Borítókép: „Itthon ragadtam egy kis bőrönddel, de ez volt életem legjobb döntése” – Interjú Matheisz Dórival, a The Peach Body edzésmódszer megálmodójával

„Itthon ragadtam egy kis bőrönddel, de ez volt életem legjobb döntése” – Interjú Matheisz Dórival, a The Peach Body edzésmódszer megálmodójával

Tartozom nektek egy vallomással: Matheisz Dórival, a The Peach Body koncepció és edzésmódszer megálmodójával és megvalósítójával szemben elfogult vagyok. De miért ne lennék az, amikor pár hónap alatt Dórinak köszönhetően szinte új testet kaptam és egy olyan edzésformát, amit a mai napig sem tudtam megunni, pedig nem egy hete járok hozzá. Módszerére esküsznek az edzőtermi edzésekbe, futásokba belefáradt, motivációt vesztett lányok, az alakjukat visszanyerni kívánó háromgyermekes édesanyák és minden nő, akinek fontos az egészséges, izmos és harmonikus női test. Na és persze a híres peach popsi.

Azt gondolnám, Téged a Jóisten is edzőnek teremtett. Mindig edzőnek készültél?

Ha hiszed, ha nem, egyáltalán nem edzőnek készültem. A családunknak ugyanis ruhakészítő vállalkozása és egy butikja volt, és tiniként azt gondoltam, nekem is az lesz az utam. Éppen ezért középiskolát is olyat választottam, ahol szabást, varrást tanulhatok. Arra készültem, továbbviszem a családi örökséget. Ám a piac megváltozott, hazánkat is elözönlötték az olcsó, kínai termékek és ahogy a magyar ruhaipar, úgy a mi kis butikunk is szép lassan tönkrement, nem bírta az árversenyt.

Szerencsére sem a családom, sem én nem vagyok híján a vállalkozó kedvnek és felismerve a helyzetet úgy döntöttünk, tanulunk és profilt váltunk. Így nyitottuk meg a szépségszalonunkat, amelyben anyukám végezte a természetgyógyászati kezeléseket, masszázst, a testvérem vitte a kozmetikát, én pedig a műkörmös és manikűr-pedikűr részleget. Igazi kis szépségkuckót hoztunk létre, ahová egyre többen jártak, és ahogy fejlődtünk, elkezdtünk testkezelésekkel is foglalkozni: tekercseléssel, izomstimulációval és krioterápiával.

Aztán megkerestek bennünket a speedfitnesstől. Kipróbáltam, tetszett és eldöntöttük, hogy mi is bevezetjük a szalonunkba ezt a szolgáltatást. Ez adta meg a kezdő lökést, hogy elvégezzek egy aerobic majd személyi edző képzést. Egy idő után kinőttük a kis kuckót és átköltöztünk egy nagyobb helyre, így jött létre a butik stúdiónk, benne a speedfitness edzőteremmel. Ez az edzésforma egyébként akkoriban még egyáltalán nem volt ismert hazánkban, az elsők között voltunk, akiknél ki lehetett próbálni.

A sors fura fintora, hogy tizenévesen nagyon utáltam tornázni és a középiskolában, mivel nagyon erős dioptriás szemüvegem volt, fel is voltam mentve testnevelés alól. Végig ott ültem a kispadon és a sport egyáltalán nem volt része az életemnek. Ha akkor valaki azt mondta volna, hogy edző leszek és az lesz az életem, valószínűleg nem hiszek neki.

Matheisz Dóri, a The Peach Body tulajdonosa és megálmodója

Hogyan kerültél Dubajba?

Hat évig vittük a szépség- és edzőstúdiót, és akkor adtuk el, amikor a testvérem kiment Dubajba, majd egy évre rá én is. Bár nehéz szívvel váltunk meg tőle, egy idő után úgy éreztük, nem haladunk egyről a kettőre, megakadtunk, hiába dolgozunk reggeltől estig.

