„A kétéves kisfiam januárban kezdi a bölcsit, én pedig új munkahelyet keresek, mivel a régi nem volt éppen családbarát. Home office-nak örülnék, hogy megspóroljam a bejárást, és itthonról tudjak dolgozni, ha elkapja a takonykórt.“ vagy „Sajnos úgy alakult az anyagi helyzetünk, hogy a vártnál előbb, már a kislányom 9 hónapos korában újra munkába kell állnom. Szerencsére nyugis baba, szóval itthonról tudnék mellette dolgozni. Tud valaki esetleg home office állást rugalmas munkaidővel angol-német felsőfokú tudással?“ Hasonló posztok tömkelegét olvasom mostanság különböző anyukás közösségekben, sőt van már olyan Facebook-oldal is, amely kifejezetten anyukák számára kínált homeoffice-állásokra szakosodott. Érthető persze a célcsoport, hiszen amikor a Covid-járvány miatt elterjedt a home office és a távmunka gyakorlata, felcsillant a kisgyerekes anyák szeme, akik rengeteget küzdenek azzal, miként térjenek vissza a munkaerőpiacra szülési szabadságuk után, illetve hogyan egyeztessék össze a családi életet a munkájukkal, karrierjükkel.

Otthon, édes otthon: a munkában is

A home office-nak kétségtelenül rengeteg előnye van. Azzal, hogy nem kell bejárni egy adott helyre dolgozni, sok időt, pénzt és logisztikát lehet spórolni, főleg ha az ember nem ugyanazon a településen lakik, ahol a cég irodája van. Nem kell minden reggel tip-top kicsinosítani magunkat, amivel szintén értékes perceket lehet nyerni. Ezenkívül az ebédet is gazdaságosabban és egészségesebben meg lehet oldani otthon, napközben is beiktathatjuk a főzést. Könnyebben lehet ütemezni a háztartási vagy akár a kertápolási feladatokat, mert akár reggel elindíthatunk egy mosást, amit ebédszünetben kiteregetünk, virág- vagy fűlocsolás közben pedig lebonyolíthatunk egy telefonos megbeszélést is. Amiatt sem kell aggódni, hogyan oldjuk meg, hogy valaki otthon legyen, amikor jön a villanyóra-leolvasó vagy a vízszerelő. Ha rugalmas a munkaidő, akkor napközben gond nélkül intézhetünk hivatali ügyeket, elugorhatunk orvoshoz és hasonlók. És persze, ha az oviból vagy bölcsiből telefonálnak, mert belázasodott a gyerek, nem feltétlenül kell táppénzre menni, így a kevesebb fizetés mellett azon sem kell aggódni, hogy mikor bocsátanak el, hogy felvegyenek a helyünkre valakit, akinek nincs kisgyereke. Sokan remélik azt is az otthoni munkától, hogy a tanítási, nevelési szüneteket egyszerűbb áthidalni.

Az anyák lehetnek a home office legnagyobb nyertesei és vesztesei

Könnyű megérteni tehát, hogy miért is olyan vonzó opció a home office vagy a távmunka, és miért látja egyre több szülő ebben a megoldást. Úgy látom viszont, hogy azzal jóval kevesebben vannak tisztában, hogy az otthoni munkavégzéssel jó néhány kihívás is jár. Tudom jól, miről beszélek, mert kis megszakítással hat éve dolgozom itthonról, közben született három gyerekem, egy pici panelból kertes házba költöztünk vidékre, én pedig összesen hét hónap kivételével végig írtam, nagyrészt szabadúszóként, az utóbbi egy évben pedig már alkalmazottként. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért van lehetőségem a teljes távmunkára, hiszen a szerkesztőség a lakhelyemtől másfél óra autóútra található, így az utazás elvinné a napom, a benzinköltség pedig a fizetésem nagy részét. Hálás vagyok a főnökeimnek azért is, hogy szükség esetén a munkaidőm tud rugalmas lenni, mert nem gond, ha délelőtt védőnőhöz kell vinnem egy gyerkőcöt, vagy éppen itthon van valamelyik betegen, mert este/éjszaka/hajnalban bepótolom a munkámat. (Jelenleg például hajnali 4:15-öt mutat az óra, mikor ezeket a sorokat írom.) DE borsódzik a hátam, ha valakitől megkapom azt, hogy „Könnyű neked, amiért otthonról dolgozol.“ Nem, nem könnyű, csak van, amiben könnyebb — ugyanakkor van, amiben nehezebb.

Még ha nagyon tudatosan igyekszünk elhatárolni a családi logisztikát, háztartási feladatokat és a munkaidőt, home office-ban ezek anyaként akaratlanul is összemosódnak. Ha például a kisgyerekünk otthon van betegen, választhatunk, hogy A, napközben multitaskingolunk megállás nélkül: ebédeltetés közben az asztalnál pötyögünk a számítógépen, két kirakós és orrszívás között megpróbálunk meetingelni, mialatt hozzánk bújik vagy éppen a fejünkön pörög. B, felvállalva a bűntudatot, leültetjük mesét nézni, hogy legalább fél órát nyugton tudjunk dolgozni. Vagy C, opció: éjszaka/hajnalban ülünk le dolgozni. Az, hogy táppénzre vagy betegszabadságra menjünk home office-ban, szinte elképzelhetetlen, mert szentül meg vagyunk róla győződve, hogy azért kaptunk lehetőséget az otthoni munkavégzésre, hogy az a munka mindig el legyen végezve. Ha pedig nem alkalmazottról van szó, hanem egyéni vállalkozóról, sokszor nem engedheti meg, hogy betegség miatt bukjon megrendeléseket, ezért szétfeszítve magát igyekszik minden téren helytállni.

A láthatatlan munkákból is jóval többet vállal általában az, aki otthonról dolgozik. Nőként pedig egyébként is belénk van kódolva, hogy vigyük a háztartást, gondoskodjunk a gyerekek (és a férj) szükségleteiről. Mindez tapasztalatom szerint home office-ban akkor is egyenlőtlenséghez vezet, ha egyébként a másik fél igyekszik beszállni a házimunkába és egyéb teendőkbe. Hiszen ki fog készenlétben állni, ha jön a szerelő? Az, aki otthonról dolgozik. Ki fog rohanni, ha telefonálnak a bölcsiből, hogy beteg a gyerek? Az, aki otthonról dolgozik. Ki fog napközben banki/biztosítási/hivatali ügyeket intézni? Az, aki otthonról dolgozik. A társadalmi elvárások miatt az is ott motoszkál a tudatalattinkban, hogy ha már home office-ban vagyunk, muszáj folyamatosan tip-top rendet tartanunk otthonunkban. Tapasztalatom szerint nagyon könnyű bekerülni egy olyan spirálba, ami egyre lejjebb visz, mert úgy érezzük, egyik szerepünkben sem tudjuk azt nyújtani, amit szeretnénk. Nem tudjuk magunkat teljesen átadni a családnak munkaidőn kívül, de munkaidőben a feladatainknak sem, így a vágyott munka-magánélet egyensúly, amit a home office-tól reméltünk, elérhetetlenül messze kerül, amit kudarcként élünk meg.

Nem fog minden beleférni

Persze senkit nem akarok lebeszélni a távmunkáról, de azt látom, hogy mostanában sokan úgy tekintenek rá, mint valamiféle szent grálra, a leterhelt anyák csodás megváltójára. Holott itt is számtalan nehézség, kihívás akad, amit le kell küzdeni. A nulladik lépés az, hogy helyesen mérjük fel a teherbírásunkat és az időnket — és valljuk be, már sokszor itt elbukunk (én is), hiszen különösen anyukáknál gyakori probléma ez. „A munkába való visszatérés egy óriási lépés. Gondoljunk csak bele, hogy egy GYES-en lévő anyuka napjait általában nemcsak a gyerek(ek) körüli teendők teszik ki, hiszen ezek mellett akár viszi a háztartást, gondozza a kertet, szervezi a családi életet, és jó esetben önmagára és a párjára is fordít egy kis időt. Ha tehát anyaként újra elkezdünk dolgozni, a munkaidőnk nemcsak a korábban gyerekekkel töltött időt tölti ki, hanem a többi feladatunkra fordítható időből is elvesz. Ez nagyon nagy változást jelent a mindennapokban, főleg, ha rögtön 8 órás állást vállalunk“ — magyarázza Bodnár Barbara life és business coach. A társadalom, a média és a közösségi oldalak is rátesznek erre egy lapáttal, mert sokszor azt sugallják, hogy ha elég jól tudjuk menedzselni az időnket, elég hatékonyak vagyunk, akkor mindent bele lehet zsúfolni 24 órába. „Láthatatlan bizottságnak szoktam nevezni azt a képzeletbeli testületet, amiről azt gondoljuk, hogy folyamatosan vizsgál és megítél minket, és annak érdekében, hogy megfeleljünk neki, túl magas követelményeket támasztunk magunkkal szemben — mondja a szakértő. — Nem elvárás, hogy minden katonás rendben legyen és egy porszem se legyen a házban csak azért, mert otthonról dolgozunk. Nem kell ebédszünetben kertet gazolni (csak ha szeretnénk) vagy nyolckarú polipjelmezt varrni. Persze meg lehet próbálni, és egy ideig lehet is nyolc tányért pörgetni egyszerre, de ez nem fenntartható sokáig, mert előbb-utóbb elfáradunk, feszültek leszünk, majd kiábrándultak és ez végül kiégéshez vezethet. Talán célravezetőbb elfogadni, hogy nem fog minden beleférni a napunkba. Érdemes megtanulni jól priorizálni, vagyis azt a képességet fejleszteni magunkban, hogy mit engedünk el és mit nem.“

Én például hiába adott a távmunka lehetősége, egyelőre csak 4 órában mentem vissza dolgozni, mert úgy gondoltam, hogy ez az a munkamennyiség, amit hosszú távon is tartani tudok, akkor is, ha a gyerekek betegek (márpedig három gyereknél ez elég gyakori). De szabadúszóként anno nem egyszer átéltem, hogy bevállaltam egy-egy nagyobb projektet, aztán persze pont beütött itthon a taknyos krach vagy egy növekedési ugrás vagy az alvási szokások változása, és a végén hatalmasat küzdöttem, hogy el tudjam végezni, amit ígértem. „A babák és kisgyermekek igényei, alvási szokásai nagyon gyorsan változhatnak, ezért ha valaki baba mellől fontolgatja, hogy otthonról dolgozzon, lényeges, hogy csak annyit vállaljon be, amit a nehezebb napokon is el tud végezni, amikor mondjuk jön a pici foga, nyűgösebb és nem alszik 3 órát napközben. Mert lehet, hogy félévesen úgy tűnik, hogy sokat alszik a gyermek, az anyának pedig bőven van ideje dolgozni, de vajon pár héttel vagy hónappal később is lesz, amikor már aktívabb a baba, és csökken a nappali alvások száma? Sajnos sokan beleesnek abba a csapdába, hogy nem jól mérik fel: mi az a munkára fordítható idő és energia, amit konzekvensen, hosszú időn keresztül, minden egyes nap fent tudnak tartani“ — véli a szakértő.

Az otthon melegében és magányában

Amennyire előny, hogy nem kell bejárni egy irodába, akkora hátrány is, legalábbis, ha a társas kapcsolatokat nézzük. Természetesen munkakörönként változik, hogy a home office során mennyire gyakran beszélünk telefonon vagy online a kollégáinkkal. Van, akinek rengeteg virtuális meetingje van, és van, aki szinte teljesen önállóan végzi a munkáját. Minél kevesebb a kontakt, annál nagyobb az elmagányosodás rizikója, ami a kisgyermekes anyukáknál egyébként is probléma, mert a babázós hónapok, évek eléggé le tudják építeni a társas kapcsolatokat. Érdekes, hogy miközben a távmunka lehetősége kitágítja az anyukák munkaerőpiaci lehetőségeit, hiszen akár olyan pozíciót is el tudnak vállalni, ami földrajzilag messze esik tőlük, egyben be is szűkíti a világukat, mert sokkal kevesebbet mozdulnak ki otthonról, kevesebb az emberi kapcsolódásuk a mindennapokban. Persze annyi inger ér minket a mindennapokban, és a gyerekek által keltett hangzavar után azt gondolnánk, hogy jól esik a nyugi és csend, de a társas kapcsolatok hiánya hosszú távon mentálisan megterhelő tud lenni.

Bodnár Barbarának ennek kivédésére is van javaslata: „Ugyan nap mint nap emberekkel foglalkozom, de valójában a coaching egy magányos szakma, hiszen egy ülésen csak ketten vagyunk: az ügyfelem és én, sokszor nem is személyesen, hanem online. Nincsenek közvetlen kollégák, nincs a szó hagyományos értelmében vett csapatmunka. Egy munkahelyen ezzel szemben kávészünetben lehet egy kicsit kötetlenül beszélgetni, kapcsolódni egymáshoz, sőt, ha olyan a munkakörünk, szinte az egész napunk egyeztetésről, közös ötletelésről, megvalósításról szól.“ Ha valaki hibrid módon dolgozik, tehát egy-két napot hetente bejár az irodába, és csak a többin van otthon, az nem feltétlen érzi a társaság hiányát, de ha egy anya teljesen távmunkában tölti a napjait, akkor tudatosan figyelnie kell arra, hogy máshol visszatöltse ezeket a szociális interakciókat. „Nekem hihetetlenül sokat segített, hogy a pályám kezdetén beléptem a Nemzetközi Coachingszövetségbe (ICF), s így hasonló értékekkel bíró kollégákra találtam. Ha szakmai szervezet nem elérhető, akkor más közösséget is kereshetünk, ami például a hobbinkhoz kapcsolódik és a lakhelyünkhöz közel elérhető - legyen az könyvklub, helyi baba-mama közösség, női kör, bármi ilyesmi.“ A home office nagyon magányos tud lenni, ezért fontos, hogy az életünk ne legyen az!

Az alábbi galériában még több gyakorlati ötletet olvashatsz coach szakértőnktől, hogy hatékony legyél és örömöd leld az otthoni munkában: