Hogyan indult a stylist pályafutásod?

A Mod’Art International Hungary-ben szereztem stylist diplomát, előtte tíz évig fodrászként dolgoztam, annak ellenére, hogy eredetileg testnevelés tanárnak készültem. 20 évesen már egyéni vállalkozó voltam. Amikor Hajdúszoboszlóról felköltöztünk Budapestre- ennek lassan immár 17 éve—éreztem először, hogy most már szeretnék valami mást is kipróbálni. Arra vágytam, hogy többet adhassak a nőknek és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy miért ne segíthetnék komplexebben? Hogy ne csak a frizurákat tegyem helyre, hanem a nőt teljes egészében. Mert már akkor éreztem, hogy többet szeretnék tenni a nőkért.

Így jutottam el a Modart Divatiskolába, ahol remek alapokat szereztem és már ott kitűntem a kreativitásommal és stílusérzékemmel. Azonnal kaptam is munkalehetőséget a Hot magazinnál, mint stylist asszisztens. Fantasztikus volt olyan emberekkel dolgozni, mint a Korda házaspár, Bereczki Zoltán, Náray Erika, Bagi Iván és még sorolhatnám a nagyszerű közszereplőket.

Aztán Horváth Évi segítségével átkerültem az RTL Klubhoz, aki akkoriban lett ott műsorvezető. Ez elindított a pályán és egyre több felkérést kaptam a nagy tévécsatornáktól. A Viasatnál együtt dolgoztam Lakatos Márkkal a Jól nézek ki! átalakító reality műsorban, ahol 6 lányt kellett átváltoztatnom. Sajnos voltak csalódások, így a forgatás végére úgy éreztem, elegem lett a médiából. Ott döntöttem el, hogy én nem az a stylist szeretnék lenni, aki csupán a külsőségeket veszi figyelembe, hanem aki kihozza az ügyfél valódi énjét, személyiségét és úgy öltöztet. Így született meg a stílusiskolám.

Mi a mottód?

A mottóm az, hogy „a stílus, a fény benned van”. Számomra az az elsődleges cél, hogy érvényre juttassam, megcsillogtassam a személyiséget. Amikor eljön hozzám valaki, mindig a személyiségéből indulok ki és annak megfelelően öltöztetem fel. Nem szeretem a kategorizálást, ezért nem vagyok híve a színtípus tanácsadásnak sem, mert az kizárólag az alapján sztereotipizálja a nőket, hogy melyik színtípusba tartoznak és csakis olyan ruhákat ad rájuk, ami a színelmélet szerint passzol hozzájuk. Pedig szerintem az csupán egy a sok tényező közül, de végső soron az a legfontosabb, hogy hogyan áll rajtunk a ruha, tudjuk-e viselni, magunkénak érezzük-e, önazonosak vagyunk-e vele. Egyben kell látni azt a nőt, nem csak a külsejét, hanem a lelkét és az élethelyzetét is.

A belső karakterjegyek, a lelki szépség számomra sokkal fontosabb, mint a külsőségek. Még ha ez furcsán is hangzik egy stylist szájából. Azért is tanultam coach-nak, mert önmagában a stílustanácsadást nem éreztem elegendőnek, szerintem a kettő együtt ad kerek egészet.

Hogyan függ össze szerinted a külső megjelenésünk és a lelkiállapotunk?

Stílustanácsadóként nagyon sokszor tapasztaltam, hogy azért nem tudtam mit kezdeni az ügyfelemmel, mert olyan élethelyzetben volt, ami miatt tele volt szomorúsággal. Változtatni akart, de a külső átalakulás csupán a felszínt érintette, ezért nem is hozhatott tartós megoldást a valódi problémájára.

Amikor válsághelyzetben van egy nő, általában mit tesz? Megváltoztatja a frizuráját, lefogy, új ruhát vesz. Így működünk: mindig először a külsőnkhöz nyúlunk. És ez persze segít is. De van, amikor valaki annyira mélyen van, hogy nem lehet vele mit kezdeni addig, amíg a lelkét kicsit helyre nem tettük. Amikor ezt felismertem, akkor sajátítottam el a Theta Healing lélekgyógyítást és képeztem ki magam coach-nak. Rájöttem, hogy van, akit rá kell vezetni a megoldásra és amikor már magáénak érzi és tesz is érte, csak akkor következik be a valódi változás. Én ezt a kettőt próbálom összhangba hozni: a belső és a külső munkát.

Azt is észrevettem az évek során, hogy ösztönösen ráérzek a hozzám fordulóknál, mi az az irány, amitől visszanyerik a belső fényüket és ebben tudok is nekik segíteni. A legnagyobb öröm számomra, ha a tanácsaimmal, lendületemmel felemelhetek másokat és segíthetek elérni a valódi nőiességüket. Ezért is alapítottam meg a nőiesség programomat.

Mi a lényege ennek a programnak?

Az önbizalom erősítése, a saját belső erőnk megtalálása és felébresztése. Én kétszer váltam el, éltem toxikus kapcsolatban, pontosan tudom, milyen az, amikor az ember önmagába vetett hite nullára csökken, amikor lelkileg teljesen szétesett és onnan kell újra talpra állnia. Amikor lelkileg bántalmazott voltam, a külső szemlélő ebből semmit sem láthatott, mert mások előtt úgy tűnt, hogy a kapcsolatunk maga a megvalósult tündérmese, ami eleinte az is volt. De később lelkileg teljesen megnyomorított.

Érdekes módon olyan ügyfelek találtak meg, akiknek hasonló problémája volt: képtelenek voltak kilépni az ártó kapcsolatból. Volt olyan hölgy, aki azt mesélte, hogy a párja visszazavarta átöltözni, amikor egy rendezvényre készülődtek, azzal fenyegetőzve, hogy így nem jelenik meg vele sehol. És sajnos a legtöbben képesek vagyunk inkább a párunk vagy mások véleményére adni és megkérdőjelezni a saját értékességünket. Hajlamosak vagyunk akár életünk fontos döntéseiben is mások elvárásait szem előtt tartani, ahelyett, hogy a saját igényeinket, érzéseinket vennénk figyelembe. Ahelyett, hogy hallgatnánk a belső hangra, ami azt suttogja, hogy igenis szépek és szerethetők vagyunk. Hinni kell magunkban, a belső szépségünkben és meg kell tanulnunk, hogyan ragyogtathatjuk azt.

És hogyan lehet önbizalmat építeni?

Az önbizalomépítés legfontosabb feladata, hogy a gyakorlatba is át tudjuk ültetni. Mert az elmélet önmagában semmit sem ér. Ne csak arra fókuszáljunk, hogy mik az erősségeink, a gyengeségeinkkel is foglalkoznunk kell. Mert amiben jók vagyunk, azzal már nincs teendőnk. Ott kell erősítenünk, önbizalmat építenünk, ahol még bizonytalankodunk. Merni kell meghúzni a határainkat, kimondani a véleményünket, még akkor is, ha az a többségével szembemegy.

Sokszor azt várjuk, hogy valaki mondja meg vagy jelezzen, amikor éppen jók vagyunk. De ez tévút. Mert magunkban kell megtalálni azt a belső bizonyosságot, hogy amit mondunk vagy teszünk, az úgy jó, ahogy van. Az önismeret és önszeretet része, hogy megtudjuk, miben vagyunk jók, melyek a szerethető tulajdonságaink és fel kell vállalni a gyengeségeinket is. Ha ezzel tisztában vagyunk és elfogadjuk magunkat a hibáinkkal együtt is, magabiztos kisugárzásunk lesz. Bármilyen nehéz élethelyzetben is legyünk, az önfejlesztés és az önmagunk iránt érzett szeretet elmélyítése mindig segít. És tulajdonképpen csakis ezek által juthatunk el a megoldásig.

De az elmélet csak akkor válik részünkké, akkor segíthet, ha a gyakorlatban is alkalmazzuk és beépítjük a mindennapjainkba. Akár egy párkapcsolati vitába. Abban a pillanatban, hogy mi másként reagálunk egy szituációban, például egy heves veszekedésben, megváltozik az egész élethelyzet dinamikája és a másik sem tudja a már megszokott választ adni erre. Kibillentjük az egyensúlyából. Igenis meg lehet tanulni, hogy kiállsz magadért. És ha egyszer már sikerült, a következő alkalommal még jobban fog menni.

Soha ne hivatkozz másokra, azt tedd, amit a belső hang diktál. Tedd meg önmagadért! Nekem szerencsére megadatott, hogy egy olyan kapcsolatban élek immár harmadik éve, amiben teljesen önmagam lehetek, de ehhez szükség volt arra, hogy először önmagammal legyek rendben.

Hogyan ismerkedtetek meg a pároddal?

Bár sokáig nem hittem az online társkeresésben, végül mégis ott ismertem meg a páromat. Amikor megláttam a fotóját, első pillantásra megbabonázott a mosolya – jobban mondva a teliszáj vigyora - ami igazi életörömöt sugárzott. Olyan kisugárzása volt, aminek képtelenség volt ellenállni. Aztán ahogy az adatlapját átböngésztem, kicsit lelombozódtam, mert nagyon sportos életet élt és olyan partnert keresett, akivel búvárkodhat, biciklizhet, hegyet mászhat. Én azonban nem vagyok ilyen: nem alszom sátorban, nem merülök, biciklitúrákra sem járok, hiába szertornáztam tíz évig. Én a játékos sportokat szeretem: görkorizni, korcsolyázni, kosarazni, röpizni, pingpongozni. Nagyon mérges lettem: itt van egy pasi, aki nagyon tetszik, nehogy már hagyjam csak úgy elsétálni! Ráírtam: „Szia, tetszik a mosolyod, de nem vagyok sportos.” Visszaírta, hogy nagyon sajnálja, mert volt már ilyen kapcsolata és nem működött. Erre én minden jót kívántam neki és elköszöntem. De ő nem hagyta ennyiben. Elkezdtünk levelezni. Megkérdezte, hogy milyen kapcsolatra vágyom, mire én azt feleltem, hogy olyanra, amiben szabad és önmagam lehetek és egy olyan partnert keresek, akinek az életében én lehetek az első számú nő. Cserébe én is megteszek mindent azért, hogy ő lehessen a nagybetűs férfi az én életemben. És képzeld, visszaírta, hogy szerinte is ilyennek kell lennie egy jó kapcsolatnak. Azóta is együtt vagyunk.

Ugyanaz a szeretetnyelvünk: a testi érintés és a minőségi idő. És bár már nem vagyunk tinik, szeretünk összebújni, megérinteni a másikat. A mi szerelmi történetünknek is az a lényege, hogy megéri felvállalni önmagunkat, azt, amilyenek vagyunk, minden hibánkkal és esendőségünkkel együtt. Mert még az is lehet, hogy valakinek pont a mi vélt hibáink tetszenek meg és azokba szeret bele.

Te hogyan viszonyulsz az öregedéshez, az életkorodhoz?

A legfontosabb üzenetem a fiatalkori önmagamnak, hogy kérj bocsánatot az ötvenes nőktől, mert nem öregek. Az öregedéshez teljesen természetesen viszonyulok, hiszen az élet része, de persze én is nézegetem magam a tükörben, hova lett a feszes bőröm. De mi van akkor, ha vannak ráncaink vagy nem tökéletes a testünk? Attól még nem leszünk kevésbé szerethetők! Nem a ránc a hibás, hanem az, amit mi gondolunk magunkról, amit elhiszünk a közösségi médiának és a rengeteg tökéletességet dicsérő posztnak: hogy attól, hogy azt a ráncot leradírozzuk az arcunkról, majd jobban fognak szeretni. Hiszem és tudom, hogy nem a tökéletes testtől, a hibátlan arcbőrtől és vonásoktól, hanem a lelkünktől, a belső kisugárzásunktól leszünk szépek.

