„Ő a szerelmem, szövetségesem, legjobb barátom és a kollégám, akinek személyében megtaláltam az ideális partnert az utazáshoz is” – ilyen felütést olvasva, mint amit Ilek Mária Rebeka a blogján ír a férjéről, az embert megkörnyékezi a sárga irigység. Attól pedig még inkább, hogy Marcsi nemcsak álmodozott a kalandokról, hanem – szembe menve a külvilág elvárásaival és rácáfolva a hitetlenkedőkre – megvalósította az álmát. Pedig nem így indult a felnőtt élete: nyelvtanárként dolgozott, s bár kamionos szerelme mellett sokat volt egyedül, hosszabb távon a kaminonosfeleségek életére rendezkedett be. Egészen addig, amíg a párja bogarat nem ültetett a fülébe…

"Nyolc év „kamionos távkapcsolat” elég volt, gyakran hetekig nem láttam a páromat. Addig beszéltünk a lehetőségről, hogy én is volán mögé ülhetnék, amíg rászántam magam és letettem a kamionos vizsgát. A legnagyobb motivációm az volt, és a mai napig az, hogy együtt lehessünk és közösen valóra válthassuk az álmainkat. Az élet felkínált egy kalandos, változatos életformát, én pedig elfogadtam" – meséli csillogó szemmel Marcsi, aki annak ellenére belevágott a Nagy Kalandba, hogy terve nem aratott osztatlan sikert a családban.

„Senki nem hitt bennünk”

– Rengeteg embertől csak gúnyos megjegyzéseket kaptam, hogy néhány hónap múlva úgyis hazamenekülök és visszatérek a tanításhoz, az való nekem… Bevallom, eleinte én se gondoltam, hogy ez ilyen szenvedély lesz: úgy terveztem, egy-két évig együtt dolgozunk, anyagilag megalapozzuk az életünket, aztán visszatérek a korábbi életemhez. Ennek már nyolc éve! Érdekes, hogy előtte kifejezetten a másik véglet voltam, vagyis nagyon otthonülő. A szívem mélyén azért motoszkált a kalandvágy, és szerencsés vagyok, hogy ki tudtam teljesedni!

Marcsi tehát nem egyszerűen kilépett, hanem egyenesen kiugrott a komfortzónájából. Pedig egy kis Suzukiból átülni egy nyergesvontatóra technikailag sem volt egyszerű; nem csoda, hogy végigstresszelte az első közös útjaikat.

"Sosem tartottam magam jó sofőrnek személyautóval sem, egy kamion pedig mégiscsak 40 tonna, nagyon kell érezni a méreteit. Állandóan be voltam feszülve, előjött a migrénem, ha a kormányhoz ültem. Volt, hogy egy órát tudtam csak vezetni egyhuzamban."

A kamionos vizsga előtt jobban izgultam, mint az államvizsgámnál, az utóbbinál ugyanis legalább ismerős, testhezálló terepen kellett bizonyítanom – emlékszik vissza Marcsi. Felvidéki szülőfalujában tartott templomi esküvőjükre mégis ő vezette a menyasszonyi autójukat: egy tűzpiros kamiont.

A történet folytatásáért kattints ide!

Marcsinak sikerült a karrierváltás és boldogabb, mint valaha. Ha te is változtatni szeretnél, de nincs hozzá bátorságod, íme 10 érv, hogy miért nem kell félned!