Egy (majdnem csak) elképzelt online állásinterjú egy 3 gyermekes édesanyával

Borítókép: Egy (majdnem csak) elképzelt online állásinterjú egy 3 gyermekes édesanyával Forrás: Hunka-Hidvégi Renáta - renideas.com
Nemrégiben sokat gondolkoztam azon, ha most szeretnék visszatérni a munka világába három gyermek mellett a home office aranykorában, hogyan zajlana egy állásinterjúm és mivel győzném meg leendő munkaadómat, hogy tökéletes választás vagyok a számára.

Hívás indítása…várakozás a partnerre…

Pisti! Pistiii! Gyerekek maradjatok már kicsit csendben, mert a ti ordításotok mellett nem hallja apátok hogy neki ordítok!

Pistiiii! Na végre! Vidd már ki a kicsit, mert mindjárt kezdődik az állásinterjúm Skypeon. Szerintem be is van kakálva!

Ó, jó napot Igazgató Úr! Nem, nem teljesen rendben van! Igen, az apja tisztába teszi majd egészen biztos. Persze, kezdhetünk!

Igen, a kreatív menedzser állásra jelentkeznék, mert úgy érzem, hogy tudnék bizonyítani ezen a téren.

Ödönke, majd mindjárt megy Anya és megfaragja a ceruzákat a színezéshez, de most nagyon fontos megbeszélésem van.

Igen, igen ezzel az öltönyös bácsival a képernyőn. Menj ki szépen. Majd megbeszéljük, hogy miért vette el tőled Zsoltika a filctollakat és rajzolt a nagyiék képére bajszot velük. Hol van ilyenkor Apátok?

Elnézést Igazgató Úr itt vagyok. Jaj, igen, mindannyian itthon vagyunk, együtt vagyunk. Igen, hárman vannak a gyerekek. Nagyon aranyosak amúgy, csak ráéreznek, ha telefonálok.

Hogy soroljam fel az erősségeimet. Hol is kezdjem?

Mint látja egyszerre több dologra is jól tudok figyelni! Például meg tudok főzni úgy egy ebédet, hogy közben hisztit csillapítok és résen vagyok, hogy a szoba túlsó felében Zsoltika le ne vágja az öccse fülét a körömvágó ollóval, amit valamikor napközben sutyiba nyúlt le a fürdőszobai neszesszeremből.

Mint látja a zajszűrési technikákon még finomítanom kell, mivel, ha elkezdek valakivel telefonon beszélgetni, folyton megtalálnak a lehetetlen kérdéseikkel a gyerekek, de általában a ruhásszekrény jó hangszigetelőként működik. Azon még dolgozom, hogy odabent hogyan legyen világítás, amivel videóhívásokat is tudok bonyolítani.

Na most ugye itt van ez a vírus dolog. Az igaz, hogy vigyázunk magunkra, de anyaként azt a csodálatos képességet is kifejlesztettem, hogy tökéletesen immúnis vagyok már az oviból hazacipelt bacikra és a fertőzésekre. Gondoljon bele, nap betegszabadságot sem kell majd kivennem a saját betegségem miatt, ezt megígérhetem! De, ha mégis elkapnék valamit, az anyáknál jobban senki sem tudja a világon, hogyan kell 38 fokos lázzal is úgy mosolyogni és énekelni a Cirmoscicahaj-t, mintha a világon semmi probléma nem lenne.

Képzelje, nemrég olvastam reggel a vécén ülve, mert akkor van az a 10 perces énidőm, hogy Amerikai kutatók megállapították, egy beszélni tanuló gyermek napjában 100.000-szer is képes feltenni ugyanazt a kérdést az anyukájának, aki ilyenkor az esetek szerencsésebbik részében angyali türelmemmel válaszol a csemete érdeklődésére, nagyjából ugyanazzal a válasszal, mint az előző 99.000 alkalommal. Szorozza be ezt a számot hárommal és már meg is kapja az én monotonitás tűrési hányadosomat.

Továbbá pontosan tudom, hogy egy helyzetben hogyan kell helyt állnom és azonnal kapcsolok is. A körülöttem lévő lehetőségeket a legjobban kihasználva 2 székből is képes vagyok bunkit építeni, rendkívüli erőbedobással és fantáziadúsan tudom előadni egy két évesnek, hogy miért nem helyes kutyakakit piszkálni az utcán és az egyszerű, de annál gyakoribb "Miért?" kérdésekre is olyannyira kielégítően tudok válaszolni, hogy a következő kérdésig legalább öt perc eltelik!

Itt szeretném megjegyezni, hogy a kifogáskezelési képességem is haladó szinten van, bár még fejlesztés alatt áll! A türelmem szintén! Ezekben szívesen veszek részt továbbképzéseken esetleg még több gyermekes édesanyáktól.

Az esetek 99.99%-ában felveszem kesztyűt a kihívások kapcsán, legyen szó éppen kitörő hisztiről vagy egy átlagon felüli nehéz napról, amikor front van és még a kávé is elfogyott. A maradék 1%-ban pedig feltöltődöm, ezért a mosdóban szoktam kuporogni és meditálok, míg új erőre kapok és a gyermekeim már azt is tutira elfelejtették, hogy mi bajuk volt, meg lehetőleg azt is, hogy a világon vagyok.

Az utóbbi egy évben pedig megtanultam a párnába ordítani, amikor dühös vagyok, így a stresszkezelési tréning költségeit rajtam nyugodtan megspórolhatja.

Hogy mikor tudnék kezdeni? Hát nézze, mivel a 0-24-ben készenléti állapotban vagyok, tudja mint régen a magnókon a STAND BY üzemmódban működök, azt hiszem nappal, miközben szétszedem a nagyokat egy-egy verekedésből és éjjel, amikor a kicsit megszoptattam simán tudok dolgozni!

Pistiii! A kicsi éppen valami barnával rajzol a falra! Várjunk csak! Cseréltél rajta pelenkát???

Szeretnél még kicsit velünk együtt nevetni az otthoni home office kihívásain? Nézd meg galériánkat is!