Tavasszal eladtam a stúdiót, átadtam az utódomnak a vendégkörömet és készültem, hogy januárban utazok a testvérem után. Persze addig is dolgoztam (Budapesten edzősködtem), tanultam és letettem a középfokú angol nyelvvizsgát. Közben pedig már érdeklődtem kinti edzői álláslehetőségek után is, és írtam egy ottani speedfitness stúdió tulajdonosának. Messengeren küldtem el az üzenetet, de mivel nem voltunk ismerősök, ezért ő sokáig nem is látta, így nem válaszolt. A testvérem nyugtatott, hogy így a távolból nem is olyan egyszerű az álláskeresés, és majd ha megérkezek, biztosan találok, hiszen egy jó edzőre a világ minden táján van kereslet.

Január végére szólt a repjegyem és az időzítés nem is lehetett volna tökéletesebb, mert a hónap közepén visszaírt a speedfitness terem tulajdonosa, hogy pont szükségük lenne egy tapasztalt edzőre. Ahogy megérkeztem Dubajba, már indultam is az állásinterjúra. Nagyon izgultam, de szerencsére a referenciáim meggyőzték őket és felvettek. Érdekes, hogy míg nálunk már évek óta befutott, nagyon közkedvelt edzésnek számított a speedfitness, kint, Dubajban még csak akkor kezdtek vele ismerkedni.

Kik jártak hozzád?

A világ minden tájáról, mindenféle nemzetiségű vendég járt az edzőterembe: helyiek és külföldiek – új-zélandiak, indiaiak, mexikóiak-, férfiak és nők egyaránt. A helyi asszonyoknak volt egy privát szoba is kialakítva, ahová csak ők léphettek be. Akikkel viszont nem volt egyszerű együttműködni, azok az indiaiak voltak. Mindig kötözködtek, akadékoskodtak, folyton fárasztó kérdéseket tettek fel. Az edzőterembe járás egyébként kint nem olyan egyértelmű dolog, mint nálunk, Dubajban drága mulatságnak számít, ezért leginkább csak a felső tízezer kiváltsága. Ahol én dolgoztam egy 12 alkalmas bérlet többszázezer forintnak megfelelő összegbe került.

Érdekes módon, azok, akiket edzettem és nem voltak szimpatikusak, egy idő után elmaradoztak, elkezdtek máshová járni, és a végén egy nagyon jó kis csapat alakult ki, akikkel viszont megvolt az összhang.

Milyenek voltak a kinti hétköznapok?

Sokak fejében él úgy Dubaj, hogy ott minden nő csak csadorban léphet ki az utcára és férfielnyomás van. Pedig a kinti élet szabad és biztonságos. A külföldiekre nem vonatkoznak azok a szabályok, mint az arab hölgyekre. Nekünk nem kellett takargatnunk magunkat, szabadon járhattunk-kelhettünk. És már csak azért is nagyon szerettem kint élni, mert ott mindig jó az idő, sokat süt a nap, én pedig fanatikus „melegrajongó” vagyok.

Nagy volt a társasági élet is, napközben a vendégeimmel, esténként pedig a kollégáimmal – akikkel eleinte egy nagy apartmanban laktunk- csaptunk nagy beszélgetéseket, együtt jártunk kikapcsolódni, vásárolni vagy a tengerpartra lazítani.

Nagyon tetszett, hogy Dubajban az emberek nyitottak és sokat mosolyognak. Az ott töltött öt év alatt egyáltalán nem tapasztaltam irigységet, rosszindulatot. Nem kellett félnem éjszaka sem, mert nagyon jó a közbiztonság, szinte mindenki nyitott ajtónál alszik. És a metrón sem rettegtem, hogy ellopják a táskámat.

