"Szülinapomra egy átaludt éjszakát kérnék!" - interjú a 3 gyermekes Pataki-Gilányi Nórival, a debaba KRAFT márka alapítójával

Borítókép: "Szülinapomra egy átaludt éjszakát kérnék!" - interjú a 3 gyermekes Pataki-Gilányi Nórival, a debaba KRAFT márka alapítójával
Pataki-Gilányi Nórival, a debaba KRAFT márka egyik alapítójával szinte egyszerre lettünk három gyermekes anyukák. Emlékszem, pár hetesek voltak a lányaink, amikor a(z akkor még) maratoni (azóta már sprint) szoptatások közben Instán beszéltünk az együttműködésünk részleteiről, mivel Nóriék márkájának a webshopja akkor újult meg, illetve a termékkínálat, valamint néhány figurájuk is új arculatot kapott. Ez azért nagyon durva, mert grafikus lévén ehhez Nóri eléggé kellett. Mert hogy Barkát, a kis őzikét, Lujzit, a cicát, vagy Kendét, a rókát is Nóri álmodta és rajzolta is meg. És ez még semmi! De hogyan képes erre egy alig alvó 3 gyermekes édesanya, hogy marad ennyire kreatív, és hogy képesek ezt ilyen harmonikusan, egységben, együtt végigvinni a férjével, akivel együtt alapították a "debabát" és csinálják együtt a mai napig? Hát ezeket én mind jól megkérdeztem Nóritól!

Azon gondolkodtam, hogy elég jó lehet a ti gyerekeiteknek lenni! :D 10-es skálán milyen nagy sikeretek van a nagyoknál azzal, hogy ti játékokat, ráadásul ilyen csodás és gyönyörű játékokat készítetek?

Abszolút 11-es, de nem volt ez mindig így. Emlékszem, amikor még csak néhány marokpárnánk volt, rendszeresen kivágták a debaba KRAFT logós címkét a párnákból. Azóta sem derült ki, hogy a logóval nem voltak-e megelégedve, vagy csak egyszerűen zavarta őket a címke. Remélem az utóbbi, ugyanis a logónk maradt.

Amióta egyébként bevonódnak ők is a tervezésbe, prototípus gyártásba, fotózásba és ötletelésbe, sokkal jobban értékelik a termékeket, sokkal többet játszanak is velük. De azt hiszem a legnagyobb rajongó a családban a kilenc hónapos Anna, aki villámsebességgel mászik be a nagyok szobájába és húzza ki magával a nyuszis alvópárnát (formapárnát).

Gondolom szívesen előtesztelnek. Meg egyébként úgy képzelem el, hogy tele is a ház nálatok a termékeitekkel. :)

Szó szerint minden sarokban van nálunk egy debaba KRAFT termék, Borka és Zétény ágyában az összes alvópárna megtalálható, a gyerekek alig férnek el tőlük, az autóban ott vannak a Bújtatók, Anna kiságyában a szundikendők, rágókák. Minden minden terméket először ők próbálnak ki, és eleinte még nem igazán kaptunk tőlük értékelhető visszajelzést, de mostanában már mondogatják, hogy mit hogyan kellene máshogy/jobban csinálni :D

Nem olyan fiatal márka a tiétek, sőt, 2016-ban alakult. Hogy jött az ötlet? És miért pont akkor?