Az életkor csak egy szám. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy ilyen könnyedén viselem. Mindenkitől azt hallom, hogy letagadhatsz 10 - 15 évet és magam is látom, hogy eltérek az átlagtól. Viszont, az évek múlásával, sokkal bölcsebb és elfogadóbb lettem. Ezért tudom, hogy mindegy hány évesek vagyunk, mindig tanulhatunk újat és segíthetjük egymást. Rengeteg tervem van még és sokáig szeretnék élni, hogy minél több nőnek mutathassam az irányt, hogy meddig juthatnak el, ha hisznek önmagunkban és hajlandóak fejlődni, egy boldogabb élet reményében.

Szerinted mit árul el rólunk a megjelenésünk?

Amikor meglátok egy nőt vagy egy férfit, akkor a kisugárzása fog meg. Sokat emlegetik az első benyomást, hogy mennyire fontos és hogy a stílusunk és a ruhánk adja ezt az első összképet. De ez csak akkor pozitív, ha mindez összhangban van a személyiségünkkel. Aki békében és harmóniában van önmagával, az egy egyszerű ruhában is sugárzik. Ha jól vagyunk, a belső szépségünk utat tör magának, kivirulunk. És akkor teljesen mindegy, hogy márkás ruha van-e rajtunk vagy sem.

Milyen problémákkal érkeznek hozzád jellemzően a nők?

Nagyon sokan azzal küzdenek, hogy elnyomja őket a párjuk vagy nincs párjuk és már több éve vannak egyedül. Az egyik hölgy hat év szingli lét után ismerkedett meg egy férfival. Miközben sugárzott róla a boldogság, elpanaszolta, hogy a párja korlátozni akarja őt a szabadságában, gyakran felhívja, tudni akarja, hol van, mit csinál és ez őt zavarja, mert ő szabad akar lenni. Mire én azt mondtam neki: „Hat éven keresztül egyedül voltál, oda mentél, ahová akartál. Tudod, hogy hány nő örülne neki, ha a párját érdekelné, hogy hol van és mit csinál?. Rossz oldalról közelíted meg a dolgot. Ő csak gondoskodni akar, félt és csak azt akarja tudni, hogy biztonságban vagy-e.”

Egy másik ügyfelem arra panaszkodott, hogy a pasija elkezdte takarítani nála a teraszt. Na, ezt meg aztán végképp nem értettem. Hiszen van olyan férfi, aki húsz évig sem vesz porszívót vagy seprűt a kezébe. Hát miért nem engedjük meg, hogy férfi legyen és tegye a dolgát? Cserébe, ha befogadóak vagyunk, akkor nők lehetünk mellette.

Szerinted kinek öltözik egy nő?

Elsősorban önmagának, aztán a többi nőnek és csak utoljára a férfinek. Mert lássuk be, a legtöbb férfi legfőképpen szexi fehérneműben, vagy meztelenül szereti látni a kedvesét. Kit érdekel ilyenkor a smink, a ruha? Amikor reggel felkelsz, a párod nem sminkben lát, mégis szeret, úgy, ahogy vagy: kócosan. Sőt, amikor látja a sebezhetőséged, még jobban szeret. A férfiak a nőben az erőt keresik, de nem azt az erőt, amit a férfi képvisel. A nő ereje a gondoskodásában, kedvességében van. Lágy, befogadó női energiával szinte mindent el lehet érni.

Mesélj még kicsit a nőiesség programodról!

A program teljesen személyre szabott, így addig tart, amíg azt nem érzem, hogy már elengedhetem az ügyfelem kezét, mert megtalálta a saját fényét és tudja, hogyan ragyogtassa. Minden nő képes fejlődni és átvenni az irányítást a saját élete felett. A programban a saját megéléseimet, tapasztalataimat használom, abból építkezek, mert úgy gondolom, ettől lehetek mások szemében hiteles. Beleteszem a saját történetemet, mert ehhez tudnak mások is kapcsolódni.

Nem kell tökéletesnek lenni, csak magabiztosnak, kedvesnek, és készen kell állni arra, hogy kibontakozzon a női szépségünk.

Úgy tudom, készül egy könyved is.

Igen, a címét ugyan még nem tudom, de szeretném, ha a nők egyfajta bibliaként forgatnák, ami útmutatóul szolgál ahhoz, hogy megtalálják a belső fényt magukban és azt meg is merjék mutatni. Minden fejezet egy gyakorlati feladattal zárul majd, hogy az elmélet beépülhessen a mindennapi rutinjukba.

És hogy mi ennek a könyvnek a fő üzenete? A Holiday című filmet szerintem mindenki ismeri. Kedvenc mondatom Arthur szájából hangzik el, amikor a következőt tanácsolja Iris-nak:

Ennél jobb tanácsot én sem adhatnék: Találd meg és teljesedj ki abban, amiben igazán boldognak érzed magad. Ne akarj mások elvárásainak megfelelni! Ez a te életed, ne mások döntsék már el helyetted, hogy neked mi a jó!

És panaszkodás, mások hibáztatása helyett legyél te az, aki változik. És abban a pillanatban, hogy ezt megteszed, megváltozik a rezgésed, a kisugárzásod, ami hatni fog másokra is.

Szerinted miért nem merjük felvállalni magunkat, a belső félelmeinket?

Talán azért, mert azt gondoljuk, hogy ha ezt kiadjuk másoknak, már kevésbé vagyunk szerethetők, a hibáink, félelmeink miatt kevesebbek, értéktelenebbek vagyunk. Az ember arra vágyik, hogy szeressen és hogy szeressék. Amikor nem merjük meghúzni a határainkat, amikor nem tudunk nemet mondani, amögött az van, hogy félünk, elveszítjük a másik szeretetét. Pedig ezt a ketrecet mi magunknak építjük, hiszen aki szeret bennünket, az esendőségünkkel együtt szeret.

Élnünk kellene a női kommunikáció eszközeivel és a női energiáinkkal, ahelyett, hogy férfierővel akarunk mindent megoldani. Mindenhol azt halljuk, hogy a nő legyen erős, építsen karriert, de míg ez a munkahelyen talán működik – bár szerintem ott is jobb nőnek maradni- a párkapcsolatban biztosan kudarcra van ítélve. Olyan ez, mint a mágnes: az azonos pólusok taszítják, míg az ellentétesek vonzzák egymást. Két férfi energia feszültséget gerjeszt, míg a lágy női energia oldja a férfi energia keménységét. A férfi a kemény férfi energiára ellenségként reagál, amit le kell gyűrni. Míg a női energiák a védelmező ösztönt váltják ki belőlük. Van persze olyan élethelyzet, amibe bele kell állni, de nem véletlenül születtünk nőnek. A mi fegyverünk a kedvességünk, lágyságunk, a női princípiumaink.

Számodra milyen egy ideális nő külső illetve belső tulajdonságok alapján?

Olyan, amikor ránézel, nem tudod levenni a szemed róla, mert sugárzik az egész lénye és mert látszik, hogy szereti önmagát. Kedves, befogadó, és mosolygós, de látszik, hogy nem lehet vele játszadozni. Használja az adottságait, a női energiáit és okosan, bölcsen kommunikál. A külseje pedig mindezt tükrözi.

A francia nőkre azt mondják, ők maguk a megtestesült stílus. Lássuk hát, 2023-ban milyen trendeknek hódolnak!