Miről szól a könyved? Mi volt a fő célod a megírásával?

Több mint ezer ügyféllel való munkám során megtapasztaltam, hogyan élik meg a sikereiket és sikertelenségeiket az emberek. Hogyan tudják - vagy nem tudják- összeegyeztetni a munkájukat a családi életükkel, milyen árat kell fizetni azért, ha valaki karriert épít. Az ebből leszűrt tapasztalatokat adom át a tréningjeimen és karrier-tanácsadói munkám során. Különösen érdekelnek a női életutak, az önismeret, az önbizalom, az önérvényesítés, mely területeken sajnos a nők jócskán le vannak maradva a férfiak mögött.

A Nők és a karrierpara című könyvem ezen a helyzeten szeretne segíteni. Arra buzdít, hogy ismerjük fel, miként működünk mi, nők másképp. Hogyan nevelnek minket, milyen tulajdonságainkat tudjuk bevetni a karrierépítés során.

Ez a könyv kizárólag a nőkre fókuszál, velük, az ő karrierépítési problémáikkal foglalkozik. 2005-ben jelent meg nálunk is egy amerikai írónő, Lois P. Frankel zseniális könyve „A rendes lányokból miért nem lesz főnök avagy 101 hiba, amivel a nők elvágják a karrierjüket” címmel. Zseniális könyv, a mai napig ott a helye a könyvespolcomon, főként azzal a tanításával értek egyet mélyen, miszerint „Légy végre nő, ne utánozd a férfiakat!”, de ezen kívül nincs más hasonló szakirodalom a témában. Ezért úgy gondoltam, hogy így hatvan felett, ennyi tapasztalattal hátam mögött itt az ideje, hogy megírjam a könyvemet.

Miért van szükség külön nőknek szóló karrier könyvre?

Azért, mert a genetikánk, a hormonjaink plusz a neveltetésünk miatt egészen másként működünk, egészen más erősségeink, gyengeségeink vannak, mint a férfiaknak. Biológiailag különbözünk, más van kódolva a két nemben. A nők például érzékenyebbek a szagokra, a hangokra, az ízekre és az érintésre, kislányként gyorsabban kifejlődnek bennük a nyelvi készségek és a nyelvi memória. A nőknek kifinomultabb az „antennájuk” a társas személyes viszonyok iránt, értik az arcjátékot, a gesztusok nyelvét, gyorsabban fel tudják dolgozni a metakommunikációt és nem ragaszkodnak mereven a szabályokhoz.

Ezzel szemben a férfiakban fejlettebbek a térérzékeléssel összefüggő készségek és a matematikai képességek. Erre az erősségükre támaszkodnak is, mert a világot elemző és elméletalkotó megközelítésben szemlélik. Ezen kívül agresszívebbek, magabiztosabbak és erősebb bennük a küzdőszellem. Fontos számukra a hierarchia és mindenfajta szabály, mert ezek híján nem tudják eldönteni, sikerült-e az élre törniük, márpedig ez legtöbbjüknek élet-halál kérdése.

Vagyis a nők abban erősek, amiben a férfiak gyengék és viszont.

Ám a mai világ sajnos még mindig nem a nőknek kedvez. Félreértés ne essék, a könyv egyáltalán nem férfiellenes és nem emelem piedesztálra a nőket. Sok férfival dolgozok együtt és nagyon is szeretek velük együttműködni.

Mitől speciális a női karrierív?

23 éves koromig mindig egyenrangúnak gondoltam magam a fiúkkal. Az első meglepetés akkor ért, amikor fiatal tanárként megkaptunk egy fizetésemelésről szóló listát és döbbentem láttam, hogy a velem egykorú, egyforma végzettségű férfi kollégám sokkal több fizetést kapott, mint én. Berohantam az igazgatónőhöz és megkérdeztem tőle, hogyan lehetséges ez. Azért, mert ő férfi, neki több fizetés jár, mert neki kell eltartania a családját – volt a válasz. A megjegyzésemet, miszerint nekem is van gyerekem, meg sem hallotta. Ez volt az első, de nem utolsó olyan szituáció, amikor megtapasztaltam, hogy nőként sokkal nehezebb a munkaerőpiacon (is).

Csaknem húszéves karrier-tanácsadói tapasztalatom, hogy alapvető szemléletbeli különbség van a nők és a férfiak között. A férfiak jellemző kérdése: „Mit csináljak, hogy jobb legyek”, a nők ezt úgy közelítik meg: „Mit csinálok rosszul?” Ez a mondat és hozzáállás nyomja rá a bélyegét a női karrierutak alakulására.

A férfiak önbecsülése az elért sikerek nyomán egyre emelkedik, de ha nem sikerül nekik valami, akkor sem omlanak össze és ami a legfontosabb: nem magukat hibáztatják, míg a nők hasonló szituációban azonnal önostorozásba kezdenek.

A nők attól is félnek, hogy a nyilvánosság elé lépjenek, hogy rivaldafénybe kerüljenek, akár egy megbeszélésen is. Ez a nyilvánosság pedig megfosztja őket az elismeréstől. A nők azt hiszik, a többieknek maguktól kellene látniuk és tudniuk, hogy milyen jó, amit csinálnak. Arra várnak, hogy egyszer csak odalép hozzájuk valaki és azt mondja: „Szeretnéd átvenni ezt a posztot?” Vagyis a nő vár. Aki pedig felveszi a férfiakkal a kesztyűt, arra a nőietlenség vádját zúdítják.

Egy nő rengeteg elvárásnak kell megfeleljen. Te is így látod?

Megváltozott a világ, a társadalom, a gazdaság, a technika, az értékrendünk. Iszonyatos médianyomás alatt vagyunk és sajnos a nőket nagyon könnyen lehet manipulálni. A nők felé olyan elvárások vannak, aminek képtelenség megfelelni: legyél anya, aki tisztességesen neveli a gyerekét, tartsd tisztán és rendben az otthonod, készíts minden nap vacsorát, tanulj, keress elég pénzt, legyél szexistennő éjszaka, és szülés után se hízz el, ugyanakkor ne veszekedj, önként és boldogan szolgáld ki a családod, a párod. Nincs nő, aki ennek a sokféle elvárásnak képes lenne megfelelni!

Persze azt hozzá kell tenni, hogy a férfiaknak sem könnyű, velük szemben is rengeteg elvárás van. Az ő keresztjük például, hogy még mindig azt gondolják, kizárólag az ő feladatuk, hogy eltartsák a családjukat. Ez pedig hatalmas felelősségként és teherként nehezedik rájuk.

Miben látod a kiutat? Hogyan találhatnak magukra a nők és a férfiak?

Egyszerűen nem tudjuk, hogyan kell élni ebben a megváltozott világban. Nem tudjuk, hogyan kell szeretni, kommunikálni. Még önmagunkat sem ismerjük eléggé. Iskolákban senki nem tanít önismeretet. Mindenki a saját bőrén tanul meg mindent: mi az, ami működik, és mi az, ami nem.

Nőknél mindez körülbelül a negyvenes éveikre tisztul le vagy világosodik meg. Rájövünk arra, hogy kik is vagyunk valójában, mi az, amit ránk erőltettek, de nem mi vagyunk és melyek a saját, legbelsőbb szükségleteink, vágyaink. Az, amit belénk sulykoltak, nem feltétlenül szolgálja az önazonosságunkat. És ez ellen lázadunk. Mindenki vívja a saját harcát: ki azzal, hogy pályát módosít, otthagyja a munkahelyét és valami olyanba kezd, amit szívvel-lélekkel tud csinálni, ki azzal, hogy kilép a boldogtalan házasságából.

Évtizedek óta tapasztalom, hogy a multiknál dolgozó diplomás nők esetében a csúcsra érést már 40 éves korban a hanyatlás időszaka követi. Már nem képezik őket, sokkal kisebb számban kerülnek vezetői pozícióba és lassan elfogy körülöttük a levegő, mert náluk jóval fiatalabbak lépnek a munkaerőpiacra. Ezért szoktam azt javasolni minden nőnek, aki tanácsért fordul hozzám, hogy már idejekorán készüljön erre az életciklusra és adjon időt átképzésre, pályamódosításra, kapcsolatépítésre.

Ha így teszel a negyvenes évek közepétől az ötvenes évek végéig rendkívül dinamikus életszakasz vár rád. A legtöbb nőnek egyébként ilyenkor jön meg az esze. Ebben a korszakban döbbennek rá, hogy idáig háttérbe szorították a saját igényeiket. Mindig mások voltak a fontosabbak.

Minden alkalommal letaglóz, hogy a nőknek mekkora az önbizalomhiányuk. Éveket veszítenek azzal, hogy bizonytalankodnak, félnek és folyamatosan halogatnak, arra várva, hogy a gyerekek nagyobbak legyenek vagy hátha szülnek még egyet és majd utána, vagy a férjüket kinevezték és ezért szorulnak az ő terveik a háttérbe. A nők alárendelődnek. Én azonban mindig arra bátorítom őket, hogy ne várjanak, még ma kezdjenek bele! Semmi mást nem fognak megbánni az életükben, csak azt, hogy nem előbb kezdték el. Mire várni? Megy az élet!

A nők esetében szerinted mik azok a készségek, képességek, amelyek a gyerekkortól kezdve fejlesztésre szorulnak és mi, szülőként is sokat segíthetünk ezek fejlesztésében?

A legtöbb családban megfigyelhető, hogy míg az esetek zömében a fiúk maguk döntik el, hogy mik legyenek, addig a lányoknál ez másként zajlik. Ha egy tekintélyelvű apa vagy anya kijelöli, esetleg megmondja a lányának, mi legyen, milyen iskolát válasszon, végzetes módon kettős üzenetet közvetít: egyrészt közli, hogy nem bízik a lánya saját belső, ösztönző erejében, másrészt azt sugallja, hogy ezt az iskolát nem is magának végzi el, hanem a szülőnek. S hogy ez miért olyan nagy gond?

Mert a szülő ezzel elmulasztja, hogy a lányában fontos tulajdonságokat ébresszen: ítélőerőt, önállóságot, saját késztetést.

Az egyik legfontosabb, hogy hagyjuk a gyerekeinket kibontakozni és ne döntsünk helyettük. A kislányokra még inkább igaz, hogy kisebb teret hagynak a szabad döntéseknek. A kislányokat arra nevelik, hogy legyen kedves, aranyos, szelíd, szolgáljon ki mindenkit, mert akkor fogják ők szeretni. És a kislány ezt elhiszi. Míg az engedetlen fiúra azt mondják, hogy vadóc, egy ugyanígy viselkedő kislány neveletlen. Ha van saját véleménye, ellenáll, rögtön megkapja: „Így nem viselkedik egy kislány.”

Még egy-két generációnyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy ez a fajta hozzáállás megváltozzon. Ha a mai fiatalok már másfajta szemlélettel nevelik a fiaikat, lányaikat, ahogyan őket nevelték, az már egy fontos előrelépés lehet. A gyereknevelésben van tehát a kulcs, ott van szükség a szemléletváltásra.

Hogyan érdemes elkezdeni az önbizalom fejlesztést? Csak szakemberrel vagy könyvekkel is?

A sikeres önmenedzseléshez hozzátartozik, hogy vedd kezedbe a sorsod irányítását, és ezentúl életed eseményeit illetően vállald fel a döntéseidet. A jó döntés érdekében minden tapasztalatot, információt meg kell szerezned. Ez időbe, energiába, nem egyszer pénzbe kerül. Az önmegismerés érdekében vegyél részt offline vagy online tréningeken, olvass önmenedzseléssel foglalkozó könyveket, fordulj karrier-tanácsadóhoz, pszichológushoz.

De a nők helyzete nem változik meg alapvetően, ha a férfiak nincsenek bevonva. Ezt a helyzetet csakis velük együtt lehet megoldani. Nem a férfiellenesség irányába kellene elmozdulni, nem a férfiak ellenében kellene a nőknek erőre kapni, bizonyítani, hanem egymást támogatva, maguk mellé emelve.

Úgy vélem, néhány generációváltás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a nők egyenrangúak legyenek a férfiakkal. Ez pedig a gyerekneveléssel kezdődik és mindkét szülő kell hozzá. A szülők feladata, hogy a lányokat nagyobb önállóságra neveljék, önbizalmukban megerősítsék és olyan dolgok megtanulására is bátorítsák, ami „fiús”. A fiúk esetében pedig arra kell odafigyelni, hogy ne nyomják el olyan mélyen az érzelmeiket, tekintsék egyenrangúnak a lányokat és ne éljenek vissza a fizikai erejükkel.

Nézd meg, milyen munkahelyi titkokra hívják fel a figyelmet a coachok!