Mivel elsősorban tervezőgrafikusként és formatervezőként tevékenykedtem, nekem természetes volt, hogy Borka szobájának tervezek egy arculatot, ami egy állatka köré fog fonódni. Ez egy kiselefánt volt, ami megjelent a kiságya fölötti forgón - amit én varrtam, felfestettük a falra is, készült belőle egy puha nagypárna, illetve képként is felkerült a falra. Ezek után bármilyen kedves kis elefántos tárgyat megláttunk, megvásároltuk, hogy ezzel dekoráljuk tovább a babaszobát. Ekkor jött a gondolat, hogy talán másban is felmerül az igény, hogy legyen egy egységes kinézete, vagy ha úgy tetszik, arculata a babaszobának, ahol meghatározott téma, színek és stílus köré szerveződik minden. 2016-ban még nem nagyon voltak “szafari” stílusú szobák, házikóágyak és a fast fashion márkák sem árultak babaszoba dekorációs termékeket. Persze nem gondolom, hogy csak debaba KRAFT tárgyakkal kellene berendezni egy gyerekszobát, de ha már van egy-két olyan meghatározó stíluseleme egy szobának, ami már képes egységessé tenni, összefogni a teret, akkor mellé természetesen lehet mindenféle egyéb dolgot választani. Nálunk sem kizárólag debaba KRAFT termékek vannak a gyerekszobában, de igyekszünk hazai márkáktól beszerezni az alkotásokat. Hozzánk legközelebb a skandináv, sallangmentes formavilág áll a legközelebb, ezért minden termékünk az északi stílus és a színek iránti tisztelettel és szeretettel van tervezve.

Miért pont ez lett a márka neve?

Szeretjük a musicaleket, és az egyik kedvencünket, a mai napig is heti szinten meghallgatjuk (és már az egész család kívülről fújja) az Andrew Lloyd Webber: József és a színes szélesvásznú álomkabátot. Abban hangzik el a fáraó énekében egy sor: Hű, de baba! (vagyis mennyire klassz mennyire jó milyen szuper) Ezt mi egybeírva választottuk márka névként, a Kraft pedig onnan jön, hogy a gyerekszoba dekoráció mellett készségfejlesztő, diy termékeink is vannak, és a Kraft tulajdonképpen erre utal, csak mi c (craft) helyett K-val - magyarosítva - írjuk.

Ha az olvasóink azt kérdeznék tőlem, hogy jó, oké, egy újabb hazai márka, cuki gyerekjátékokkal/kiegészítőkkel – de mondjam már meg, mitől mások ők? Akkor azonnal azt felelném, hogy a ti figuráitok olyan valósághűek azáltal, hogy mindenkinek személyisége van és fel is tűntetitek mindenhol, hogy ki milyen. Barka, az őzike például beszél franciául, kedvenc színe a rózsaszín és imádja az eper és málna fagyit. Vitéz, a bárány pedig elalváskor csillagokat számol és arról álmodozik, hogy dicső lovag lesz. Kedvenc játéka pedig egy fakard, amit az apukája faragott neki. Hát imádom ezeket! Hogy jött ennek a gondolata, és hogy találtátok ki, hogy ki milyen lesz?

Azt mi is látjuk és tapasztaljuk, hogy akinek állatos termékei vannak - hazai vagy akár a külföldi piacon - elnevezi őket. Egy egy új állatka születésekor mi is meginterjúvoljuk az Instagram és Facebook közönségünket, ők vajon milyen nevet adnának az új kisállatnak. Azt azonban még nem láttuk, hogy a névadáson túl személyiséggel ruházzák föl az állatkákat. Azt hiszem kijelenthetem, hogy Magyarországon ebben egyedülállóak vagyunk.

A tulajdonságok kialakításánál pedig természetesen a saját gyerekeinkből merítünk, ezért

mindent debaba KRAFT állatkában van egy pici a gyerekeinkből, de Lenka a gepárd-lány személyisége teljesen megegyezik a Borkáéval. Zétény pedig leginkább Kendéhez, a rókához hasonlít.

Az indulás óta volt némi változás, de nézegetve a régi posztjaitokat, 1-2 termék bár eltűnt, és figura is újult meg, de azért megmaradt a debaba stílus, karakter. Úgy tudom, idén is lesz változás: a pamut és fa irány a cél? Vagy mik a tervek 2022-re?

Úgy gondolom, hogy minden tervezőnek tetten érhető a kézjegye és a stílusa az alkotásaiban, bármihez is nyúl. És ahogy mondtad, bár változott és még jobban egyszerűsödött az új design, a karakterek jellemzői továbbra is megmaradtak. Ettől olyan jellegzetesek, jól megkülönböztethetőek és könnyen felismerhetőek a debaba KRAFT állatkák. A fizimiskájuk változása magával hozta az új anyagok létjogosultságának lehetőségét is, ezért szakítottunk a poliészter anyaggal (ami bár nagyon strapabíró textil volt) a vásárlók visszajelzései alapján döntöttünk a pamut mellett. Nagy próbatétel elé állított minket ez a váltás, hiszen a pamutgyártás Magyarországon belül kihívásokkal küzd. Szerepet játszott a változásban a fenntarthatóság is, hiszen eleve olyan termékeket tervezünk és gyártunk, amik tartósak, az időtálló design-nak köszönhetően pedig évek múlva is használhat a kisebb gyermek. A gyermekek ez irányú nevelését, és stílusérzékük fejlesztését már kisgyermekkorban el kell kezdenünk, a finommotoros készségek fejlesztésével párhuzamosan. A Bújtató játék is fából készült, ezáltal számtalanszor újrafűzhető, szemben mondjuk a hasonló, papírból készült társaikkal, melyek egy idő után elhasználódnak, ezáltal tönkremennek. A magasságmérőnk falra akasztható fa fejjel rendelkezik, textil a mérőrésze és egy textilfilcet csomagolunk hozzá, hogy a ráírt a magasság mosás után is megmaradhasson.

Családi vállalkozás vagytok, ugyanis a férjeddel, Gyurival alapítottátok és csináljátok a mai napig a Debabát és mellette ugye grafikusként is tevékenykedtek, a Designizmus tervezőiroda is ti vagytok. Ezt mondd el nekem, hogy három gyerek mellett hogy csináljátok?

Ezt a kérdés rendszeresen megkapjuk még a saját családtagjainktól is, és mi is sokat elmélkedünk azon a napok végén, hogy tényleg hogyan fért bele ennyi mindent egy napba. Idén lesz 8 éve, hogy egy párt alkotunk, és 6 éve dolgozunk közösen.

Az alkotómunka, valami létrehozása mindig izgalmas, mindig hoz újat és - és szerencsére - rengeteg a pozitív visszajelzés. Emiatt szerintem nem nem meglepő, ha azt mondom, számunkra a munka örömforrás és sikerélmény is. Természetesen ha mindhárom gyerek itthon van egy-egy betegség, vagy ovis szünet miatt, akkor nem tudunk úgy haladni a dolgainkkal ahogy szeretnénk. Ilyenkor hangzik el reggel a mondat: Mondjuk el a napot! Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy valamelyikünk összefoglalja milyen feladataink vannak azon a napon, kinek van adott esetben több tennivalója, mert akkor a másik vállal többet a gyerekek körüli teendőkből. Azt még fontos kiemelnem, hogy nincs átjárhatóság a két munkaterület, vagyis a Gyuri által és az én általam végzett munkák között, ezáltal pl. nincs konkurálás kettőnk között, mindenkinek megvan a saját feladata a két márkán belül.

És ha megkérdezhetem, párként hogy viselitek, hogy nem csak a szülői feladatokat látjátok el együtt, de a munka is közös?


Nagyon egyformák vagyunk, és én hiszek benne, hogy ez hozzájárul ahhoz, hogy ilyen jól tudunk a magánéletben és a munkában is együttműködni. Gyorsan hozunk döntéseket, szeretjük a kihívásokat, az ízlésünk is egyforma, szeretünk beszélgetni, és egymást tartjuk a legjobb társaságnak. Gyakran megállapítjuk, hogy “jó csapat vagyunk”, de természetesen a munka néha generál vitákat, és többnyire abból fakadnak a nézeteltérések, hogy “belemászunk” a másik szakterületébe. Például én szeretem/szeretném :) megmondani, mennyiért lenne célszerű eladni egy adott terméket, pedig sokszor a beszerzési árakkal sem vagyok tisztában. Gyurira pedig akkor szoktam megorrolni, amikor a felskiccelt display tervre azt mondja, hogy egy másik formájú talp jobban illene a formához.

Van egyébként segítségeket? Mind a magánéletben, mind munkaszinten?

Aktív, vagy napi segítségünk nincs. Mindent ketten oldunk meg, és mivel Anna nem bölcsis, ő mindig velünk van. Szerencsére egy nagyon támogató kis faluban élünk, így ha például nem érnénk haza 4re a gyerekekért az oviba, gyakorlatilag bármelyik szülőt megkérhetnénk, hogy hozza el a gyerekeinket. A nagyszülők ugyan Magyarországon laknak, de nagyon messze, ráadásul az én szüleim még aktívan dolgoznak, így többnyire havonta egyszer, hétvégén találkozunk velük.

Mennyit alszol átlagosan egy nap? (Mondjuk egy olyan átlagos napon, amikor nem egyszerre 6 foga nő a kisebbik lányodnak? :) )

Anna anyatejes, iszsz baba, úgyhogy nem sokat alszom. Szoktam is mondani Gyurinak viccesen, hogy a szülinapomra csak egy átaludt éjszakát kérnék. Este fél 8-kor indul nálunk az esti rutin, ha mindenki partner és nem három Rumini fejezetet kell elolvasnom, hanem csak egyet, akkor legkésőbb 9kor már mindenki ágyban van. Ilyenkor beszéljük meg Gyurival a bennünk maradt gondolatokat, terveket - amiket az ovi elhagyása után gyűjtögetünk, mert ugye ismerős a szituáció hogy egy két tagmondatból álló mondatot legalább ötször szakít valaki félbe. Anna fél 11 kor ébred először, ilyenkor még általában ébren vagyok, és utána még 2-3x hajnali 6ig. Tehát körülbelül 4-5 órát alszom. És még nincs foga. Szóval lesz ez kevesebb is.

Mikor volt utoljára olyan, hogy nem anya vagy, nem feleség, nem is dolgozó anya, hanem „csak” Nóri, a nő? Volt egyáltalán mostanában ilyen?

Őszintén nem tudom, mert mostanában nem volt ilyen. Szerintem te is tudod, hogy

ha három gyereked van, szinte sosem vagy egyedül, mindig van körületted valaki, és ha mégis úgy alakul, hogy egyedül vagy, az olyan furcsa nemszeretem érzés. Olyan hiányos állapot.

De van olyan, hogy amikor túlterhelt vagyok, és semmi nem jó, sétálok egy nagyot podcast-ot hallgatva vagy este lenyomok egy Gyerünkanyukám! tornát.

Ha majd egyszer, egy nap újra lesz, akkor Nóri a rászakadt énidejében mit szeretne nagyon csinálni? :)

Rómába szeretnék menni Gyurival kettesben egy hétvégére, enni egy jót, sétálni nagyokat és venni valami jó kis olasz használtruhát (mert nagyon szeretem a second hand ruhákat, de arra például sosincs időm mostanában, hogy ráérősen válogassak)

Végezetül... nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg: ki a kedvenc állatkád? :) (Biztos, hogy van kedvenced!!) (és miért?)

A legnehezebb kérdést a végére tartogattad :) Mindig más.

Az otthonunk nagyon neutrális színekkel rendelkezik, mert én ilyen környezetben tudok leginkább alkotni, viszont a tervezőasztalon csupa színes dolog készül: úgyhogy most éppen a színük miatt szeretem az új Kende rókát, az új Lujzi cicát. De Benedek pingvin és Lelle nyuszi is hatalmas kedvencem.