet. :)

A lenti galériánkban 10 olyan hollywoodi sztárt mutatunk be, akik megpróbálkoztak a zeneiparral, de kudarcot vallottak.