Borítókép: Skubizd meg: rend őrzésből horgolás - Interjú Horog Enikővel, a rendőrnőből lett vállalkozó anyával, a Skubizd alapítójával

Skubizd meg: rend őrzésből horgolás - Interjú Horog Enikővel, a rendőrnőből lett vállalkozó anyával, a Skubizd alapítójával

Először fa színes ceruzákat kaptak a gyerekeim tőlük, aztán horgolt cuki tököket rendeltem az oldalukról, majd beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy a nő, aki cuki horgolt tököket készít, és aki egy fenntartható gyerekszoba bútorok, dekorációs termékek és fejlesztők mögött ténykedik minden nap, rendőr. Rendőr, szülési szabadságon. Sejthetitek, hogy azonnal záporoztak belőlem a kérdések: hogy fér össze a rend őrzése a horgolással, meg a kis fa játékokkal? Hogy tud valaki egyszerre ennyire kemény és ennyire gyengéd, nőies lenni? Feltettem azt hiszem minden olyan kérdést Horog Enikőnek, a Skubizd márka egyik alapítójának, amit fel akartam – és amit szerintem Te, kedves olvasó is feltettél volna.

Mi az az ok, ami miatt egy nő a rendőri hivatás mellett teszi le a voksát?

Sokan gondolnak ilyenkor arra, hogy biztos van a családban már rendőr, de az én esetemben ez egyáltalán nem volt igaz. A családi indíttatás viszont igen, mert otthon apukám miatt nagyon abban nőttem fel, hogy tegyünk másokért, segítsünk másokon. Ez az életszemlélet nagyon központi volt az életünkben. Gyerekként én ezt igen komolyan vettem, csak az állatszeretetem miatt ezt akkor a sérült állatok mentésében éltem ki, aminek nem mindig örültek szerintem annyira otthon. :) A törött szárnyú galambtól kezdve, a macskán, kutyán át… én minden kóbor és sérült állatot hazavittem, akik a családunk különböző tagjaihoz kerültek az én meggyőző érveléseimnek köszönhetően. Idővel aztán, ahogy idősebb lettem, az állatok megsegítése mellett helyett kaptak az emberek is.

Szerettem volna úgy élni, hogy teszek másokért.

Ez volt az egyik dolog, ami ebbe az irányba terelt. A másik pedig az, hogy én a főiskolát igazgatásszervező szakon végeztem, és itt jó pár félévet tanultam a büntetőjogot, szabálysértési jogot, satöbbi, amiket bár imádtam, de nem tudtam megmaradni egy irodában az asztal mögött dolgozva. Azt valahogy nagyon nem nekem találták ki a 20-as éveim elején.

11 éves koromban elveszítettem az édesapámat, és emiatt a családom nehéz anyagi helyzetbe került. Nem tudtam nem figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt sem, hogy emiatt egy biztos munkahelyre van szükségem, és ennek is megfelelt a rendőrség. Mire felvételiztem, addigra nagyon konkrét terveim voltak, hogy én hol, hány évet szeretnék majd eltölteni és hova szeretnék majd eljutni a rendőrségen belül.

Így tehát az én rövid történetem ez, de nagyon sokan vagyunk, nagyon sokfélék. Mindenkit más vezérel, más irányit, más hajt az életben.

Milyen egy női rendőr élete? (Akkor, amikor még nincs gyereke? :) )

Ez nagyban függ attól, hogy hol helyezkedik el pontosan a rendőrségen belül. Lehet ez irodai, vagy utcai. Nekem megadatott, hogy igen változatos rendőri életet élhessek, nagyon sok helyre, szituációba bepillantva, továbbképzéseken részt véve, kitanulni olyan dolgokat, amiket máshol a civil életben sosem tudtam volna.

Egész embert kíván, és sok időt elvesz, de ha valaki élvezi, szereti, akkor mindegy, hogy mivel foglalkozik, hiszen az okoz számára örömet akkor is, hogy ha éppen 12-16-20 órát dolgozik benne egy a nap.

És Te - úgy veszem ki a szavaidból, hogy nagyon szerethetted, amit csináltál. Milyen volt ezek után a váltás – kemény rendőrnőből gondoskodó, finom anyává válni?

Nehéz. De nem a keménységből finomra váltani. Ez ösztönösen jön szerintem minden édesanyánál, ahogy a gyermeke megszületik. Ő lesz számára a legfontosabb, a legnagyobb szerelme, akiért bármit megtesz, és akivel a leggyengébb a világon.

Valóban van egy keménységem, de ezt nem a rendőrségnek tudom be. A sok élethelyzetem az, ami erőssé tett és persze kell egy jó kiállás, hogy ha az ember nőként rendőr, különben hamar olyan helyzetben találhatja magát, amiből nehezen jön ki esetlegesen.

Minden esetre szerintem a keménységem csak abban nyilvánul meg a kisfiam vonatkozásában, hogy érte bárkin és bármin átküzdöm magam, hogy ha kell, mint ahogy nagyon sok édesanya ezen a világon, és úgy érzem, egy nagyon erős támasza tudok lenni. Igyekszem bizonyos dolgokban következetes lenni vele szemben, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem csábít el sokszor a gyönyörű szemeivel, hogy nem olvadok el a kedves szavaitól, hogy nem vagyok szerelmes abba a fél mosolyába, amit az apukájától örökölt. Hatalmas szerelem ez, amiben nem lehet keménynek maradni. :)

Ami igazán nehéz volt az a leállás. A rendőri élethez képest, ahol jön-megy az ember, jár az agya egész nap, ott ültem az ágyon csendben, és csak néztem a kisfiam és nem kellett semmit sem csinálnom. Számomra ez volt az igazán nehéz. Én nem csak rendőr voltam, hanem egy életmód-és táplálkozás tanácsadói vállalkozást is vezettem, illetve versenyszerűen sportoltam ezek mellett. Minden egy szempillantás alatt megszűnt, és ”csak” édesanya lettem.

A „csak” anyaságot nem is élvezted ki túl sokáig, mert hamar belecsaptál a kézműves vállalkozásodba. Fenntartható gyerekjátékok, illetve gyerekszobába való dekorációs elemek. (Bár a horgolt tökök, amiket én is rendeltem Tőled, nálunk a nappalit díszítették.) Mikor és miért döntöttél a vállalkozás mellett és miért pont ebbe kezdtél bele?

Ez nem véletlen. Az előző kérdésedre adott válaszomban már utaltam is rá, hogy miért is. Vannak számomra elképesztő édesanyák, akik édesanyának születtek. Értem ezt úgy, hogy teljes mértékben kitudnak teljesedni csak az anyaságban, az otthonlétben. Minden tiszteletem és csodálatom ezeknek az édesanyáknak. Én ezzel szemben azok táborát erősítem, akikkel soha nem történhetett volna szebb és jobb dolog a szülővé válásnál, azonban emellett számomra fontos volt az önmegvalósítás is. Nem tudtam csak édesanya lenni. Persze mindezt én sem a kisfiam rovására teszem, hanem inkább fennmaradok éjjel és akkor ténykedem, vagy hagyom elúszni a lakást, ha ez az ára annak, hogy kicsit én is lehessek és gondolkozhassak, csinálhassam a kis dolgaim.

Szükségem van arra, hogy járjon az agyam, hogy tegyek, építsek, alkossak. Ez az én időm. E nélkül én nem tudom igazán önmagam lenni, és jól működni. :)

A vállalkozás ötlete a kisfiúnk fél éves korára született meg bennem igazán erősen. Már mikor megszületett tudtuk a férjemmel, hogy természetes anyagokkal szeretnénk őt körbevenni, ami eléggé adta is magát a két hobbink miatt. Természetes bútorok, természetes játékok, stb. Ezt el is kezdtük itthon és belecsöppentem ebbe a világba. Kezdtem kiismerni magam ebben, élveztem. A férjem is.

Láttam, hogy van erre egy hiány és igény, hogy egyre tudatosabb szülők vannak már, hogy egyre inkább odafigyelnek a környezetükben található anyagokra, és úgy gondoltam miért ne? Csináljuk egy közös vállalkozást! Szeretjük, élvezzük, folyamatos ötleteket ad, motivációt és visszatöltést. Kezdjük el, és majd meglátjuk. :) A férjem pedig lelkesen támogatja azóta is minden ötletem. Ő egyébként a vállalkozás másik alappillére. :) Asztalosnak tanult a középiskola mellett és 12 éve szorgosan dolgozik is benne. A Skubizdban ő készíti a gyerekszoba bútorokat, fa dekorelemeket, esztergált termékeket, igazából mindent, szinte ami nálunk fából készül. Igazi közös családi kis vállalkozás, a közös kis álmunk. Sok olyan esténk van, amikor órákig csomagolunk, és közben jókat beszélgetünk és nevetünk. :) Igazán kedves a szívünknek ez a projektünk.

Tényleg jó páros vagytok, a magánéletben és a munkában is jól működtök együtt.

Rendkívül jól kiegészítjük egymást ebben az egészben. Azt szoktuk mondani, hogy én vagyok a tervező, az ötletgazda, ő pedig a kivitelező. Pontosan azok a szerepkörök az én erősségem, amik az ő gyengesége és ez fordítva is így van. Hiszem, hogy emiatt is működik ez olyan jól. :)

A rend őrzése után azért ez nagy váltás: horgolni, fa gyerekszoba bútorokat, dekorációkat készíteni.

Szerintem mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, pluszba kiszámíthatatlanok a napjai, jól jön egy olyan hobbi, ami csendes és monoton. Sok rendőrt ismerek, akik futnak hosszú távon, vagy horgásznak, és egyéb. Én horgolok. :)

Egyébként miért Skubizd?

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a vállalkozásunk neve. Hosszú hetekig. Azt tudtam, hogy olyasmit szeretnék, ami egyszerű, figyelemfelkeltő, egy szóviccet is lehet hozzá tenni, ami butusnak hangozhat, mint „skubizd meg”, de még is majd pont emiatt marad meg annyira az emberekben. :) Elég mókás szó, hogy kapcsolódjon a gyerekszoba világához is. Egyik nap ezzel keltem fel. Egyszerűen bevillant és tudtam, hogy ez lesz!

Hiányzik a rendőri munka? Tervezel visszamenni?

Hiányzik és hiányozni is fog még egy jó ideig, hiszen a kislányommal vagyok várandós jelenleg. Ez egy igen erős álmom és nehezen engedném el, ahogy nagyon sokan mások is, akik ezt a hivatást választották egyszer. Nehéz ezt megmagyarázni. Viszont olyan sok időm van még addig, ameddig visszakellene mennem, hogy nem tudom megmondani még mi lesz akkor. :) Addig viszont építjük a Skubizdot, hogy minél többet adhassunk magunkból azoknak a családoknak és gyerekeknek, akik tudnak velünk és a kis világunkkal azonosulni. :)

Mik a hosszútávú terveid a Skubizddal?

Nem titkolt célunk minél nagyobbá tenni a Skubizdot. Kicsit több, mint egy év alatt sikerült akkorára nőnie a semmiből, hogy már több ember is bedolgozik nekünk és a 2022-es év nagyon sok együttműködést is fog hozni számunkra úgy érzem. Sok új tervünk, termékünk van az asztalra kiterítve, amivel újabb kapukat szeretnénk kinyitni. Óriási motiváció számunkra ez, és visz minket előre.