Dubaj a bevásárlóközpontok Mekkája, ezért amikor visszaköltöztem Magyarországra, szokatlan volt, hogy az itthoni plázák milyen kicsik a kintiekhez képest. Nagyon élveztem azt is, hogy kint nem kellett cipekednem, mert az élelmiszerboltokban helyetted bepakolnak, hazaviszik a nehéz szatyraidat és mindezt mosolyogva teszik. Itthon borzasztóan türelmetlenek az emberek, ha nem azonnal fizetsz a kasszánál, mert nem találod a bankkártyádat, már elkezdenek ciccegni, beszólogatni, a pénztáros pedig unott arccal néz a semmibe (persze tisztelet a kivételnek).

Dubajban szerencsés helyzetben voltam azért is, mert egy ideig a testvéremmel, Orsival laktam együtt (amíg ő férjhez nem ment), így soha nem éreztem magam egyedül. Sokaknak azért nehéz külföldön, mert nincs ott a családjuk, de nekem ott volt Orsi, akivel mindig is nagyon jó volt a kapcsolatom.

Egyedül az volt furcsa, hogy ramadan idején kicsit mindig felborul a megszokott napirend, délelőtt mindenki pihen és délután, este indul be az élet, így olyankor az én munkaidőm is éjfél utánra nyúlt.

Milyenek a kinti nők?

A nők a világon mindenhol ugyanarra vágynak: szépek szeretnének lenni. Így a plasztikáztatás Dubajban is nagyon megy, a kinti nők az arcukra nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Bár az idősebbek csadorban, csak a szemüket láttatni engedő öltözetben lépnek ki az utcára, a huszonévesek és a harmincasok közül sokan már csak egy kis kendőt, vagy fátylat viselnek. Ők már egy igazi, cosmopolita generáció tagjai, akik már nem takarják el az arcukat, folyékonyan beszélnek angolul, menő pozíciókban dolgoznak és legtöbbjük kiköpött Kim Kardashian: feltöltött száj, hangsúlyos szemöldök, makulátlan bőr, náluk ez az alap.

Miért jöttél végül vissza Magyarországra?

Nagyon szerettem kint élni, de a szerelem visszahozott Budapestre. A barátommal – bár voltak kapcsolódási pontok közöttünk, mégsem találkoztunk itthon - kint volt az első randink.

Gerit a testvéremnek és a barátom anyukájának köszönhetem. A történet pedig úgy szól, hogy Orsinak - amikor még Magyarországon élt és dolgozott - vendége volt Geri anyukája, Eszter, aki nem mellesleg olasz tanár, idegenvezető és a mai napig rendszeresen szervez külföldi utakat. Amikor a testvérem kiköltözött Dubajba, ott is tartották a kapcsolatot, és amikor már én is ott éltem, gyakran mondta Orsi, hogy érkeztek megint Eszterrel magyarok és mennek vacsorázni. Persze akkor nekem ez a mondat még nem sokat jelentett.

A kint létem alatt, még mielőtt Gerivel megismerkedtem volna, volt egy komoly kapcsolatom egy török sráccal, akivel végül azért került sor szakításra, mert a szülei nem fogadták el, hogy nem török lányt választott. Utána nem volt más, hiába kerestem. Egyszer Orsival erről beszélgettünk, hogy miért nem találok egy rendes srácot és akkor „csak úgy, mellékesen” megjegyezte, hogy Eszternek is van egy nagyon jóképű, rendes fia, aki ugyanezzel a problémával küzd, a válása óta keresi a párját, de hiába. És ezzel el is ültette a bogarat a fülembe.

Sokáig nem is történt semmi, mígnem egyszer edzés közben a telefonomra pillantva megláttam, hogy Geri küldött nekem a Facebookon egy felkérést. Legalábbis akkor én azt hittem, hogy ő küldte. Mivel kint nem nagyon használtam ezt az applikációt, nem is nagyon ismertem, ezért boldogan rákattintottam. Felvillanyozódva mentem haza Orsihoz elújságolni, hogy ki jelölt be, és meg is akartam mutatni, de a felkérés addigra már eltűnt. Akkor derült ki, hogy Orsi ismerőseként javasolta nekem a rendszer, hogy jelöljem be Gergőt, mert ismerhetem, és azzal hogy rákattintottam, nem ő kért fel engem, hanem én őt. Amikor ez kiderült, nagyon cikinek éreztem, de aztán azzal nyugtattam magam, hogy ugyan mi történhet így 4000 kilométer távolságból, maximum nem jelöl vissza.

Forrás: GeraFoto
Ahol az álomtest születik: a PeachBody Stúdió

Pár nap telt el, amikor egyszer csak Geri rám írt és elkezdtünk levelezgetni, csetelni. Aztán felhívott, és egyre többet, egyre hosszasabban beszélgettünk és mivel nagyon úgy éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk, az első beszélgetésünk után két héttel ki is jött hozzám pár napra Dubajba. Elmentünk vacsizni, megmutattam neki a várost és nagyon jól éreztük magunkat együtt. Miután visszautazott Budapestre, nagyon hiányoztunk egymásnak és megbeszéltük, hogy szeretnénk, ha lenne folytatás, és legközelebb én utazok majd haza. Már le is volt szervezve minden (repjegy, utazás), amikor beütött a pandémia.

A testvérem megpróbált lebeszélni az utazásról, mert azt hallotta, hogy lezárják a határokat és félt, hogy nem tudok visszajönni Dubajba, ami azért sem lett volna jó, mert akkorra már megvolt kint a testvéremmel közösen nyitott üzletem. Csütörtökön indult a gépem Budapestre, de előző nap, szerdán felhívtam Gerit, hogy mégsem utazok, mert nem merek, félek, hogy ott ragadok, engem pedig visszavárnak a vendégeim. De megemlítettem neki, hogy mi lenne, ha ő jönne ki hozzám. Erre ő azt válaszolta, még átgondolja.

Másnap reggel, amikor hívtam, hogy sikerült-e döntést hoznia, nevetve mondta, hogy már úton van a reptérre és jön hozzám. Az a pár nap, amit együtt tölthettünk, csodálatos volt és azért is nagyon örültem neki, mert akkor pont az anyukám is kint volt velünk Dubajban, így neki is bemutathattam Gerit.

Hogyan tört be Dubajba a koronavírus?

Dubajban hamarabb elkezdődött a pandémia, mint itthon és sokkal drasztikusabb óvintézkedéseket vezettek be. Bezárattak mindent, így mi sem lehettünk nyitva. Teljes lockdown volt.

Az utolsó géppel jöttem haza Budapestre egy mini bőrönddel – két cipővel, pár ruhával-, arra számítva, hogy maximum két-három hétig leszek itthon. És amikor kinyit majd minden, akkor visszatérek Dubajba. Álmaimban sem gondoltam, hogy ez több hónapig fog elhúzódni (Dubajban márciusban rendeltek el teljes lezárást és csak júliusban lehetett újra kinyitni).

Kint nagyon komolyan vették a járványt, boltba is csak úgy mehettél, ha egy applikáción keresztül kérvényezted, és megkaptad rá az engedélyt. Aki megszegte a szabályt, arra nagyon komoly büntetést róttak ki.

Azóta is úgy érzem, hogy azzal, hogy hazajöttem, nagyon jó döntést hoztam, mert akkor már Dubajban is egyedül laktam, és nagyon nehéz lett volna végigcsinálni a lezárást úgy, hogy teljesen magányos vagyok és hónapokig ki sem mehetek az utcára.

Ráadásul itthon az együtt töltött hetek, hónapok alatt teljesen összenőttünk Gerivel. Így amikor megérkezett a jó hír, hogy Dubajban nyitnak, lehet visszamenni, nem tudtam neki örülni. Végül úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk távkapcsolatban élni, és nem térek vissza. Így ragadtam itthon a kis bőröndömmel.

Egy ideig itthonról irányítottam a Dubaj-i üzletet, Instán és WhatsApp-on kommunikáltam a vendégeimmel, úgy küldtem nekik az edzéstervet (a feladatokat leforgattam itthon és azt elküldtem a kinti edzőimnek) és az étrendet is, aztán elkezdtem itthon megvalósítani azt, amit pár éve még úgy gondoltam, hogy Dubajban fogok.

Hogyan jött létre a The Peach Body edzésmódszer?

A Peach Body edzésterv évek alatt született és a mai napig folyamatosan változik, ahogy én is tanulok, olvasok és mindent tesztelek is magamon, hogy valóban működik-e. Igazából több edzésmódszer és típus ötvözete – funkcionális, cross fit, jóga, kardio is van benne- és most már, több év tapasztalattal a háttérben, látva a látványos változásokat, kijelenthetem, hogy rendkívül hatékony. Mivel én magam is szeretem a változatos edzéseket - ezért nem is kedveltem soha kizárólag csak gépeken edzeni-, az volt a célom, hogy ezt a sokszínűséget megmutassam azoknak, akik eljönnek hozzám a The Peach Body-ba. Mert ezt így is lehet csinálni.

Az alapötlet onnan indult, hogy már évek óta – de ha őszinte akarok lenni, akkor mindig is- nagy „divat” volt a szép, formás, kidolgozott popsi. Erre asszociál a logó és a név (a barack, mint a formás, feszes női popsi szimbóluma). A The Peach Body koncepcióját egyébként már Dubajban szerettem volna megvalósítani, mert ott pattant ki a fejemből az ötlet, csak nem jött össze technikailag (a villa belmagassága, amit edzőteremként béreltem, túl alacsony volt és nem fértek el a lépcsőző gépek biztonságosan). De a kép, hogy a terem hogyan fog kinézni, mi lesz a neve, milyen lesz a logója, a színei, már akkor élt a fejemben. Emellett már a kellő szakmai tapasztalatom is megvolt hozzá, hogy tudjam, hogyan lehet egy olyan ütős és változatos edzéstervet összerakni, ami hatásos, egyben változatos is. Nálunk a kardio munkát a lépcsőző gépen végzett nagyjából 25-30 perces, egyperces etapokra bontott feladatok elvégzése jelenti, amit egy kb. ugyanennyi ideig tartó célzott izommunka követ a cross fit, jóga, funkcionális edzés elemeit ötvözve, változatos eszközhasználattal. A kardio a fogyás, állóképesség szempontjából nélkülözhetetlen, de tudományosan alátámasztott tény, hogy nem kell ahhoz órákat futással vagy edzőteremben tölteni, hogy beinduljon a formálódás, zsírvesztés, egy intenzív, 30-40 perces, súlyzós edzéssel sokkal jobb és látványosabb eredményeket lehet elérni. Ráadásul itt, mivel több oldalról érik az izmokat az impulzusok, gyorsabban is megmutatkozik az eredmény.

Mik a jövőbeli terveid?

Mivel nagyon sokan megkerestek, hogy ők is szeretnék elsajátítani és használni a The Peach Body edzésmódszert a saját edzőtermükben, ezért elkezdtünk kidolgozni egy franchise rendszert. A terveink szerint szeptemberben már nem csak Budapesten, hanem az ország több pontján is elérhető lesz a The Peach Body edzés, az általam összeállított feladatsorokkal (a partnereink ugyanis nem csak a brandet, de a gyakorlatokat is minden nap megkapják) és betanított edzőkkel. Boldog vagyok, hogy ősszel jönnek a kis Peach-ek és akár az is előfordulhat, hogy pár éven belül külföldön is megvetjük a lábunkat! És eszközökben is van rengeteg új ötletem, és persze jön a várva várt, saját Peach Body sportruházati kollekciónk is.

A rendszeres mozgás mellett a helyes és tudatos táplálkozás épp olyan fontos. Íme pár egészséges alternatíva, hogy mit egyél egy kemény edzés után: