Én még tisztán emlékszem mennyire örültem, amikor nyaranta az iskolai szünet alatt bemehettem édesapám munkahelyére. Volt külön irodája és a benti telefonról felhívtuk anyukámat otthon. Volt valami egészen különleges varázsa.

Később a benti telefonálások már nem voltak annyira izgalmasak, de mindig örültem amikor be tudtam menni és akár csak egyet beszélgetni, vagy együtt ebédelni.

Édesanyám munkahelye csak azért nem volt annyira izgalmas, mert ugyanabban a suliban volt tanárnő, ahova jártam, így a kamaszéveim elején inkább hallgattam róla… De azért később menő volt, hogy bemehettem néha-néha a tanári szobába ezzel az ürüggyel.

Ugyan az én munkám valóban elég változatos, sok helyen, sokat utazva és sokféle nyelven dolgozok, éppen ezért érzem fontosnak, hogy ebbe (is) bevonjam a gyerekeimet. Ennek kapcsán kicsit utána olvasva azt találtam, hogy amellett, hogy a gyereknek is jó, ha belelát a szülei munkájába - még fontosabb, hogy a szülőnek legyen egy „szülőbarát” munkahelye, azaz támogassák ezt a szerepét is.

Miért fontos a gyereknek, hogy lássa a szülei munkáját?

Elsősorban azért, mert ily módon megtanulja, milyen szakmák vannak; ahhoz milyen készségek és tudás kell és mindezt hogyan kell használni.

Másodsorban tanulja, hogyan kell kollegiális kapcsolatokat kezelni – példát lát(hat) együttműködésre, kollaborációra és közös gondolkodásra.

Azonban, ma már az is elvárható, hogy a munkahelyek szülőbarátabbak legyenek.

Nézzük csak, milyen is egy szülő- és gyerekbarát munkahely!