JoyNapok logo
Elérhető az Éva legújabb száma
most JOY-napok kuponfüzettel!
0 nap 0 óra 0 perc

"Az egész úgy kezdődött, hogy világgá mentem" Dr. Szabó Orsi, a digitális nomád édesanya története

Borítókép: "Az egész úgy kezdődött, hogy világgá mentem" Dr. Szabó Orsi, a digitális nomád édesanya története Forrás: Vida Ákos
4 nappal a szülés előtt még dolgozott. Aztán még 3 hónapos sem volt a babája, amikor úgy érezte, kell az agyának valami kihívás. Tanulni kezdett, majd saját céget alapított, ami olyan sikeres lett, hogy végül nem is ment vissza dolgozni az eredeti munkahelyére. Dr. Szabó Orsolyával, a Zsolya Communication alapítójával, digitális nomád édesanyával beszélgettem.

Miért indít el egy 2,5 hónapos baba mellett vállalkozást valaki, majd ül vissza az iskolapadba is? :D

Nem tudom, hogy más miért, de én azért, mert az első gyerekesek óriási tévedésében voltam, és erre már akkor jöttem rá, amikor késő volt. :D Friss anyukaként ugyanis azt gondoltam, hogy a kisfiam mindig napi 8-10 órákat fog aludni, én pedig mindig ennyire rá fogok érni. (Valaki szólhatott volna, hogy ez közel sem így lesz!)

Szakaszosan érkeztem meg az anyaságba és eleinte elég nehezen engedtem el a munkát:

4 nappal a szülés előtt még bent voltam a munkahelyemen, hogy átadjam a feladataimat. Így aztán az első pár otthon töltött gyermekágyi hét után úgy éreztem, nincs több sorozat a neten, amit nézhetnék, kell az agyamnak valami kihívás.

Szükségem volt egy kis feladatra, így kapva kaptam az alkalmon, amikor kiderült, hogy egy digitális nomád barátnőm útra kel. Ő épp akkor adta ki az első könyvét, de néhány hétig nem volt netközelben, neki tehát segítség kellett, nekem pedig az érzés, hogy nem esem ki túlságosan a korábbi dolgos mindennapokból.

Milyen vállalkozásról van szó és hogy kezdődött az egész?

Most már definiálhatom úgy magunkat, hogy helyfüggetlen online kommunikációs ügynökség vagyunk.

Az egész pedig úgy kezdődött, hogy 2014-ben világgá mentem, amiről blogot is vezettem (Hortobágyi Rántott Vombat néven). A téma akkoriban elég érdekesnek számított, így egyre több helyről kerestek meg, hogy írjak online és offline magazinoknak. Grafomán jogászlányként ez nekem hatalmas boldogság volt, már 2009 óta írtam ugyanis online felületekre.

Aztán ezt egészítettem ki a közösségi média iránti rajongásommal. Elkezdtem kitanulni ezt a szakmát, míg végül ez lett a vállalkozásom egyik húzóága.

Nem volt elég az anyaság és a vállalkozás, visszaültél az iskolapadba is. Mindezt megkérdezhetem, hány évesen?

34 évesen szültem, akkor egy Big4-tól mentem el szülési szabadságra. Ott abban a speciális helyzetben voltam, hogy sok száz közgazdász között dolgoztam jogászként, ami rengeteg kihívást jelentett nekem (mintha egy teljesen más világba csöppentem volna a korábbi munkáimhoz képest).

Így aztán

arra jutottam, hogy amíg otthon „unatkozom” egy kisbaba mellett, simán belefér egy posztgraduális képzés, hogy mire visszamegyek dolgozni, már legyen egy közgazdász diplomám is. Akkor még nem sejtettem, hogy nem fogok már visszamenni, mert a vállalkozásom addigra annyira belendül, hogy nem lett volna értelme visszaülnöm a klasszikus 9-6-ig munkakeretek közé.

A képzés egyébként fantasztikus volt, igazi „énidő”, rengeteget tanultam abban az időben. Magamról és a kisgyerekes logisztikáról is.

Forrás: Árvai Dóra
Egyedül voltam ugyanis nőként az osztályunkban. Míg a fiúk lent kávéztak vagy cigiztek, addig én a női mosdóban fejtem.

Ez nem egy tipikus jelenség, ha körülötted 90%-ban első diplomás huszonévesek, vagy férfiak vannak. Így aztán lopva pakolgattam a lefejt anyatejet a teakonyha hűtőjébe és mindig nagyon kellett ügyelnem arra, hogy fürdetésre hazaérjek.

Bárhogy is számolom, nem sokat aludhattál ebben az időben.. a tanulás, a cég, a kisfiad...

No, igen, ez volt ebben az időben a legnehezebb. Akkoriban a Balatonnál éltünk, mert elkezdtünk kialakítani egy helyfüggetlen életmódot és a Balaton remek választásnak tűnt kisgyerekkel, így áttettük a székhelyünket oda.

Napközben kettesben voltam a kisfiammal, az alvási időkben dolgoztam, ill. este 9-11-ig, majd 11-től éjjel 2-ig tanultam. Hajnal 5 körül pedig ébredt Zsigmond és így én is.

Őszintén nem tudom, hogy csináltam végig, valami olyan erő hajtott, ami buldózerként vitt át ezen a lelkileg és fizikailag is igen megterhelő időszakon.

Megtanultam minden szabad percet hatékonyan kihasználni – azóta is vallom, hogy a kisgyerekes anyukáknál fókuszáltabb munkaerő nincs. Nagyszülői segítség nélkül dolgozom immár közel 5 éve, ebből ugye másfél évig kisebb-nagyobb kihagyással a pandémia alatt itthon, összezárva.

Van fix napirendünk, ezt igyekszünk tartani, ez adja a keretet és ez segített anno a tervezésben is.

A kezdetekhez képest most mennyivel könnyebb így, hogy nincs iskola és nagyobb már a gyerkőc is?

Talán könnyebb lenne, ha járnánk is oviba :D. Nagyon nehéz volt az összezártság. Sosem fogom megtudni, hogy egy szem gyereket szórakoztatni nehezebb, vagy többet menedzselni, de tény, mindannyiunkból rengeteget kivett ez az időszak.

A férjem és én is itthonról dolgozunk (én ugye már 2016 óta), de ez nem jelenti azt, hogy ráérünk napközben olyan minőségi figyelemmel foglalkozni egy kisgyerekkel, ahogy ő azt igényelné.

Zsonglőrködtünk az idővel, felváltva dolgoztunk és ismét hangsúlyosak lettek az altatási időszakban végzett munkák. Ez iszonyat frusztráló volt, mivel a pandémia kezdetekor én alapból is már napi 12-14 órákat dolgoztam (épp több nagyobb projekt is futott), amit aztán be kellett sűríteni 3-4 órába.

Folyamatos lelkiismeret-furdalás gyötört, hogy vagy a kisfiam hanyagolom, vagy a munkát. De gondolom ezzel a dolgozó nők 95%-a küzdött, így tudom, hogy nem voltam egyedül, mégis iszonyatosan megviselt.

Most már egy hónapja ismét van ovi, csendben, de bizakodom, hogy visszaáll a normális napirendünk.

Forrás: Katona Gábor

Azóta eltelt pár év, hova fejlődött a cég, hol tartasz, illetve mivel többen vagytok, ezért úgy tenném fel: hol tartotok most?

2018 végéig egyedül dolgoztam, mint social media menedzser és online kommunikációs tanácsadó. Akkor azonban megnyertem egy fantasztikus lehetőséget: mint (egyetlen magyar) digitális nomád anyuka 3 hétig utazgathattam Panamában és Costa Rica-ban egy utazókból álló társasággal. Ekkor már tudtam, hogy kell valaki, aki helyettesít, míg én távol vagyok, ezért mellém szegődött egy szintén pár hónapos kisbabával otthon lévő volt kolléganőm.

Innen indultunk, mára 12-13 állandó munkatársam van: helyfüggetlen szabadúszó hálózattá váltunk.

Ez azt jelenti, hogy jelenleg 3 ország 5-6 városából dolgozunk, és teljesen más élethelyzetekből jövünk: van, aki épp családbővítésben van, van, aki digitális nomádként Baliról dolgozik be a Zsolyába, de olyan is, aki 4. éve Portugáliából segít nekem és még sosem találkoztunk. Akadnak köztünk gyesen lévők, főállás mellett váltani készülők és olyan Zsolya-tagunk is van, aki bár mozgásában korlátozott, elképesztően értékes tudással bír, de ezt egy klasszikus munkahelyen már nem tudná kamatoztatni.

A munkánkban céltudatos, a világra nyitott, folyamatosan fejlődni vágyó közösség vagyunk, akiknek az erejét épp a sokszínűség adja. Büszke vagyok rá, hogy egy olyan vállalkozást hoztam létre, ami segít közvetlenül és közvetve is megváltoztatni mások életét.

Hiszen a velem együtt dolgozók lehetőséget kapnak a karrierváltásra, vagy a magánéletük kiteljesítésére. Nem számít, hogy ki honnan és mikor dolgozik, amíg a munkát mindenki elvégzi az általunk képviselni kívánt magas színvonalon. Szerintem ez az egyik fő oka annak, hogy a csapattagok és az ügyfelek is szeretnek velünk dolgozni.

Hogy osztod be most a mindennapjaidat? Hogy találod meg a balance-t munka-anyaság és a pihenés között?

Szerencsés vagyok, mert a családom támogatásával sikerült megtalálnom az egészséges egyensúlyt a mindennapokban.

Délután fél 4-től fektetésig nem dolgozom, ilyenkor Zsigmondon a fókusz. Ha valami mégis maradna, azt altatás után pótlom, de már nem éjszakába nyúlóan.

A szombat szigorúan pihenőnap, ilyenkor sosem nyitok laptopot, helyette itthon pihenünk, vagy épp kirándulunk valamerre. És persze nem titkolt célom az, ha már kialakítottam egy helyfüggetlen életmódot magunknak, hogy a középtávú tervek között ott szerepeljen egy-egy hosszabb külföldi út is a családdal.

Sajnos tavaly a COVID elmosta az egy hónapos azori foglalásunkat, de hamarosan ismét megpróbálkozunk ilyen „elvonulásokkal”.

Forrás: TEDX

Orsi a TEDX-es előadása közben.

Végezetül kérlek, mesélj picit a rövid és hosszútávú terveidről. Biztos vagyok benne, hogy tervek vannak dögivel. :)

Hiszem, hogy a világjárás, világlátás sokkal nyitottabbá és toleránsabbá tesz minket: felnőttként és gyerekként egyaránt. Ez az, amit én szeretnék átadni a kisfiamnak, ezért is kezdtünk el vele utazgatni 8 hetes korától külföldön és belföldön egyaránt.

Szeretném, ha úgy szívná magába a más kultúrákat, nyelveket, vallást, világnézetet, hajszínt, bőrszínt, szokásokat, stb., hogy természetessé váljon számára: a világ épp ettől a sokszínűségtől izgalmas.

Rengeteg nagy tervem van a közös kalandokat illetően, aminek első és legfontosabb lépcsőfoka az volt, hogy ezt az életmódot mind fizikailag (azaz, hogy egyetlen laptop és wifi segítségével dolgozhassak bárhol és bármikor), mind anyagilag megteremtsem.

Éppen ezért szeretném az ügynökségünket tovább fejleszteni, bővíteni, beírni magunkat a kicsi, de mérvadó ügynökségek közé, ahol képesek vagyunk a folyamatos megújulásra. Magamnak még több oktatást (jelenleg a METU-n vagyok óraadó és számos céges tréninget tartok) kívánok és persze vízionálok egy óceánparton megírt könyvet is.

Mindezeken túl pedig remélem, ha majd egy nap megkérdezik a kisfiamtól, mi volt számára a legjobb a gyerekkorában, akkor tucatjával jutnak majd eszébe a közös nagy kalandok Európától Óceániáig és vissza.

Íme a home office aranyszabályai: